„Míg harcaidat vívod, ne felejts el csodálkozni.”
Ninda: A fény lúmái, 983.
Kényelmesen helyet foglalt a szobortalapzaton.
– A katonákban általában van egyfajta irigység a civil élet és a civil emberek iránt. Azt tanítják nekik, hogy a civileket le kell nézni, mert a katonai élet valami tökéletesebb vagy nem is tudom, milyen, és az igazi emberek azok a katonák. Mégpedig azért, mert ha nem érezhetnék különbnek magukat, senki sem állna katonának. Ez bizonyos mértékben a rendőrökre is igaz, de kevésbé, mert nekik van egy valóságos munkájuk, ami a katonáknak nincsen. Az irigység azonban megvan, mert a civileknek normális emberi életük van, nekik meg nincs. Úgy gondolom, ennek mértéke egyénenként aszerint változik, hogy mennyire vannak kényszerhelyzetben, hogy katonák maradjanak. Aki más munkát is választhatna, de nem teszi, az szeret katona lenni és nemigen irigy a civilekre. Mindenesetre az irigységből származik a kisebbrendűségi komplexus – csak azokra irigykedünk, akiket jobb helyzetben levőnek gondolunk, tehát a saját helyzetünket rosszabbnak érezzük, mi szerencsétlenek vagyunk, megvan a komplexus. Abból pedig az az igény ered, hogy irányítsuk magunk körül a világot. Aki nektek kiadta a parancsot, hogy ne hagyjátok az embereket csoportosulni, attól retteg, hogy a csoportokból csapatok szerveződnek, és azok megdöntik az ő képzelt uralmát. Képzelt uralmat mondok, mert aki valóban ura az eseményeknek, az nem foglalkozik ilyen ostobaságokkal. Hing-hing, ha nem lenne tragikus, akkor mulatságos lenne, hogy ilyen emberek, mint Anner, szétkergetnek nyolc embert, akik éppen a tikkanujátékok eredményeiről beszélgetnek, mert te nagy tekergő Galaxis, mi lesz, ha az a nyolc ember egyszer csak bemegy a Bambam szobájába és leönti lila festékkel? Amúgy persze egy galaxisnyi fegyveres védelmezi, ámbár egy kiskutya is túlzás volna, de az biztos, hogy az a nyolc tikkanurajongó soha nem jutna a közelébe. Nem is ezzel foglalkoznak, hanem a tikkanuval, akár az is lehet, hogy a Bimbam lelkes hívei. De akkor is! Szétkergetjük őket! Hát azt hiszem, erre leginkább az a jó szó, hogy szánalmas.
Kis szünetet tartott. A hadnagy és társai égő arccal álltak a tömegben és nagyon szerettek volna valahol máshol lenni.
– Most pedig pontosan az fog történni, amitől az rettegett, aki nektek ezt a parancsot adta. Fölkeresem a nagy embert és beszélek vele. Jobb, ha ti nem jöttök, túl sok a testőre. A katonákat ne bántsátok.
– Várj! – kiáltott föl több ember is. – Mi is megyünk!
– Most mondtam, hogy túl sok a testőre.
– Hova akarsz menni egyáltalán? – kérdezte egy fiatalember.
Ninda a parlament felé intett.
– De ő nincsen ott. Valahol egy katonai bázison lapul a föld alatt.
– Szissz. No nem baj. Egyelőre bemegyek oda, aztán majd meglátjuk.
Elindultak. Az emberek gyalog, köztük a négy katona is, Ninda pedig előttük, lépést tartva velük.
– És hogy jutunk be, Haronan? – kérdezte menet közben. – A robot berepül akármilyen kis lyukon, de az emberek nem.
– Hamarosan válaszolok – felelte a flottaparancsnok –, utasításokat kértem Szavanszról.
A menet csakhamar megállt a kapunál. Itt nem volt őrség, egy lélek sem várta őket.
– Nézzétek meg, be van-e zárva.
– Mi? – nézett Nindára egy fiú zavartan.
– Én csak vetítve vagyok.
– Ja igen…
Megpróbálták, de zárva volt.
– Egyáltalán van bent valaki?
– Igen – felelte egy férfi, és közelebb jött, odamutatta a suagját Nindának. A parlamentből közvetítettek, egy szónok beszélt éppen, és egy-két tucat képviselő is ült a széksorokban.
– Igen, persze, ki a megszállókkal, értem én – mondta éppen a szónok. – És akkor már nem lesz semmi problémánk? Mert nem csupán Szavansz agressziója okozta ezt a helyzetet. Ránk szállt a Testvériség is. Rekkitől és Simmutától is jegyzéket kaptunk. Mi pedig itt ülünk és nem csinálunk semmit! Az elnök úr őkiválósága sokkal erélyesebb fellépést parancsolt nekünk! Ha ő nem mondta ki, hát én kimondom: vissza kell szereznünk hazánkat a megszálló idegenek karmaiból! Háborút kell indítanunk, mégpedig azonnal!
A képviselők felugráltak és éljenezték. Ninda végignézett a kint összegyűlt embereken. Hideg volt a tekintete.
– Ti is ezt akarjátok?
Mindenki a fejét rázta, tiltakozott, a négy katona is.
– Menj be, menj be!
– Igen, menj! Te be tudsz menni! Ott fent van egy nyitott ablak!
Ninda bólintott, és a kép eltűnt. Az emberek előkapták a készülékeiket és a parlamenti közvetítésre kapcsoltak.
A Handakaronszinirando fedélzetén egy pilóta bevitte a kis Haldorirambét az emeleti ablakon, s egy tanácsterembe jutott, aminek csukva volt az ajtaja.
– Lőjön bele lyukat – utasította a vezérőrnagy.
A kis gömb a felső szélénél lőtt bele az ajtóba, nehogy kárt tegyen valakiben, aki esetleg mögötte van, aztán kisuhant a lyukon. A folyosó is kongott az ürességtől. A nagyterem ajtaját könnyű volt megtalálni, díszes, nagy ajtó volt, természetesen ugyancsak csukva.
– Lőjön – mondta Szavinanré.
A robot lőtt és beszáguldott a lyukon. Jelenlétét persze észre sem vette senki, a lövés is hangtalan volt, a Haldorirambé mozgása is. A barnával és vörössel borított, széksorokkal berendezett jókora csarnokban akkor sem vették volna észre, ha nem a rikoltozással vannak elfoglalva.
Ninda közvetlenül a szónok mellett jelent meg újra. A magas, testes, energikus mozgású férfi akkorát üvöltött, hogy mindenki ránézett és elnémult.
Ninda fehér köntöse, aranyszőke haja valósággal világított a sötét háttér előtt, és a pilóta némileg még fokozta is a kivetítés fényerejét.
– Háborút? – kérdezte Ninda.
Rémült csend.
– Háborút?! – kiáltotta Ninda. – Háborút akartok?! Azért, hogy az imádott Bumbumot tovább dajkálhassátok? Hát tessék, megkapjátok a háborút, de az én fegyveremmel!
Valahonnan a semmiből előhúzott egy pálcát, olyan hosszú lehetett, mint az alkarja.
– Itt sötét van! A falak barnák és vörösek, az ablakok félig áteresztők, a lámpák gyengék, de nem ettől. A sötétség a fejekben van!
Kivárt néhány pillanatot.
– Itt világosságot kell gyújtani. Nézzetek a Tudás Fényébe!
Magasra emelte a ráhadaunfáklyát és lángra lobbantotta. A hatalmas, hófehér lángnyelv nagy csattanással lobbant fel, és egyszerre fényárba borította a termet. Vagy ötven ember rándult össze ijedtében.
– A Tudás fehér Fénye! Ennek magyarázzatok a háborúról!
Csend. A képviselők riadtan, megszégyenülten álltak, volt, aki levegő után kapkodott.
Aztán az ajtó egyszerre szétfoszlott, és belépett Szavinanré egy csapat fegyveres élén.
– Elnézést, Ninda. Csak néhány ütéssel ezelőtt kaptam meg a parancsot, hogy jöjjek ide és tartóztassam le a képviselőket.
– Micsoda?! – hangzott felháborodottan, sok szólamban.
– Mit akar? – kiabált Szavinanré közvetlen közelből egyikük arcába. – Láttam magát, amint háborút követel, most volt az imént. Hát kitört a háború, és maguk hadifoglyok. Hadbíróság elé fognak kerülni. Elvezetni őket!
Míg a fegyveresek kiterelték a háborgó képviselőket, a vezérőrnagy fellépett a szónoki emelvényre és tisztelgett a maga szavanszi módján, jobb kezét halántékához illesztve, majd a szívére téve.
– Szavinanré vezérőrnagy köszönti a Tudás Fényét.
Egymásra mosolyogtak, és Ninda kioltotta a ráhadaunfáklyát.
←ph-7 Avrundenen [39] Hogy vegyelek komolyan, amíg te sem veszed komolyan saját magadat? (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 28., a sárga órájaph‑7 ph-8 parlament [7] Míg harcaidat vívod, ne felejts el csodálkozni. (Ninda: A fény lúmái, 983.)ph‑8 ph-9 kisbabák [6] Hogy mik azok a dolgok, amiknek örülni szoktam? Bármi lehet a világon. A gyermekeink nevetése, egy jó vacsora, egy jó beszélgetés. Ülni az Onginur partján és nézni a szillilákat. Várni, hogy megcsavarodjon az idő. Vagy amihez kedved van. (Ninda: Életem egy falevélen, 202. sómir)ph‑9→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-201] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -176 740 888 szó (712 432+24 303+4153) 5 134 455 betű (4 968 789+165 666) 5 672 812 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:23 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |