„Az igazi bölcs az, aki tud csendben is maradni.”
Ílgaszaumi, Dzsullák Gyűjteménye,
Szinrászuangi dzsullá, Áfurratip története, 8.
Szinrászuangi dzsullá, Áfurratip története, 8.
A Mindennap székházának előcsarnokában is nyomban elébe sietett valaki. Egy zöld egyenruhás biztonsági, borostás arcú, szolgálatkész férfi udvarias mosollyal, a névtábláján csak egy rövid felirat az itteni betűkkel, alighanem a neve. Aurti nem tudta elolvasni, de nem tette szóvá.
– Üdvözlöm, asszonyom. Miben lehetek szolgálatára?
– A főszerkesztőhöz jöttem.
– Már várja önt?
– Nem.
– Akkor sajnos nem tudok segítségére lenni – adta meg a biztonsági a szabványválaszt, de beszéd közben már érezte, hogy rosszul teszi.
– Ezt nem kértem – emelte föl a hangját Aurti. – Az ön segítségére nincs szükségem, a főszerkesztővel fogok beszélni.
Szúni köntösben volt, haunda a nyakában, és a szúnik tipikus arroganciájával beszélt, közben a zsebébe nyúlva a suagjáért – nem volt kétség, hogy kicsoda. A biztonsági nem akart bajba kerülni. Egy kis türelmet kért.
– Biztonsági vagyok. Egy szúni hölgy keresi a főszerket.
– Senkit sem fogad – felelte a titkárnője.
– Nem? Akkor jöjjön le és mondja meg neki maga. Mondtam, hogy szúni! Sodorja bajba saját magát, ne engem.
A titkárnő sóhajtott. – Küldje föl.
Aurti néhány pillanat múlva kiszállt a liftből a harmadik, legfelső szinten. A biztonsági előzékenyen elkísérte a főszerkesztő irodájához, aztán gyorsan lelépett. Aurti benyitott, kopogás nélkül, hiszen ez egy munkahely.
– Köszöntöm – pattant fel a titkárnő és elébe sietett. – Nitarvek vagyok. Sajnos a főszerkesztő úr nagyon elfoglalt. Miben lehetek a segítségére?
– Aurti vagyok – felelte a fiatalasszony kimérten. – Ninda Szolgálat, Ninda Befektetési Társaság. Biztos, hogy annyira elfoglalt?
A titkárnő az ajkába harapott, hátralépett egyet, aztán biccentett és berohant a főnökéhez. Aurti helyet foglalt a titkárnő asztalával szemközti kényelmes ülőgarnitúrán. Fél matin belül kijött a főnök, köpcös, nagy orrú ember, odasietett hozzá és valami zavart meghajlásfélével üdvözölte, majdnem orra bukva a nagy igyekezettől.
– Alavork főszerkesztő vagyok, asszonyom. Köszöntöm az irodámban. Miben lehetek a segítségére?
– Aurti. Ninda Szolgálat. Lenne kedves erre magyarázatot adni?
Az ember elvette a feléje nyújtott suagot, lezökkent Aurtival szemben a fotelba és olvasni kezdte.
– Ó. Ez egy kicsit… azt hiszem… erős. Beszélni fogok a szerzőjével. Nem szeretném, ha azt gondolná, hogy tiszteletlenek akartunk lenni Nindával. A cikk egyáltalán nem szól az ő személyéről, és nem szeretném, ha…
– Ennél komolyabb a helyzet – tette el a nő a suagot. – A cikkből egy árva szó sem igaz.
– Ööö… hogy érti ezt? Bizonyára nem lepi meg, ha elmondom, hogy a főszerkesztő nem lát minden cikket publikálás előtt.
– És a szerzőjük látja őket? – érdeklődött Aurti epésen, és számolni kezdett az ujjain. – A cikk az INVA bányáról szól, ami nem a Ninda Befektetési Társaság tulajdona, és nem ment benne tönkre a légkondicionálás. Amelyik Ninda tulajdona, az a VTAN bánya, de arról nem szól a cikk, és ott sem ment tönkre a légkondicionálás. Ellenben ahol tönkrement a légkondicionálás, az a KLV bánya, de a cikk arról sem szól, és az sem Ninda tulajdona.
A főszerkesztőnek szabályosan tátva maradt a szája.
– Utánanézhet a szavaimnak. Azt fogja találni, hogy a hajóm, az Ígandzsil Hauri szakembereket küldött a helyszínre, akik már valószínűleg meg is érkeztek és megkezdték a helyzet felmérését. A Testvériség el fogja végezni a légkondicionálás kijavítását, a Ninda Alapítvány költségére – ezt a hírt közzé is teheti. De az a bánya továbbra sem Ninda tulajdona. Mondja, képes az ön újságírója három bányát megkülönböztetni egymástól? Vagy csak a hírérték számít, Ninda nevének reklámereje? Akar sajtópert? Elintézhetem.
Alavork elvigyorodott, nem egészen adekvát reakcióként a látogató szavaira.
– Tetszik, ahogy maguk szúnik intézik a dolgokat. Magától értetődően eszemben sincs ellenőrizni önt. Ami a cikket illeti, természetesen még ma hozunk egy helyreigazítást és bocsánatkérést. Ha kártérítésre tartanak igényt… – széttárta a kezét –, hát, akkor a bíróság önöknek fogja adni a cégünket, mert fizetésképtelenek vagyunk.
Aurti felállt.
– Ehhez én nem értek, erről majd a jogászok döntenek. Köszönöm, hogy beszéltünk.
Egyenesen visszament a hajójára. Miután meglátogatta a három bányát és a hegyek közé ékelt, apró kupolavárosban a szerkesztőséget, semmi kedve sem volt ehhez a világhoz. Megölelte a kisfiát és tovább játszott a gyerekekkel, s közben hozatott az automatával egy bögre nusummát.
A KLV bányába már jóval előbb megérkezett Hórumí, egy nagydarab, szakállas szúni, akit bonyolult módon találtak meg. Aurti csak néhány mondatot hallgatott Amirnek igazgatóhelyettes rögtönzött ismertetőjéből és megszemlélt egy képernyőt, ami a bányatér száznál is több pontján elhelyezett hőmérők értékeit mutatta, aztán felhívta Hangilaorant, a Dzsalhígunnamíszut-hirrenit, a műszaki segítségnyújtókat. Amirnek az ottani ügyeletesnek is előadta a problémát, amit az továbbított a bányagépekkel foglalkozó Aungdzsínup-hirreninek, de ehhez már nem kellett újra elmondani. A bányagépszakértő, Szundzsané egy kis türelmet kért, mert Szúnahaum nem használ ilyen gépeket – ezt az alorvati megértette, hiszen az űrben élő szúnik mit is kezdhetnének velük. Valójában a Testvériségnek nagyszámú bányája volt, csak ilyen elavult típusokat nem használtak már. De a válasz egy limli alatt megszületett, Szundzsané felvázolt egy javítási tervet, amiről megkérdezte a Ninda Alapítványnál dolgozó Muarantit. Ő úgy döntött, hogy vállalják a művelet finanszírozását, és már ő nézett utána a helyszínen tartózkodó Ígandzsil Hauri lakói között, hogy van-e ott hozzáértő. Három is volt. Ők átnézték a tervet, és Hórumí kiment a világra, két kollégája még mással volt elfoglalva.
– Hing-hing – dünnyögte, miután egy jókora terem egyik felét beborította a szétszedett fővezérlő darabjaival. – Értem én, hogy cseréljük ki a fővezérlőt. Csak szerintem a hálózat akkor fogja elbírni, ha ugyanilyen kategóriájú fővezérlőt rakunk a helyére. – Amirnek szolgálatkészen bólogatott. – Az pedig száz éven belül ugyanígy tönkremegy, akkor is, ha közben nem bővítik a hálózatot, egyetlen apró gépecskével sem. Márpedig bővítik. Ez egy bánya, tehát terjeszkedik. De ha nagyobb fővezérlőt rakok be, azt meg a hálózat nem fogja bírni. Egyszerűen elérték a hálózatuk teherbírásának határát. Van ilyen. Ezeket is ember alkotta, a tudásuknak határai vannak, eddig bírták. Mindjárt ideérnek a kollégáim és csinálunk egy tervet, hogy milyen sorrendben építkezzünk, nehogy valahol túl soká maradjon ki teljesen a hűtés és tüzet okozzunk.
Amirnek végig bólogatott, de aggodalmasra vált az arca.
– De az Alapítvány… – nagy tisztelettel ejtette a szót. – Nem kellene engedélyt kérni tőlük, minthogy nagyobb lesz a munka, mint amit ők vállaltak?
Hórumí vállat vont és lebontott egy ötször akkora gépcsoportot, mint ő maga, tíz automata végezte el a munkát.
– Már elindítottak egy küldeményt, több hajón vannak a részei – nézte a suagját. – Egy teljes bánya-légkondicionáló rendszer. A Galaxis közepében is megér háromszázezret, de az Alapítványnak ez nem tétel.
←pg-13 Szolgálat [-15] A múltból nem szabad jelent csinálni, mert akkor soha nem lesz jövő. (Ninda: A fény lúmái, 1035.) :: Ígandzsil Hauri, Alorvat, 43 708. dzsirat szammunan, 386pg‑13 pg-14 hírlap [-23] Az igazi bölcs az, aki tud csendben is maradni. (Ílgaszaumi, Dzsullák Gyűjteménye, Szinrászuangi dzsullá, Áfurratip története, 8.)pg‑14 pg-15 Őrző [-5] Csináld jobban, mint tegnap – máris győztél. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 708. szahut muandzsan, 600pg‑15→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-201] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -176 740 888 szó (712 432+24 303+4153) 5 134 455 betű (4 968 789+165 666) 5 672 812 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:23 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |