Kis paranoiai lecke
2006. február 10.Érdemes ezt meg eztmegnézni. Goldner nem gondolja, hogy én megelőztem volna őt és beadtam volna a pártalapítási kérelmet. Szóba sem kerülhet, hogy netán megkérdezze.
Kicsi hazudás is van a szövegben. Akik itt voltak, emlékeztek – amíg a párt ki nem mosta az agyukat –, hogy Goldner tukmálta rám az elnökséget. Én azt mondtam, hogy nem leszek elnök, mire ő: „Pedig az leszel”. De mivel ez nincs leírva, nyugodtan be lehet engem állítani a vad hatalomra törő szörnyeménynek, aki megyei elnök akar lenni, meneküljetek, fogyatékosok.
Csak hát elég nehéz megmagyarázni, hogy ha én vagyok ennyire hataloméhes, akkor miért Goldner az, aki még egy nyamvadt kis levlistát is arra használ, hogy a fogyatékosokat egzecíroztassa.
Azt hiszem, Goldner időközben választ kapott a kérdésére a cégbíróságról. Nem adtunk be semmiféle bejegyzési kérelmet. November kilencedikén, ami nálam amúgy családi ünnep, Goldner bejelentette, hogy beadta a pártbejegyzési kérelmet és mi ki vagyunk rúgva. Azért tette – úgymond –, mert attól félt, hogy mi megelőzzük őt és beadjuk a kérelmet őelőtte.
Goldner pártját azóta bejegyezték, tehát megtudhatta, hogy alaptalan volt a gyanúsítás, amiért minket kirúgott. Bocsánatkérés mindmáig nem érkezett, csak újabb és újabb gyalázások, jogsértések, sőt -tiprások, kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazások és becsületsértések. Merthogy mi ugyebár „megbuggyantunk” és folyamatosan gyalázzuk őt, a szegény ártatlant.
Milyen reakciót vár azoktól, akiket alaptalanul gyanúsítva (azaz koholt vád alapján) fosztott meg a munkájuk gyümölcsétől? Mégis mit kellene tennünk? A vállát veregetnünk?