Egészségügyetlenség
2005. november 7.Megyünk a rendelőbe, megíratni a család soron következő gyógyszerreceptjeit. Átadom a listát, átveszem a recepteket, ellenőrizzük, egy hiányzik, szólunk, pótolják. Megköszönjük, megyünk.
Gyógyszertárban átadjuk a recepteket, nézik. Általánosra vannak felírva. Hogyhogy? Gyógyszertár felhívja a rendelőt, hát nekik az van a számítógépükben, hogy a közgyógyunk november ötödikén lejárt. Persze nem járt le, annak rendje és módja szerint meghosszabbították, csak a rendelő adatbázisában nincs benne.
Azért ezen úgy elgondolkodik az ember. A gyógyszertárban azért vették észre a dolgot, mert ezer éve ismernek minket és tudják, hogy közgyógyosak vagyunk. No de a rendelőben is ezer éve ismernek és tudják ugyanezt! Ha a gyógyszertárban nem veszik észre, mert mondjuk egy helyettesítő van ott, aki nem tudja, és a kuncsaft nem ismeri a gyógyszerárakat, akkor szó nélkül kifizettetik vele a teljes árat, esetleg sóhajtozni fog, hogy mennyire megdrágultak a gyógyszerek, vagy netán észreveszi az okot, de nem mer szólni, mert ugye a magas egészségügyi hivatalbeli emberek mégiscsak jobban tudják, szóval ha ilyenek történnek, akkor úgy ki lehet húzni a beteg zsebéből vagyonokat, mint a pinty. És ez még csak nem is lopás, mert aki hibázott, annak egy fillér bevétele nem lesz ebből, se neki, se a munkaadójának, többletbevétele csak az államnak lesz, mert ha közgyógyra veszem, akkor az állam fizet a gyógyszertárnak, így a polgár fizet a gyógyszertárnak az állam helyett.
Ennek pedig nem örülök, mert ha a gyógyszertár érdekelt volna a hibában, akkor ott kellene rendet rakni; ha a rendelő érdekelt volna a hibában, akkor ott kellene rendet rakni – de az állami egészségügy portáján rendet rakni…