„Az igazi bölcs az, aki tud csendben is maradni.”
Ílgaszaumi, Dzsullák Gyűjteménye,
Szinrászuangi dzsullá, Áfurratip története, 8.
Szinrászuangi dzsullá, Áfurratip története, 8.
A Mindennap székházának előcsarnokában is nyomban elébe sietett valaki. Egy zöld egyenruhás biztonsági, borostás arcú, szolgálatkész férfi udvarias mosollyal, a névtábláján csak egy rövid felirat az itteni betűkkel, alighanem a neve. Aurti nem tudta elolvasni, de nem tette szóvá.
– Üdvözlöm, asszonyom. Miben lehetek szolgálatára?
– A főszerkesztőhöz jöttem.
– Már várja önt?
– Nem.
– Akkor sajnos nem tudok segítségére lenni – adta meg a biztonsági a szabványválaszt, de beszéd közben már érezte, hogy rosszul teszi.
– Ezt nem kértem – emelte föl a hangját Aurti. – Az ön segítségére nincs szükségem, a főszerkesztővel fogok beszélni.
Szúni köntösben volt, haunda a nyakában, és a szúnik tipikus arroganciájával beszélt, közben a zsebébe nyúlva a suagjáért – nem volt kétség, hogy kicsoda. A biztonsági nem akart bajba kerülni. Egy kis türelmet kért.
– Biztonsági vagyok. Egy szúni hölgy keresi a főszerket.
– Senkit sem fogad – felelte a titkárnője.
– Nem? Akkor jöjjön le és mondja meg neki maga. Mondtam, hogy szúni! Sodorja bajba saját magát, ne engem.
A titkárnő sóhajtott. – Küldje föl.
Aurti néhány pillanat múlva kiszállt a liftből a harmadik, legfelső szinten. A biztonsági előzékenyen elkísérte a főszerkesztő irodájához, aztán gyorsan lelépett. Aurti benyitott, kopogás nélkül, hiszen ez egy munkahely.
– Köszöntöm – pattant fel a titkárnő és elébe sietett. – Nitarvek vagyok. Sajnos a főszerkesztő úr nagyon elfoglalt. Miben lehetek a segítségére?
– Aurti vagyok – felelte a fiatalasszony kimérten. – Ninda Szolgálat, Ninda Befektetési Társaság. Biztos, hogy annyira elfoglalt?
A titkárnő az ajkába harapott, hátralépett egyet, aztán biccentett és berohant a főnökéhez. Aurti helyet foglalt a titkárnő asztalával szemközti kényelmes ülőgarnitúrán. Fél matin belül kijött a főnök, köpcös, nagy orrú ember, odasietett hozzá és valami zavart meghajlásfélével üdvözölte, majdnem orra bukva a nagy igyekezettől.
– Alavork főszerkesztő vagyok, asszonyom. Köszöntöm az irodámban. Miben lehetek a segítségére?
– Aurti. Ninda Szolgálat. Lenne kedves erre magyarázatot adni?
Az ember elvette a feléje nyújtott suagot, lezökkent Aurtival szemben a fotelba és olvasni kezdte.
– Ó. Ez egy kicsit… azt hiszem… erős. Beszélni fogok a szerzőjével. Nem szeretném, ha azt gondolná, hogy tiszteletlenek akartunk lenni Nindával. A cikk egyáltalán nem szól az ő személyéről, és nem szeretném, ha…
– Ennél komolyabb a helyzet – tette el a nő a suagot. – A cikkből egy árva szó sem igaz.
– Ööö… hogy érti ezt? Bizonyára nem lepi meg, ha elmondom, hogy a főszerkesztő nem lát minden cikket publikálás előtt.
– És a szerzőjük látja őket? – érdeklődött Aurti epésen, és számolni kezdett az ujjain. – A cikk az INVA bányáról szól, ami nem a Ninda Befektetési Társaság tulajdona, és nem ment benne tönkre a légkondicionálás. Amelyik Ninda tulajdona, az a VTAN bánya, de arról nem szól a cikk, és ott sem ment tönkre a légkondicionálás. Ellenben ahol tönkrement a légkondicionálás, az a KLV bánya, de a cikk arról sem szól, és az sem Ninda tulajdona.
A főszerkesztőnek szabályosan tátva maradt a szája.
– Utánanézhet a szavaimnak. Azt fogja találni, hogy a hajóm, az Ígandzsil Hauri szakembereket küldött a helyszínre, akik már valószínűleg meg is érkeztek és megkezdték a helyzet felmérését. A Testvériség el fogja végezni a légkondicionálás kijavítását, a Ninda Alapítvány költségére – ezt a hírt közzé is teheti. De az a bánya továbbra sem Ninda tulajdona. Mondja, képes az ön újságírója három bányát megkülönböztetni egymástól? Vagy csak a hírérték számít, Ninda nevének reklámereje? Akar sajtópert? Elintézhetem.
Alavork elvigyorodott, nem egészen adekvát reakcióként a látogató szavaira.
– Tetszik, ahogy maguk szúnik intézik a dolgokat. Magától értetődően eszemben sincs ellenőrizni önt. Ami a cikket illeti, természetesen még ma hozunk egy helyreigazítást és bocsánatkérést. Ha kártérítésre tartanak igényt… – széttárta a kezét –, hát, akkor a bíróság önöknek fogja adni a cégünket, mert fizetésképtelenek vagyunk.
Aurti felállt.
– Ehhez én nem értek, erről majd a jogászok döntenek. Köszönöm, hogy beszéltünk.
Egyenesen visszament a hajójára. Miután meglátogatta a három bányát és a hegyek közé ékelt, apró kupolavárosban a szerkesztőséget, semmi kedve sem volt ehhez a világhoz. Megölelte a kisfiát és tovább játszott a gyerekekkel, s közben hozatott az automatával egy bögre nusummát.
A KLV bányába már jóval előbb megérkezett Hórumí, egy nagydarab, szakállas szúni, akit bonyolult módon találtak meg. Aurti csak néhány mondatot hallgatott Amirnek igazgatóhelyettes rögtönzött ismertetőjéből és megszemlélt egy képernyőt, ami a bányatér száznál is több pontján elhelyezett hőmérők értékeit mutatta, aztán felhívta Hangilaorant, a Dzsalhígunnamíszut-hirrenit, a műszaki segítségnyújtókat. Amirnek az ottani ügyeletesnek is előadta a problémát, amit az továbbított a bányagépekkel foglalkozó Aungdzsínup-hirreninek, de ehhez már nem kellett újra elmondani. A bányagépszakértő, Szundzsané egy kis türelmet kért, mert Szúnahaum nem használ ilyen gépeket – ezt az alorvati megértette, hiszen az űrben élő szúnik mit is kezdhetnének velük. Valójában a Testvériségnek nagyszámú bányája volt, csak ilyen elavult típusokat nem használtak már. De a válasz egy limli alatt megszületett, Szundzsané felvázolt egy javítási tervet, amiről megkérdezte a Ninda Alapítványnál dolgozó Muarantit. Ő úgy döntött, hogy vállalják a művelet finanszírozását, és már ő nézett utána a helyszínen tartózkodó Ígandzsil Hauri lakói között, hogy van-e ott hozzáértő. Három is volt. Ők átnézték a tervet, és Hórumí kiment a világra, két kollégája még mással volt elfoglalva.
– Hing-hing – dünnyögte, miután egy jókora terem egyik felét beborította a szétszedett fővezérlő darabjaival. – Értem én, hogy cseréljük ki a fővezérlőt. Csak szerintem a hálózat akkor fogja elbírni, ha ugyanilyen kategóriájú fővezérlőt rakunk a helyére. – Amirnek szolgálatkészen bólogatott. – Az pedig száz éven belül ugyanígy tönkremegy, akkor is, ha közben nem bővítik a hálózatot, egyetlen apró gépecskével sem. Márpedig bővítik. Ez egy bánya, tehát terjeszkedik. De ha nagyobb fővezérlőt rakok be, azt meg a hálózat nem fogja bírni. Egyszerűen elérték a hálózatuk teherbírásának határát. Van ilyen. Ezeket is ember alkotta, a tudásuknak határai vannak, eddig bírták. Mindjárt ideérnek a kollégáim és csinálunk egy tervet, hogy milyen sorrendben építkezzünk, nehogy valahol túl soká maradjon ki teljesen a hűtés és tüzet okozzunk.
Amirnek végig bólogatott, de aggodalmasra vált az arca.
– De az Alapítvány… – nagy tisztelettel ejtette a szót. – Nem kellene engedélyt kérni tőlük, minthogy nagyobb lesz a munka, mint amit ők vállaltak?
Hórumí vállat vont és lebontott egy ötször akkora gépcsoportot, mint ő maga, tíz automata végezte el a munkát.
– Már elindítottak egy küldeményt, több hajón vannak a részei – nézte a suagját. – Egy teljes bánya-légkondicionáló rendszer. A Galaxis közepében is megér háromszázezret, de az Alapítványnak ez nem tétel.
←pg-13 Szolgálat [-15] A múltból nem szabad jelent csinálni, mert akkor soha nem lesz jövő. (Ninda: A fény lúmái, 1035.) :: Ígandzsil Hauri, Alorvat, 43 708. dzsirat szammunan, 386pg‑13 pg-14 hírlap [-23] Az igazi bölcs az, aki tud csendben is maradni. (Ílgaszaumi, Dzsullák Gyűjteménye, Szinrászuangi dzsullá, Áfurratip története, 8.)pg‑14 pg-15 Őrző [-5] Csináld jobban, mint tegnap – máris győztél. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 708. szahut muandzsan, 600pg‑15→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
715778 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-523] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -473 (2127 › 60:29) 730 088 szó (701 945+24 000+4143) 5 056 433 betű (4 892 892+163 541) 5 593 836 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2201. nap, 329 szó/nap, 2297 betű/nap, 76:40/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.13.:679, 3087 22. 22:09 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |