Daniel Keyes: Billy Milligan háborúi
2006. augusztus 20.
A március 20-i tárgyaláson Billy türelmetlen lett, amiért az eljárás olyan lassan haladt, és követelte a jogot, hogy kérdéseket tehessen fel egy pszichiáternek. Amikor Johnson bíró úgy rendelkezett, hogy mivel Billyt, aki elmebetegnek nyilváníttatott, jogi tanácsadó képviseli, így ő a tanúknak nem tehet fel kérdéseket, Billy el akarta bocsátani ügyvédeit.
Johnson bíró ezt elutasította, és ismételten megerősítette Milligan védőjeként a Franklin megyei kirendelt védőt, Jim Kurát és díjmentes társtanácsadóként Gary Schweickartot.
Ezután Johnson április 17-re halasztotta a tárgyalást.
„Sybil” pszichoanalitikusa, dr. Cornelia Wilbur, aki tizenegy évvel ezelőtt diagnosztizálta Billyt, tanúként kijelentette, hogy Ohio állam megtagadta Milligantől a megfelelő kezelést.
– A (Moritz) Törvényszéki Központ egy börtön – mondta. – Ha megfelelő kezelést kap, akkor már rég meggyógyult volna, és dolgozó, adófizető polgár lenne.
Javasolta, hogy engedélyezzék dr. Stella Karolinnak a kezelés folytatását.
A helyettes államügyész, Michael Evans ebbe nem egyezett bele, és azt mondta, hogy a Mentálhigiéniai Osztály most azt akarja, hogy Sheila Porter pszichiátriai gondozó kezelje, akit egy pszichiáter ellenőrzése mellett jelölnek ki erre a munkára.
Kura elmondta a bírónak, hogy Billy azért szökött meg, mert úgy vélte, veszélyben van, egy orvos mindenáron ártani akar neki. A harc kulcsfontosságú vitapontja az orvosok közt a kezelést és a megfelelő gyógyszerelést illető ellentmondás volt.
A gyógyszerek rémisztőek, legalábbis ami Kura véleményét illeti, mivel szinte mindet felhasználták már Billy érdekében és Billy ellen. Az elmegyógyintézetek – különös tekintettel az állami elmegyógyintézetekre – érzése szerint manapság hírhedtek arról, hogy a kényszerzubbony helyett gyógyszeres kezelést alkalmaznak, hogy teljesen elhülyítsék és mintegy mumifikálják betegeiket – különösen a bomlasztó betegeket. És Billy mindig küzdött, mindig csatázni akart ellenük. Most azt mondja, attól fél, hogy megpróbálják elvenni tőle a képzeletét – alapjaiban akarnak kiirtani agyából minden kreativitást. Vajon mi az elmegyógyintézet célja? Az, hogy segítsen Billyn, vagy egyszerűen csak az, hogy ne jelentsen számukra semmiféle veszélyt?
William Stanley Milligan történetének második része Limában, a börtönkórházban kezdődik és a gyógyulást követő szabadulással végződik. A huszonhárom részre hasadt személyiségű férfi létező személy; 1977-től 1991-ig tartották fogva és gyógykezelés alatt. A Szép álmokat, Billy! után főként azért digitalizáltam, hogy a történet teljes legyen, de maga a kötet nekem kevésbé tetszik.