Tüdőket egy mondatért
2005. december 20.Nem tudom, hány ember köpte ki a tüdejét azért, hogy a parlament leírjon egy mondatot és ráüsse a nagypöcsét. Íme a teljes szöveg – a lényeget kiemeltem.
92/2005. (XII. 15.) OGY határozat
népi kezdeményezésről*
Az Országgyűlés a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény rendelkezései szerint megtárgyalta a „Kívánja-e Ön, hogy az Országgyűlés tűzze napirendre az ápolási díj kérdését, és a megalkotandó új törvényben a súlyos fogyatékos és állandó felügyeletre szoruló személyekre tekintettel az ápolási-gondozási tevékenységet ellátó hozzátartozó által végzett napi 24 órás gondozást, felügyeletet teljes értékű munkavégzésként ismerje el, és ennek megfelelően az ápolási díj összege ne lehessen kevesebb a mindenkori legalacsonyabb munkabér összegénél?” tárgyú népi kezdeményezést, s arról a 2005. december 13-i ülésén a következők szerint döntött:
Az Országgyűlés a népi kezdeményezésben foglaltakkal nem ért egyet.
Dr. Szili Katalin s. k.,
az Országgyűlés elnöke
Dr. Füle István s. k.,
az Országgyűlés jegyzője
Pettkó András s. k.,
az Országgyűlés jegyzője
* A határozatot az Országgyűlés a 2005. december 13-i ülésnapján fogadta el.
Hát ezért a mondatért köpte ki a tüdejét akárhány száz vagy ezer ember, ezért vártak utána fél évet, és ezért nem fogok én jövőre olyan pártra szavazni, amiben ezek az országgyűltek benne vannak. Függetlenül attól, hogy a Fogyatékosok Pártja leszoktatott arról, hogy érdekeljen az ápolási díj problémája. Egy dolog az, hogy engem mi érdekel, és egy másik dolog az, hogy azért tartunk háromszáznyolcvan agyonfizetett fazont, hogy leköpjék azokat, akiknek ők döntenek az anyagi helyzetéről.