Egyedül is megy (Pirítós)
2006. július 3.2004. március 2.
Sok-sok éve nem láttam Réz Andrást. Gyerekkoromban gyakran megjelent a tévéképernyőn, az utóbbi években talán kevesebbet szerepel, vagy csak elkerültük egymást. Gyerekkori emlékeimben úgy él, mint érdekes, kellemes ember, aki nagyon jókat tud magyarázni, nagyon ért a dolgokhoz, és úgy általában jó őt hallgatni. Máig idézgetem a mondását A három testőr filmváltozatáról, amivel pontosan ugyanúgy vagyok, mint ő: „Jó, jó, de azért nem az én három testőröm.” Sok mindenre alkalmazható, nagyon igaz mondás.
Mindezek fényében hajlamos vagyok az ő személyén kívül álló körülményeknek betudni, hogy a Filmmúzeumon újonnan feltűnt magazinműsor olyan lett, amilyen. A jelzők elég hosszas keresgélést igényelnek.
A műsor a fogyatékosokról szól, a fogyatékosok világát szeretné bemutatni az egészségeseknek, és az a címe, hogy Egyedül nem megy. A főcímet Kern András és Garas Dezső énekli a Ripacsok című filmből, és mondhatom, ez a műsor legkellemesebb pontja.
A Filmmúzeum csapata mérhetetlenül vontatott, szemleragasztóan unalmas, látványában kopott és nyomasztó, nyögvenyelős műsort készített, amelyet Réz András jelenléte sem dob fel, csak súlyosít. A műsorvezető többet töpreng két szó között, mint beszél, ami igazából nem is baj, mivelhogy érdektelen dolgokról beszél. Riportalanyai sem sokban különböznek: Kogon Mihály öt percig hadar két lélegzetvétel között, de ő is érdektelen dolgokról beszél, arról, hogy lehet feldolgozni, hogy valaki fogyatékos. Nádas Pál se nem unott, se nem hadar, de ő is érdektelen dolgokról beszél, a paraolimpikonoknak a fogyatékosok valóságos problémáitól abszolúte elszigetelt kérdésköréről. Merthogy az idei év, mondja Réz András, fontos év a fogyatékosok számára, mert olimpia lesz, tehát paraolimpia is. Ezzel az erővel azt is mondhatta volna, hogy az idei év fontos év az épek számára is, mert lesz olimpia. Réz András műveltsége köztudottan kiterjed az ókori Görögországra is – de életének helyszíne talán mégsem az. Már a múlt században sem a háborúkat függesztették fel az olimpia kedvéért, hanem az olimpiák maradtak el mindkét világháború miatt.
De az Egyedül nem megy kevesebb paraolimpiával és kevesebb „hogyan lehet feldolgozni”-val se lett volna érdekes műsor, még akkor sem, ha a műsorvezető aktív és energikus, a beszélgetőtársak pedig érdekes emberek lettek volna, mert a készítők között szemlátomást senki sem akadt, akinek tudomása lenne a fogyatékosok problémáiról. Amiről pedig nem tudunk semmit, arról kérdezni sem vagyunk képesek.
Ebben a formájában a műsor sokkal inkább viselhetné azt a címet: Egyedül is megy. Fogyatékosok nélkül.