Gyurcsány-válasz, fogd meg jól

2006. június 19.

Hát megjött a válasz a levelünkre. Egy tanácsos írta a titkárságról.


Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr megbízásából válaszolok levelére. Megértését kérem azért, amiért nem személyesen Miniszterelnök úr ír Önnek, azonban kötelezettségeinek teljesítéséhez közvetlen munkatársai segítségét kell igénybe vennie. Minden levélre válaszolunk, ezért átnéztem a nyilvántartásunkat. Nem találtam nyomát annak, hogy másfél évvel ezelőtt érkezett volna-e Önöktől levél. Sajnos azt kell mondanom, hogy korábbi levelük elveszett a internet hatalmas világában. Köszönöm, hogy bizalommal fordultak hozzánk. Köszönöm, hogy megosztották velünk gondjaikat, problémáikat. Sajnos közvetlen anyagi segítséget nem tudunk Önöknek adni, ugyanis Miniszterelnök úrnak nincs külön kerete arra, hogy magánembereket támogasson.


Ennyi. Ügy lerendezve, kéri a következőt. Mint amikor Göncz Kingától kértünk segítséget, egyenesen Korózs Lajos kezébe nyomtam a levelet, kifizettük a szállítószolgálatot, hogy találkozhassunk vele, aztán mi lett? Egy kis minisztériumi ügyintézőtől jött a válasz: ő nem tud nekünk milliós értékű autót vásárolni. Pénzt ugyan a kutya nem kért, se tőle, se Göncztől, de ezek az ügyintézők mindig olyan választ igyekeznek adni, amit a polgár otthon elolvas és azt mondja: hát ezekhez se fordulok többet! Akkor egy idő után elfogynak és nem kell koptatni szépen lakkozott körmeinket a billentyűkön.

Hát ez ugyanaz pepitában. Gyurcsánytól se kértünk pénzt. Minek? Másnak is kell, ha egynek ad, a többi is óbégatni fog. Segítséget kértünk, abban a naiv hitben, hogy az ország vezetőitől, akik ráadásul baloldaliak, több is telik, mint hogy törvénygyártó gépezetként funkcionáljanak. Ha azt kértük volna, hogy készítsenek egy új törvényt, azt megcsinálták volna, de egyedi esetekkel ők neeeem tudnak foglalkozni. (Ezzel az erővel tényleg jobb lett volna Orbán. Tőle nem is vár az ember szociális érzékenységet, ő világosan közölte, hogy mindenki kaphat tőle egy piros-fehér-zöld zászlót és kész. De az legalább hasznos volt, az orbántorgyán-polgárkormány bukása után élelmesebb honfitársaink átvarrták a korcot a szövet másik oldalára és eladták zászlajukat az olaszoknak.)

Az az érzésem, hogy ha a Gyurcsánynak írt levelemben csak az ápolási díj szerepelt volna, akkor a tanácsos úr utánanéz, mit tehet a kormány, melynek ő tanácsosa, törvénygyártói minőségében. De én naiv hallgattam a tanácsra, mely szerint írjam csak meg, Gyurcsány mindenkinek ír vagy írat választ, és ha a kolléga nem felel, akkor miniszterelnöki letolások következnek. Na ja. De azt már nem nézi senki, hogy a kolléga foglalkozott-e a levél tartalmával. Volt válasz? Volt. Hogy az a könnyebbik végén fogta meg a dolgot, kiválasztotta a két baj közül azt, amelyiknél elég volt megnyomni a gép legkopottabb billentyűjét, amire a „nincs keretünk” sablonválasz van definiálva – az kit érdekel?