Pali levele
2006. október 21.Közben megjött a publikálási engedély: íme Czégé Pali levele a Mozgilistára (ott persze nem jelent meg).
Kedves Bimike!
Soraidat olvasva az első gondolatom ez volt: VÉGRE!! Végre valaki le
írta azt, amitől sok-sok éve szenved a fogyatékosok társadalma -
az összefogás hiányától.
Aztán rájöttem, hogy a baj mélyebben van - sajnos már az elgondol
ás is túl idealista, és utópiába illő. Miért is?
Milyen összefogást akar egy olyan réteg, amelynél sokszínűbbet
elképzelni sem lehet, és amelynek tagjai koruk, nemük, anyagi helyzet
ük és politikai nézeteik nyomán annyifélék, ahányan vannak. (
Erről jut eszembe: a minap mondta egy ismerősőm, hogy “veletek, mozg
ássérültekkel az a baj, hogy az élet nehézségeinek fizikai lek
üzdése gyakran annyira leköti az erőtöket, hogy semmi egyébre n
em figyeltek. Számotokra az “ép” világ gyakran csak “segítőkre”
és “közömbösekre” oszlik. A saját köreitekben is az egymással
versengés a lényeg, az “én bezzeg ezt is tudom”-gondolkodásmód..
.”)
Milyen összefogást akarunk, ha az egyik - erre magát nagyonis elhivat
ottnak érző - pártot alapító illető - miután az idei két v
álasztáson még jelöltet sem tudott állítatni szervezetével…
pótcselekvés gyanánt népszavazás kiírását szeretné el
érni a minimálbéres ápolási díjról? (A népszavazás nem fi
lléres játék ám: előkészítése, lebonyolítása sok milli
ó forint, nem beszélve annak a kampánynak a költségéről, ami
arra lenne hivatott, h. a kedves szavazókat rávegye, hogy ugyan
menjene
k már el x-elni egyet).
EMBEREK! Nézzünk már körül egy kicsit! Nekünk mozgássérül
teknek tényleg ez lenne a legfőbb, elsőszámú problémánk? A vi
zitdíj ellen ki szólal fel? A kórházi ápolási díj nem zavar s
enkit? Az évek óta változatlan LÁT-támogatás, vagy a gépkocsi
szerzési támogatás használhatatlansága nem érdekes? Az senkit n
em érdekel, hogy - a vidékkel ellentétben - Budapesten szinte nem l
étezik korszerű lakóotthon? Vagy az, hogy kerekesszékkel a város
még mindig alig járható (lásd: metró, és a legtöbb villamos)?
Hogy a kormány csak beszél a távmunkáról, sulinetre elmentek mil
liárdok, de senki nem mondta azt, hogy a mozgássérültek - akár al
anyi jogon - kapjanak jóval a piaci ár alatt számítógépet, inte
rnetelérést akár a legkisebb faluban is - mivelhogy számukra ez az
eszköz az egyik legfőbb kapocs a világgal..Nem mondta senki -pedig ez
egy abszolút megtérülő beruházás lehetne (”Hal osztás helyet
t halászni kell megtanítani a szegényeket “- mondta egykor egy okos e
mber..)
A fenti vázlatos felsorolás talán érzékelteti, hogy lenne rengete
g ügy, ami miatt érdemes lenne egységet alkotni - és bizony egyiket
sem lehet népszavazással megoldani/kikényszeríteni…
A megoldás csírája megvolt (még megvan talán…) = a politikai
döntésekben való részvétel.
A módja és mikéntje nagyon nehéz ügy..nekem nincsenek kész mego
ldásaim -és mostanra már nincsenek illúzióim se.
A Fogyatékosok Pártja létének röpke 1 éve alatt bebizonyított
a teljes haszontalanságát, azt hogy a társadalom az általunk felvet
ett problémákra, kérdésekre nem így képzeli el a választ…
(Miért mondom ezt? Azért, mert egy párt csak részben a tagok akarat
át fejezi ki, másik részben azonban - tetszik vagy sem - árgus szem
ekkel kénytelen figyelni a környezet reakcióját: itt pedig egyért
elmű volt a reakció - nem kért senki a “fogyatékosok” pártjáb
ól - nemhogy szavazatot, de még elegendő kopogtatócédulát sem a
dott egy jelölt kezébe sem. Ezeknek?? Pártot? Még mit nem! Örül
jenek, hogy élnek…)
Elgondolkodtató helyzet?
Miazhogy! Nagyonis!
:)
Üdv mindenkinek:
C.I.P.