Lehet, hogy Gyurcsány mégis olvassa a blogomat
2006. április 5.Vagy valahonnan máshonnan merítette ugyanazokat az elveket. Keményen – bár udvariasan – a szemébe mondja Orbánnak, ha nem mond igazat, ha képtelenség az, amit állít, ha nincs tartalom a fátyolos hangon elrebegett lírai közhelyek mögött. Lehet, hogy mégiscsak őrá szavazok, akármennyire bögyömben vannak dolgok az MSZP-nél. Persze azt egy pillanatig nem terveztem, hogy a Fideszre szavazok; vagy az MSZP-re, vagy senkire, de jó darabig a „senkire” tartotta magát. Most már nem olyan szilárdan.
A vitának határozottan hátrányára voltak a merev szabályok, a protokolláris külsőségek, a kizárólag eleven óraként szolgáló műsorvezetők. Ez így csak éppen hogy vita volt. Vitább lett volna, ha elkezdenek egy témakört mondjuk három percben, a másik válaszolhat három percben, és így tovább, három percek addig, amíg a két fél meg nem állapodik, hogy nincs több mondandójuk a tárgyban. De igazából a frászt sem érdekli, hogy a két jelölt ugyanannyi ideig beszélhet-e. Engem az érdekel, hogy elmondhassák a mondanivalójukat. Határozottan nem szenvedhetem Orbánt és a politikáját, de rendkívül rosszul esnék, ha nem mondhatná el, hogy mit tart rossznak, mit jónak, mit akar megváltoztatni és hogyan, részletesen. És nem mondhatta el. Gyurcsány se mondhatta el. Ez a vita arra volt jó, hogy az emberek elkönyvelhessék, hogy volt vita.
Egyébként is hibás az alapelv, hogy egyenlő ideig kell beszélni. Így az beszél többet, aki jobban tud hadarni. Én pedig állampolgárnak érzem magamat, nem gyorshallgatóművésznek.