Jawohl!
2006. november 14.Éppen kijött a Befehl a parancsnokságról, hogy milyen segédeszközöket fogunk használni ezután; most ezt olvasgatjuk. Ami eddig közgyógyos volt, mostantól nem közgyógyos. Van helyette Irgucim, Ombulu, Müfüc és mindenféle egyéb slágermárka, amiket nem lehet megtalálni a neten, az egyik helyett a tanjungkarang-telukbetungi népi táncegyüttes honlapja jelentkezett, ámbár lehet, hogy éppen őket lehet fölírni közgyógyra. Persze nem gond, mert az ember beszól a MEP-hez, csókolom, tess’mondani, mi a frász az a Nyungicsa Negyvenkettő Hetvenhárom Bé, és akkor megmondják. Meg a másiknak is, meg a harmadiknak is. Aztán az ember a recipével a keziben megint beszól a MEP-hez, csókolom, tess’mondani, hol a frászban lehet beszerezni azt a Nyungicsa Negyvenkettő Hetvenhárom Bét, mert a patikárius visszadobta a receptet azzal, hogy ő ilyenről életében nem hallott, és akkor azt is megmondják. Meg a másiknak is, meg a harmadiknak is.
Úgyhogy azt a pénzt, amit az állam megtakarít azzal, hogy nem támogat mindenféle modern, drága árucikkeket, hanem az olcsóbb, kicsit kevésbé modern kubai és észak-koreai árut támogatja, szóval mindezt a pénzt a telefontársaságok fogják bekasszírozni.
A beteg állampolgár pedig, mint tudjuk, olyan tárgy, ami könnyedén hozzászok bármilyen újfajta segédeszközhöz, ennek mindegy, ezt át lehet alakítani az éppen fújó financiális piaci monetarizáció követelményeinek megfelelően. Amelyik mégse, legfeljebb megdöglik, van elég, sajnos, de most majd megritkítjuk őket. Abtreten!