Lögyön neki vasárnapja
2007. június 15.A Tippre megint jött egy hülyécske, aki mindenkinél mindent jobban tud; az előzmények olvashatók a lista archívumában. Küldött nekem egy levelet, szemlátomást nagyon be akart kerülni a blogba.
Kedves Attila!
Ez az adott témában az első és utolsó magán levelem hozzád.
Csak azért zavarlak, mert értesítés nélkül törölve lett listára küldött levelem.
Mivel elsősorban neked szól, ezért elküldöm neked.
(Választ nem várok rá, esetleges válaszod olvasás nélkül törlésre kerül.)
Shalom, khundhu
—– Original Message —–
From: “khundhu”
To: “tipp”
Sent: Wednesday, June 13, 2007 1:13 PM
Subject: re: Nyelvkincs - Lang A. David - #6124
Kedves L. A. Dávid!
Leveledre csak a személyes megszólítás és az irántad érzett empátia okán írok. Meg ha már ennyire eltaláltam, a “hajtószíjadat” akkor illik is néhány dolgot tisztázni.
*Leveleidben is lehet helyesírási hibákat találni - író létedre -, de én mindig az értelmet kerestem bennük és nem az alaki hibákat.
*Kár gúnyolódnod az öző tájszóláson, mert az a Magyar Nyelv része, ehhez ezt tudnod illene. Ha meg már utánozod, akkor legalább a szabályait próbáld megtartani, ha egyáltalán ismered. De ezt neked, mint írónak tudni illene, hiszen még ma is legalább ötféle _e_ hangzót használ a _magyar_ az élőbeszédben.
*A szókincs méretéről én soha nem vitatkoztam, mivel az egy teljesen szubjektív dolog. Én azt állítom, hogy a Magyar Nyelv nem alábbvaló (feljebbvaló sem) bármely nemzet anyanyelvénél.
*A nyelv, maga az élő beszéd, szabályait növekedésed és egész életed során sajátítod el. Persze akinek nem anyanyelve a magyar, az csak a helyesírási szótárra és a grammatikára hagyatkozhat.
*A leírt nyelv a beszéd (torz) tükörképe. Lényege az adott gondolatok rögzítése és átadása másoknak. Arany János mellett forgasd szorgalmasan Jókai és Heltai Jenő műveit is (mindegyiktől lehet mit tanulni), hidd el javadra fog szolgálni!
*A “bő gatya és a fütyülős barack” csak egy ironikus betét volt - csodálom, hogy mint író ezt nem ismerted fel. Ezzel céloztam arra a primitív más népeket lenéző gondolkodásra, amely egyesek sajátja - a meghatározás is egy ilyen embertől származik.
Látod mennyire csak az indulat vezérel, és nem a “gondolat”. Mikor hoztam összefüggésbe a te állapotodat a nyelvről alkotott véleményeddel? Soha és ezt te is jól tudod. Én az undokságodat kapcsoltam állapotodhoz. Azt hogy feleslegesen kötekedsz azzal, aki nem bántott tégedet. Ezt a viselkedésedet írtam és írom másságod számlájára és pontosan ezért néztem el neked azt, amit esetleg másnak nem. Igazamat a kérdésre, a jó kívánságomra való durva reakciód is bizonyít. Sajnálom, hogy “megharapod” a feléd nyúló simogató kezet is - nem csak azt, melyik valóban bántani akar…
khundhu
Szerintem aranyos. Gyönyörű példa arra, hogy egy tudományos (jelen esetben nyelvészeti) eszmecseréből rasszista kirohanás válhat. Az, hogy a mozgássérültek állapotukból fakadóan undokok, ismert rasszista álláspont – az már kevésbé köztudott, hogy ezt a nézetet valójában édeskevés ember vallja, ezt el lehet nekem hinni, nagyon könnyű leolvasni az ábrázatukról. Alig találkozunk ilyenekkel. Az már szebb, hogy a shalommal meg a nem magyar anyanyelvvel szépen le lettem zsidózva, de nálam nagyobb embereket is lezsidóztak már, én is el fogom viselni. Ide tartozik a nevem kicsavarása is, merthogy a Dávid ugye ószövetségi, zsidó keresztnév, az Attila meg ősmagyar (valójában nem az, de annak tartják), ezért emeli ki azt. Ja, ide tartozik a magyar aláhúzása is. De az ilyennek nincs más szórakozása, hát tegye.
Tetszik, ahogy jelzi, hogy őnála mi volt ironikus betét, de nem veszi észre, hogy én az ő-ző tájszólást szintén ironikus betétként alkalmaztam az egyik levelemben. Aranyos, hogy utánanézett, ki vagyok, mi vagyok (a Tippen ezer éve nem hangzott el utalás arra, hogy mozgássérült vagyok, meg kellett néznie a blogot), de arról fogalma sincsen, hogy hol élek. Pedig akkor tudhatná, hogy egy kicsit ismerhetöm az ő-ző nyelvöt, amit körülöttem mindönki beszél, és gondolkodóba eshetne, hogy akkor miért írtam hibásan azokat az ö-ket. De egyszerűbb levonni a következtetést, hogy bunkó vagyok. Akkor megmutathatja, hogy ő milyen jó ember, simogató kezet nyújt énfelém, elnéz nekem dolgokat, amiket másnak nem, igazi szent. Pláne hogy a leveleim tele vannak helyesírási hibákkal (persze gyorsan előre elzárkózik az esetleges választól, mert egy „mutass egyet” felszólítás zavarba hozná).
Az ilyen emberek mindig ellentmondásba szoktak keveredni önmagukkal. Jelen esetben a legszebb ellentmondás az, hogy miért tetszeleg olyan nagyon a szent ember képében, amikor ő mint helyesen író, kétlábú árja már amúgy is magasan fölöttem áll.