Pisti második medvéje
2006. március 11.Hát itt vannak azok az ominózus levelek, amiket Pisti menesztett a LAttilaD.org bejegyzett tulajdonosának, abban a reményben, hogy „egy kis ünneprontást” tud keresztülvinni, mármint énellenem.
Információk áradata következik.
Bizonyos technikai okokból, amik most nem érdekesek, úgy láttam helyesnek, ha a LAttilaD.orgot Gyula jegyezteti be. Megkértem, elintézte, megköszöntem. Ám ebből nem következik, hogy neki bármiféle jogi vagy műszaki hatalma lenne a LAttilaD.org tartalma fölött; még az sem következik belőle, hogy tudja a szerver bármelyik jelszavát és bármit meg tud változtatni a szerveren. Abból a tényből, hogy a whois rekordban Gyula neve szerepel, az a következtetés vonható le, hogy a whois rekordban Gyula neve szerepel, és nem több. A LAttilaD.org tulajdonjogára nézvést következtetést legcélszerűbben a domain nevéből lehet levonni. (Persze tagadhatatlanul kell hozzá „a második osztályba léphet” bejegyzés az általános iskolai bizonyítványban.) Ha tehát Pisti gondolkodott volna, mielőtt cselekszik, akkor nem keres meg olyan embert, akinek az egész dologhoz semmi köze, ugyanis azzal csak kiröhögteti magát.
De amikor már megkereste és megkapta azt a választ, amit első ízben kapott, akkor is megtehette volna, hogy hirtelen átmegy gondolkodó lénybe és visszakozik. Ugyanis ott van fehéren-feketén: „egy barátom számára”. Miután Gyula világos magyar nyelven közölte, hogy én a barátja vagyok, rendkívül agyalágyult ötlet őhozzá fordulni abban a reményben, hogy Gyula majd mélységesen hallgatni fog és csendben eltünteti a blogot. Pisti még emlékezhet(ne) arra az időre, amikor ő is a barátunk volt, tudnia kell(ene), hogy megy az.
még a Magyar Köztársaság Elnökét sem kímélve.
Jópofa, hogy ezzel próbál ráijeszteni Gyulára, akit ez elég sok okból nem érdekel. Neki Sólyom László nem köztársasági elnöke, maximum mint magyar nemzetiségűé, de nem mint állampolgáré. Gyulának az életben nem lehet abból problémája, ha ő rosszat talál mondani Sólyomról, hát még abból, ha én teszem ugyanezt. A többi okot most nem sorolom. Ha Gyula magyar állampolgár volna, akkor is azt mondhatna Sólyomról, amit akar, ugyanis ebben az országban szólás… de ezt már sokszor elmondtam.
Ráadásul a vádaskodásokra válaszolni sem lehet, mivel a blog műfajából következően meglehetősen egyoldalú a dolog.
Ez nagyon érdekes megállapítás olyantól, aki ez idő alatt a Stáblistán mocskolt minket megállás nélkül, ahol mi ugyebár bármikor válaszolhatunk a vádaskodásokra, igaz? Biztos hülye vagyok, de én nem emlékszem. Ha Goldner nem rúgja ki Andrást, akkor tudomást se szerzek az egész mocskolódásról.
Tehát az elhangzó alaptalan és becsületbe gázoló vádaskodások egyoldalúak, csak egyféle , véleményt tükröznek, pedig mint tudjuk az éremnek minimum két oldala van.
Akkor most játsszunk kétoldalú érmesdit. Én ezennel bejelentem, hogy ha a Fogyatékosok Pártjának bármely tagja reflektálni kíván a blogban közzétettekre, akkor annyi a teendője, hogy rákattint a kis borítékra, megírja az emailcímét és a mondandóját, megnyomja a zöld gombot és vár. Üzenete meg fog jelenni a blogban. (Vigyázat: az ígéret a Fogyatékosok Pártjának tagjaira vonatkozik és nem a Föld hatmilliárd lakójára. Ha az üzenethez nem a párt valamelyik tagjának általam ismert emailcímét mellékelik, akkor úgy fogom gondolni, hogy hátha nem tőlük jött.)
Cserében pedig elvárom, hogy mostantól kezdve mi is hozzászólhassunk a családunkra zúdított mocskolódáshoz ott, ahol elhangzik: a Stáblistán. Az azonosítót és a jelszót postafordultával várom.
Ami Pisti „kérését”, vagyis a számára vadidegen Gyulának kiosztott parancsát illeti, azt már Levél a bérgyilkosnak című, igen népszerű írásomban kiveséztem éppen két hónappal ezelőtt. Pisti nagy léptekkel halad abba az irányba, hogy vígjátéki Nagy Böcsületes Politikus legyen belőle, mint a Sztriptízben a Burt Reynolds alakította figura, aki vakító fogsorral vigyorítva szónokol a fiatal keresztényeknek a családi erkölcsről, közben pedig egyfolytában a kurvázáson jár az esze. „Közerkölcs”, röffenti Pisti, akinek már semmi erkölcse nem maradt, „szabad véleménynyilvánításról” zeng, miközben tűzzel-vassal irtaná a szabad véleménynyilvánítást, mert kizárólag egyetlen vélemény nyilvánítható szabadon, az övé. „Törvénybe ütköző módon”, iszonyodik föl szent borzadállyal, miközben féltucat törvény hever már a lábainál hasba döfve.
Elnézést kérek a hatásvadász képért, de Pisti kezdte. Kezdi a közéleti személyiségekkel (csak kettőt mondjon, akiket én le akartam járatni), hozzáteszi a köztársasági elnököt (valószínűleg a hasára ütött, a pápa legyen-e vagy az elnök), úgyhogy a bevezetésben megpróbálja jól megrémíteni Gyulát, hogy a folytatás már előkészített talajra hulljon. Következik a felszólítás, ami természetesen csak ellentmondást nem tűrő, nyomatékos Felsőbbségi Parancs lehet, hiszen ő nem ám holmi csip-csup miniszterelnök vagy valami nímand királyocska, hanem maga Veszelics István a Fogyatékosok Pártjától, Saját Legfőbb Személyében.
Aztán jön a Nagy Bezengés az erkölcsről, amit kétszer is megismétel, „az erkölcs, a közerkölcs”, hogy jól hangozzék, már valószínűleg a parlamenti székfoglalójára treníroz. Emailben még egy Pisti alkatú ember is ki tudja dülleszteni a mellét és sztentori hangon tud zengeni. „Szerettem volna elkerülni, hogy szükségessé váljék a kongresszus egy tagjának lejáratása. (pátosz be) Ám képviselőtársam nem tiszteli a nemes intézményt. (pátosz ki, harag be) Talán TAGADJA, hogy megpróbálta megzsarolni…”
Ezek a nagyhatalmú Dick Dodge szavai A dzsentlemanus című filmből, az utolsó ülésről, amin elnökölhetett, mielőtt letartóztatták. A mondatok tartalma teljesen egyezik Pisti erkölcsös mondatával, és ugyanazzal a hangsúllyal adja elő. Ajánlom a filmet megnézésre, nemcsak szórakoztató, de tanulságos is.
A végére Pisti egy hivataloskodó formalitást helyez, de gondosan elpöttyent benne egy nem is olyan nagyon burkolt fenyegetést. „Engedelmeskedj, alattvaló, vagy haragommal találod magad szemben!”
Aztán tényleg meglett az ünneprontás. Gyula nem engedelmeskedett. Azaz pillanat. Pisti arra utasította, hogy intézkedjen. Ha Pisti később lovas dandárt küld Gyula ellen, én készséggel adok írásos igazolást arról, hogy Gyula igenis intézkedett, éspedig minden hatalmát bevetette annak érdekében, aminek érdekében Pisti parancsolta. Minden hatalmának bevetése ebből állt: „Attila, figyelj, légyszi…” Ennyit tehetett, és ő ezt engedelmesen meg is cselekedte, mert baromira meg volt ám ijesztve Pisti félelmes haragjától, de frankón!