„Akit milliók és milliárdok tekintenek példaképüknek – annak vajon ki a példaképe?”
ÀLAN: Hősköltemény
Óng-Súaf
43 713. famut liktuharan
513
Éppen olyan volt a látvány, mint valaha régesrégen Sielunton a Mwùɬnaĩt csúcsán, a mélyben úszó felhőtengerrel. De ez egyvalamiben azért különbözött: itt vihar volt. Villámlott a felhőkben, távolról hallották a ropogását, de a villámokat is felülről látták, ahogy villognak, ám lecsapni nem látták őket a felhőrétegen át.
– Farrídaumtól Szisszunendáig tombol a vihar – nézte a suagját Honangé. – A Dzsualdzs oldalán fákat döntött ki és lesöpört velük egy darabot a hegyoldalból.
– Ó – mondta Hait.
– Tudod, lakatlan területen nem próbáljuk befolyásolni a természet erőit.
– Hogyne, persze.
Közben Nindát figyelte, aki Ilgával játszott a hóban, kis golyót gyúrt belőle és a kisfia kezébe adta. Szinensi is a hóban ült, az ölében a kisbabával, Aini pedig velük szemben térdelt. Hait gondolt egyet és ő is leült a hóba. A dzsíruhában nem érződik a hideg.
Helyi csillagidő szerint is dél volt, akárcsak az óra szerint. Csak ilyenkor lehet nyugodtan feljönni a Súaf tetejére, estétől reggelig itt olyan hideg van, hogy le kell zárni a dzsíruhát és kesztyűt is kell húzni. Kilencezer rígin magasságban vannak a tengerszint fölött. Auríhaumnak természetes légköre van; a mesterséges atmoszférájú világok között nemigen akad olyan, ahol ilyen magasan még belélegezhető légkört találni. A legtöbb világon egyáltalán nincs levegő ebben a magasságban. Szúnahaungaur a kivétel, ott vastag a légkör, mert évezredeken át tartó kemény munkát fektettek ebbe, de ott nincs ilyen magas hegycsúcs.
Sileni körbe-körbe sétálgatott, mindent meg akart nézni. Hait tudta, hogy a fejük fölött pár ríginnel, rezzenéstelenül lebegő Uori mindnyájuknak minden lépését figyeli; ha egyszerre ketten keverednének valami bajba, riasztására egy szemvillanás alatt itt terem egy egész robotsereg. A Súaf tényleg iszonyú magas hegy. Itt vigyázni kell. A csúcs egy jókora, másfél hirgon területű fennsík, amin négy kis lapos dombocska emelkedik, Óng, Ámi, Auli és Úna. Nem magasak, de egy-két rígint ezekről is lehet gurulni, akár esni is. Óng a legmagasabb, tíz rígin a fennsík szintje fölött – igaz, ennek minden oldala egészen enyhe lejtő. Innen kétszáz ríginre, a fennsík északnyugati oldalán hatszáz rígin mélységbe szakad az Ímannin-Súaf jég borította, függőleges sziklafala, de az összes többi részen is biztos halál, ha legurul az ember.
Csak a délnyugati oldalon lehetett lenézni, a Fáhá-lejtő fölött, csak ott volt felhőtlen az égbolt. A távolban egy fehér és egy fekete foltként ködlött az Ongran tömbje, a fehér a hólepte északi oldal volt, a fekete a kopár északnyugati, ahol az erdőt letarolta egy hegyomlás tíz évvel ezelőtt. Vele átellenben, az Auman oldalában Fengir-Auman városa nem látszott, túl kicsi volt ebből a távolságból. De Sileni azt állította, hogy látja.
– Tényleg? – állt meg mellette Fillori.
– Tényleg! Mert nekem száfunnupszemem van, és az jobb!
– Simmili-summuli! Az ugyanolyan, csak máshogyan jön létre. Bolondítod itt az öregebbet.
– Nézzétek, hokkon-dzsóragi! – rikkantotta a kislány, és a magasba mutatott.
– Hát az nem valószínű – mosolygott Honangé, az eget kémlelve. – Auríhaumon nagyon kevés hokkon él, és nem errefelé. Nem ismerem föl, de lehet szikurindi, halvenan vagy ríkirin is. Natív faj mindhárom.
– És feljönnek ilyen magasra? – tudakolta Szinensi.
– Gondolom, a Galaxis legtöbb madara addig emelkedik, ameddig csak kedve tartja.
Az ikrek és Áuszi nem szóltak hozzá az eszmecseréhez, kis gömböket formáltak a hóból és egymásra rakták őket.
– Nincs fű a hó alatt – magyarázta nekik Aini. – Itt már semmilyen növény nem él meg. A legfelső ezerötszáz ríginen már csak olyan kicsiny élőlények élnek, amiket szabad szemmel nem is látunk, hilgimek meg fuanik, a kövek alatt meglapulva, a talajban.
Egy limlivel később pedig már nyolcezer ríginnel lejjebb, a Súafórangaup oldalában épült Órangaup városkában sétáltak be az Auhéni központba, ahol Szinensi tartott előadást az Ilmelud-kori építészetről Sídiben, Rekkiben és környékükön. Utána pedig körülnéztek a kisvárosban – azazhogy auríhaumi fogalmak szerint nem is volt olyan kicsi, ezerötszáz lakosa volt, meg az Auhéni központ, egy egyetemi épület, alagsorában bevásárlóközponttal. Mivel a hegyekből lezúduló hideg légtömegek a helyi csillagév nagy részében elérik a várost és esős, havas, zimankós időt hoznak, az egész város úgy épült a hegyoldalban, hogy bárhonnan bárhová el lehetett jutni a kacskaringós, folyton lejtős-emelkedős, zárt folyosókon, anélkül hogy az ember kilépett volna a szabad ég alá – de arra is volt mód, mindenfelé teraszok nyíltak, némelyikről egy-egy pöttöm belső udvarra lehetett látni; mások kifelé vezettek, a Súafórangaup hegyoldal fölé, ahonnan végig lehetett tekinteni a Jarringur völgyének jókora részén: balról az Ilangsúaf tornyosult a város fölé, jobbról a Súaf-Hóhengi, fent pedig a Súafórangup, amiből innen alig lehetett látni valamit; lent, a város alatt pedig Immansi falucska háztetői látszottak. A völgy túloldalát az Árangisúaf roppant vonulata alkotta, balról a Hórin-Súaf égbe törő csúcsával, jobbról a Dzsímarisúaf laposabb magaslatával, középen, a várossal szemközt pedig a Ruangéman emelkedett, oldalában látszott Handiféni falu három házacskája, mellettük a Szangdzséman vize zubogott alá a völgy aljában tovaömlő Jarringurba. S mindenhol a túloldalon meg lehetett figyelni a vegetáció rétegződését: lent a hűvösebb és a mérsékelt égövi fák vegyes erdőségei, zöldes-kékes lombokkal, helyenként egy-egy ergun, arfuni vagy sihanda sárga vagy piros lombozatával, följebb a sötétzöld szilangák és handirik, még följebb pedig az örök hó.
Hogy melyik fa micsoda, azt Áfurmi mondta meg nekik, egy magas, kopasz erdőmérnök, akivel az egyetemen akadtak össze.
– Érdekes dolog ez – magyarázta. – Hogy hol milyen fa tud megélni, az elég világosan meghatározható. A sihanda nem érzi jól magát ezerötszáz rígin fölött, a szilulvé trópusi faj, a rerru mindenütt megél. De hogy egy adott élőhelyen melyik fajokat találod meg csakugyan, az már egy egészen más kérdés. Miért nincsen az Árangisúafnak ezen az oldalán két százaléknál több rerru, amikor a feltételek tökéletesen kedvezőek lennének neki? A nyugati oldalon tizenhét százalék, de csak a Jaurahingé oldalán és onnan északra. Ezt értjük: délebbre a szomvenuk van többségben, szaporább, jobban megél, kiszorítja. De itt a keleti oldalon csupa olyan fafaj él, ami nem képes a rerru fölé kerekedni. A rerru egyszerűen nem szereti ezeket a lejtőket. Hogy miért nem – nem tudjuk. Természetesen nekünk teljesen mindegy, hogy melyik fajból hol mennyit találunk, amíg megvan a kívánt sűrűség és egyik fajt sem fenyegeti veszély, de az ilyen rejtélyek izgatnak minket erdészeket. Ninda, te biztosan tudsz erre is valami bölcs mondást.
Ninda elnézett a déli napsütésben fürdő hegyoldal felé.
– Kérdezd a fákat, Áfurmi. Erdész vagy, neked tudnod kell: a fák bölcsebbek nálunk.
←ph-22 árifup [-21] Sokféle tudományba, művészetbe belekóstoltam. Nem azért, mert én vagyok Ninda, és nekem mindenhez érteni kell – dehogy kell, ez butaság. Hanem mert minden érdekel, és szeretek tanulni. (Ninda: Beszélgetések, 609.)ph‑22 ph-23 Súaf [-23] Akit milliók és milliárdok tekintenek példaképüknek – annak vajon ki a példaképe? (ÀLAN: Hősköltemény) :: Auríhaum, Óng-Súaf, 43 713. famut liktuharan, 513ph‑23 ph-24 visszavonás [-23] Néha kapott elismeréseket, amiért csillagászati összegekkel jótékonykodik. Azt hiszem, ahhoz is Nindának kell lenni, hogy azt válaszolja: egy parabolatükröt sem dicsérnek meg, amiért összegyűjti a fénysugarakat és oda továbbítja őket, ahova kell. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 604.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 713. szahut dzsorehan, 445ph‑24→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740581 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-198] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -173 740 890 szó (712 434+24 303+4153) 5 134 466 betű (4 968 800+165 666) 5 672 823 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 21:28 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |