Vitriamédiol (Pirítós)
2006. július 3.A Pirítós riporterének megakadt a szeme és a fényképezőgépe néhány áruházi katalóguson.
A Cora aktuális prospektusának címlapja igen tetszetős. Azt juttatja az ember eszébe, hogy a „kis árak” a Cora-nagyító segítségével, lám, nagy árakká változnak. Hagyján; mindenki úgy csinál magának ellenreklámot, ahogy akar. De hogy a kép tervezőjének halvány lilája sincsen az optikáról és még soha nem látott valódi nagyítólencsét, az fix.
Ugyanebből a kiadványból említést érdemel a „több cím” is. Ugye az olvasó is így szokott vásárolni? Bemegy az áruházba és műsoros CD-ket kér. Hány címet tetszik parancsolni? Tizenhatot. Bocsánat, lehet négy címmel több? Persze, hagyja csak. No de problémája az a vásárlónak, hogy a Cora nem tudja eladni a legújabb Elvis-CD-it, mert nem írja ki őket a prospektusába? Dehogyis. Ez a Cora teljesen privát problémája.
Ez a legaranyosabb Cora-ötlet, a hejesírás tökéletes nem ismerésének tipikus esete. A jegből készült gyűrűhöz kommentár nem is kell, ámbár azt megkérdeznénk, hogy a „gyémánt vésett minta” vajon mi lehet. Mivel a Cora nem használni nyelvtan viszonyítás, olvasó nem tudni gyémánt és vésett minta összefüggés.
Első pillantásra azt hinné az ember, hogy a prospektus szerkesztője még életében nem látta a terrakotta szót, és nem tudja, hogyan kell leírni. Csodákat. A szerkesztő művelt, irodalomban jártas ember. Olvasta azt a verset, hogyaszongya Ez itten a cölteményem. / Ez a másodic sora. / C betűccel szól ceményen, / Címe: cöltőnc és Cora!
Következő áldozatunk a Tesco, amelynek prospektusa ezzel az érdekes képpel kezdődik. Nagyon szeretnénk tudni, mi az a Csízió tömb, amiből nyolcszáz forintért kaphatunk egy kilót. A kép eléggé sajtgyanús, de Csízió nevű sajtról ezidáig nincsen tudomásunk, és amúgy is jó lenne többet tudni róla, mielőtt kiadjuk rá a pénzünket. Hiú ábránd, a cég nem mondja meg, mit árul.
Scroll Wheel, mongya a görgőről inglis nyelven a magyar katalógusban. Ezek után végképp nem értjük, hogy miért nincs az egész katalógus amerikaiul. Mert ugye az nem lehetséges, hogy nem tudták, miképpen nevezik ezt az objektumot magyari nyelven, és inkább lemásolták, ami a külföldi dobozon állt?
Vissza a Cora kebelére, de egy másik szórólapra. Ha az olvasó elgondolkodik a nagyon egyszerű szabályokon, bizonyára meg tudja mondani, hány terméket kell megvásárolni a szórólapon szereplők közül (öt különböző napon egyet-egyet vagy ötöt-ötöt?), mi számít különbözőnek (ha megittam az előző liter tartós tejet és veszek még egyet, az különbözőnek számít?), hogy hányszor kell végül is vásárolni az öt pecséthez (öt nap után egy pecsétet adnak vagy ötöt?), és hogy ha már úgyis be kell sétálni az ő Vevőszolgálatukra a pecsétekért, akkor miért nem elég ott fölíratni az ember adatait, miért kell az én pénzemen kinyomtatni egy cetlit, amit nekem kell behajítani az illetékes urnába. Pótkérdés matekzseniknek: ha a legolcsóbb árucikk (tegyük fel) ezer forintba kerül, hány forintot kell elkölteni az amúgy elég vaci százezres nyeremény esélyéért?
Ugyaninnen való mai utolsó gyöngyszemünk is, a vásárlóra rátukmált szakmai nyelvezet csinos példája. Minden teljesen világos: amikor a kassza áthalad a blokkvégösszegen, akkor a kedvezmény értéke levonásra történő foganatosítás folyamatába tétetik.