Ápolási díj, ápolási díj
2006. február 22.Goldner tovább üti a vasat, hátha végre sikerül bebeszélni Gerencsér Jánosnak, hogy mi aljasok vagyunk, sőt a „kerek lelkű ember” szakkifejezést is kitalálja e célból (ő az, de mi szögletes lelkűek vagyunk). És megtalálja a csodálatos bizonyítékot: ha Goldner sikerrel járna az ápolási díj terén, akkor mi mindjárt három ápolási díjat kapnánk, biiizony, és mi ennek ellenére mégis küzdünk őellene! Gonoszak! Aljasok! Fuj!
Nekem erről az jut eszembe, amit egy bizonyos Goldner Ibolya mondott volt nekem. „Nem azért küzdünk, hogy az ápolási díjat felemeljék, hanem azért, hogy minimálbéressé tegyék. Ha ettől az ápolási díj összege csökkenne, akkor is ezért kellene küzdenünk.” Majdhogynem szó szerint tudom idézni, annyiszor elmondta, leírta.
Pontos az analógia. Az, hogy valamivel több pénzre számíthatok, nem ok arra, hogy helyesnek tartsak valamit, amit egyébként nem tartok helyesnek. Goldner nem tartja helyesnek, hogy az ápolási díjat pusztán csak felemeljék, pedig akkor mint otthonápoló több pénzt kapna. Én pedig nem tartom helyesnek, hogy Goldner mint pártelnök kiharcolja az ápolási díj reformját, pedig akkor a családom több pénzt kapna.
Én ezzel így vagyok, akármilyen idomú a lelkem.