„És mindenről eszébe jut egy történet. Egy eleven könyvtár.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
17.
17.
Jasszani-Haugímú
43 708. higit dzsanargan
763
Dzsúhangauri néhány matival azután érkezett, hogy Ninda és Hait letette a hiperfont a Tilivvel; mutattak egy felvételt a legutóbbi fellépésükről, és összeismertették őket Luann-nal, Eill kishúgával, aki nemrég kezdte a balettot, még egészen picike volt, de már ő is jól tudta, kicsoda Ninda és Kirísz művésznő, és persze el volt ragadtatva.
Miután elbúcsúztak, nem sokkal később nyílt a jarráhisövény kapuja, és besétált Dzsúhangauri. Hangilaoran új vezetője magas, markáns arcélű ember volt, világosbarna bőre és sötétbarna haja volt, amit hátul hosszúra növesztett és egy csattal összefogott, ámbár persze ennek semmi köze nem volt a szindorokhoz. Mélypiros köntöst viselt.
– Kapitány? – nézett föl Ninda, ahogy az atomfizikus megállt a huhallup asztala előtt.
– Törzsfőnök?
A kapitány mosolyogva helyet foglalt az asztalnál, és ahogy a szúnik szokták, nyomban a tárgyra tért.
– Kérni jöttem hozzád, sien.
– Kérésed kimondásával teljesül. Te vagy a kapitány. Te állsz a Fény forrásánál és közvetíted a Fény szavát nekünk.
– Igen, gondoltam, hogy ezt fogod felelni. Egy táblácskát kérek tőled.
Ninda csodálkozva felvonta a szemöldökét. Dzsúhangauri a háta mögé intett a hüvelykujjával.
– Ide, a kapu mellé szeretném a jarráhisövényre.
– Mi álljon rajta?
– Ninda fhangí úlamit silgun, ha mindnyájan egyetértetek.
Ninda ismét felvonta a szemöldökét, éppen úgy, mint néhány ütéssel korábban.
– Szissz.
A kapitány kérdőn nézett rá.
– „Érdekes kívánság, Anguhalpi! Látszólag csak annyi, hogy kiteszem ezt a jelzést. De az egész történelmet megfordíthatja.”
– Megint egy idézet – nevetett Dzsúhangauri.
– Igen, a Dzsirankintíből, Jalkalli regényéből.
– Úgy. Nos, ha megbeszélitek és átgondoljátok a kívánságomat…
Ninda szelíd mozdulattal fölemelte kezét; a kapitány félbehagyta a mondatot.
– Erre semmi szükség. A kapitány szava – Hangilaoran szava. A Testvériség fhangímestereinek tudása fölött – mint minden tudósé fölött – pedig Hangilaoran őrködik. Ha nem hallgatnék arra a hangra, amely a Fény Forrásától érkezik – mi más maradna, amire hallgathatok?
– De a két feleséged, Ámmaíték meg a gyerekek is így gondolják? – pillantott végig a kapitány a családtagokon, akik bólogattak.
– Ninda szava mindnyájunk szava – mondta Szinensi, és a homlokára tette a kezét. – Te vagy a Fény Hangja, kapitány; és Ninda vezeti ezt a családot, vagy két családot, ha úgy tetszik.
– Arra azért kíváncsi vagyok – mosolygott Ninda a kapitányra a jellegzetes szelíd mosolyával –, ki és miért kívánja, hogy fhangísilgunt alapítsak. Nyilván nem egyszerűen a fedélzet, akkor nem te közvetítetted volna a kérést.
– Nem, valóban nem ők, bár velük is konzultáltam, és egyetértenek. Egy hosszabb beszélgetésem eredménye, amin részt vett Límarrip, Angrolími, Lingdzsaéti, Julmittul, Dzsóhurengi, Fendria, Fondzsahut, Szíhafi… lássuk csak, ott volt még Fánurgi, Dzsilpu, Járani… ja, Sotten is, bocsánat, ha kihagytam volna valakit. Aztán megbeszéltem a Híddal és a fedélzettel. Arra jutottunk, hogy egy Ninda-silgun jó hatással lenne a kortárs filozófia fejlődésére – és a te fejlődésedre is.
Ninda bólintott és a homlokára tette a kezét.
– Megtiszteltetés, hogy a Híd és a kapitány örömére szolgálhatunk.
Dzsúhangauri felkuncogott.
– Vannak mindenféle ostobák, akik azt hiszik, hogy te nem is a Testvériségben születtél. Pedig ha van autentikus, igazi tőrőlmetszett szúni, az te vagy.
Ninda csak mosolygott, továbbra is ugyanazzal a szokásos nyugodt, szelíd mosollyal, amit már Galaxis-szerte úgy neveztek, Ninda-mosoly.
Hait éppen ezen a mosolyon tűnődött. Ninda nyugodt, szelíd, csendes mosolyán, amiből ugyanaz a békés méltóságteljesség sugárzott, mint az egész lényéből. Igen, méltóságteljes. Ez a jó szó rá. Nem azért, mert a fél spirálkar imádja, világok százain milliárdok rajonganak érte, a legnagyobb gondolkodónak tartják a Galaxis történetében – dehogy ezért. Felőle leborulhat előtte az egész Galaxis, mint Rokkonin jégkirály Ínnáhá-színajausszi előtt, nem érdekli. Nagyjából éppen az ellentéte annak a lökött kislánynak, akit szinkronizált azon a rajzfilmen.
Azért sugárzik belőle ez a nyugodt méltóságteljesség, mert hitarangil-símu, Aini találta valamelyik ősrégi dzsullá egyik történetében ezt a kifejezést, olyasmit jelent, „önmagában teljes egész, a teljesség teljessége”. Valami nagyon mély, bonyolult filozófiai fejtegetés része volt. Aini rögtön rábólintott: igen, ez Nindáról szól. Ők ezeket sokkal jobban értik, akkor nyomban eszmecsere keletkezett a dologból – ő a tizedrészét sem értette, pedig próbál lépést tartani, képezi magát. De ehhez vagy extrém magas intelligenciahányados kell, vagy valamiféle különleges érzék. Az is lehet, hogy mind a kettő.
Eszébe jutott a Sellitun-elv. Hogy az ember, az egyén önmagában nem teljes, szüksége van egy társra, hogy kiteljesedjen, két fél alkot egy egészet. Sellitun nem mondta, hogy mi van, ha a két fél azonos nemű, bár ő elég régen élt, lehet, hogy akkoriban az azonos neműek közötti szerelmet még nem tekintették a különneműekével egyenértékűnek, de nem is ez a lényeg – hanem hogy ha a párkapcsolatban két fél alkot egy egészet, akkor Ninda valójában csak egyharmad ember. A kapcsolatuk így tökéletes, hármasban, ezt naponta látja, bármelyik megy el bármelyik másik mellett, mindig megsimogatja a társa haját, egymásra mosolyognak, megölelik egymást. Alig több mint negyven éve vannak együtt, de ezt bőven volt alkalma megfigyelni.
Szóval Ninda csak egyharmad ember, és ő egy teljes egész mégis.
– Min mosolyogsz? – hallotta egyszer csak Nindát. Nem is tudott róla, hogy mosolyog, de hogy kérdezték, hát elmondta, mi járt a fejében.
Ninda végighallgatta és lassan bólogatott, azzal a szelíd mosollyal.
– Jó meglátás, sien-Hait. Egyharmad és mégis egész… nekem erről az a régi tanmese jut eszembe, hogy a humbidzsumbi hadseregben az a szabály, hogy a katonák fülét pirosra kell festeni. Mármost vannak katonák, akiknek nehezükre esik a saját fülüket szépen befesteni, de vannak, akiknek nem okoz gondot. Ezért a parancsnokuk kiválaszt egy katonát, aki ért ehhez, és az ő feladatává teszi, hogy befesse mindazok fülét, akik nem csinálják meg saját maguknak. De akik igen, azoknak a fülét tilos őneki befesteni, hogy jusson ideje a többi dolgára. Nos, másnap a parancsnok végignéz a csapaton. Milyen színű lesz a fülfestő katona füle?
Hait alig állta meg nevetés nélkül, ahogy elképzelte őket.
– Nem festheti be saját magának, mert akkor ő egy olyan katona, aki megcsinálja magának, és egy ilyennek nem festheti be. De ha nem festi be, akkor ő egy olyan katona, aki nem festi be saját magának, és egy ilyennek a fülét köteles befesteni. Nincs megoldása. Azt hiszem, a matematikusok szeretnek játszani ilyen logikai paradoxonokkal.
– Az atomfizika is ismer néhányat – kacagott Dzsúhangauri –, de te mindenképpen egy logikai paradoxon vagy. Ninda, a Logikai Önellentmondás. Ninda Sammuthíran-szun Szatthum.
– Szissz – szólalt meg a játszószőnyegen Sileni –, megint kaptál egy seurut, anya. Tegyük ki ezeket is a polcra!
←pg-8 űr [-24] Mindenki tudja: ő beszélget az emberekkel. És jönnek a Testvériség minden csücskéből. A silgun csak egy része ennek, a sauhátun is, minden, amit alkotott. (Sileni: Ninda élete, 207.) :: Szúnahaum, Dáhunnit-Silgani, 43 708. dzsirat fargiszíman, 412pg‑8 űr pg-9 silgun [-21] És mindenről eszébe jut egy történet. Egy eleven könyvtár. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 17.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 708. higit dzsanargan, 763pg‑9 silgun pg-10 ipartelep [-25] A rengeteg bölcsességét? Ugyan. Még azt sem sikerült eltanulnom tőle, hogyan csinálja, hogy annyi rengeteget szerepel, állandóan tanul valamit, sok időt tölt a janníhaumban, és mégis mindig együtt van a családjával, minket is beleértve. A nap elvileg neki is csak ezer matiból áll. (Hait Kirísz: Ninda, 43.) :: Árihongi, 43 708. senut karisszinan, 480pg‑10 ipartelep→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
717766 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 id ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |