„A múltból nem szabad jelent csinálni, mert akkor soha nem lesz jövő.”
Ninda: A fény lúmái, 1035.
Alorvat
43 708. dzsirat szammunan
386
A Szolgálatnak ekkor már több mint kétezer tagja volt, és folyamatosan vettek föl újakat, mert a posta egyre nagyobb áradatban érkezett, már nem volt olyan nap, amikor százezernél kevesebb levél jött volna. Volt egy kis írásos anyag A Szolgálat működése címen, amit az alapító tagok állítottak össze és a Társaság véleményezte, ezt kellett elolvasni és ehhez tartani magukat. Aurti, akinek szammunankor volt az első munkanapja a Szolgálatnál, semmi többet nem tudott új munkájáról, sosem beszélt a tíztagú vezetőséggel, még kevésbé magával Nindával. Az volt az elvárás, hogy önállóan boldoguljanak. Ha valamiben kétségük volt, felhívhattak egy régebbi tagot.
Aurti, egy fiatalasszony az Ígandzsil Hauri fedélzetén, azzal a szándékkal ült le a janníhaum pihenőszobájában, hogy önállóan fog boldogulni. Nem lehet az annyira bonyolult. Jól ismerte Ninda munkásságát. Többször újraolvasta Az Első Szíant. Nem jöhet olyan kérdés, amire ne tudná a választ.
Mint kezdőnek egyelőre egy levelet adott neki a gép.
Ertalvun világáról írunk neked, kedves Ninda, a Jarok városbeli Szvolva iskolából. Nálunk most állt be a hosszú tél, ami a te időszámításod szerint száz évig tart, mert Ertalvun nagyon furcsa pályán kering, évente két telünk és két nyarunk van, mindkettőből egy rövid és egy hosszú. A hosszú tél során úgy lehűl a levegő, hogy már csak űrruhában lehet kilépni a városból, de a hosszú nyár is éppen ilyen extrém, akkor űrruha nem kell ugyan, de hővédő és sugárvédő felszerelés igen. Persze a szabad ég alatt csak olyan növényeket termesztünk, amik bírják ezt a hőmérséklet-ingadozást.
Különös dolog, hogy ezt még haszonnövények is kibírják. Az igaz, hogy csak a két nyár alatt hoznak termést, de a hosszú nyár folyamán többször is, és egyre finomabbat, a sok napfény miatt. A hosszú tél elején minden fát és bokrot fagyvédő burok alá zárunk, különben felrobbannának, ahogy megfagy bennük a nedvesség. De a rövid telet enélkül is átvészelik.
Ertalvun csillagszerte híres a ronkalval gyümölcséről, amiből még a rövidnyári is nagyon finom édes, a hosszú nyár végi pedig egyenesen fantasztikus. Szeretnénk küldeni neked egy ládával, tudjuk, hogy a családod is nagyon szereti a finom gyümölcsöt. Csak te híresség vagy, és nem tudjuk, hogy a biztonsági előírások megengedik-e.
Üdvözöl téged a Szvolva iskola Kék Virág csoportja: Jonrap Szangaot, Jarok Dzsandiem, Jarok Nanszum, Szvontek Parvon, Karvel Fandap, Szuknen Tenpaok és a csoportvezető tanárnő, Lonhep Szankin.
Aurti mosolygott. Ismerte azt a gyümölcsöt, amit Nindának kínáltak, evett már: a szúni neve faurgíní, Auríhaumon tíz-húsz helyen is termesztik, Szúnahaumon csak egy ültetvény van belőle, az Elgilfóni-vidéken.
Gyors mozdulatokkal írni kezdett.
Kedves Kék Virágok, nagyon kedvesek vagytok a felajánlással. Semmilyen biztonsági előírás miatt nem kell aggódnotok, bármit küldhettek Nindának, meg fogja kapni. Nincs más dolgotok, mint a Testvériség bármelyik hajójára felküldeni egy teherhordó automatával, és címzésnek csak annyi kell: Ninda. A többi a gépek dolga.
Szívesen megmutatnám a leveleteket Nindának, de (bár még sosem beszéltem vele) előre tudom, hogy mit fog felelni. Hogy az szép, hogy leírtátok Ertalvun éghajlati viszonyait, de ő rátok lenne kíváncsi, az életetekre, mert ő minden emberre kíváncsi. Azt hiszem, ezt a tulajdonságát ti is megfigyeltétek már.
Írjatok neki magatokról, és elküldöm neki.
Aurti, Ninda Szolgálat
Benne volt a tájékoztatóban, hogy bármilyen ehető-iható dolgot nyugodtan fogadjanak el Ninda nevében, ő mindent szeret, és ha túl sok, legfeljebb továbbajándékozza. Azt nem kellett beleírni, hogy az ajándékok milyen biztonsági ellenőrzésen mennek át, ezt minden szúni tudja, de a dzserangok is – teljes lehetetlenség, hogy Nindát egy gyümölcskosárral, süteménnyel vagy szendviccsel megmérgezzék. A Testvériség naponta sok-sok hajórakományra való élelmiszert mozgat meg a legkülönbözőbb dzserang világokkal, vásárol, elad, ahogy minden más állam is; ha nem lennének kidolgozott módszerek mind a szándékos károkozás, mind az akaratlan minőségromlás kiszűrésére, ezt lehetetlenség volna megtenni.
Az is benne volt, hogy biztassák a levélírókat: írjanak magukról, az életükről, hiszen ez az, ami Nindát a legjobban érdekli. Attól ne tartsanak, hogy túl sok lesz neki, majd annyit olvas el ezekből, amennyit akar.
Átnézte a levelet, elküldte, aztán visszament a janníhaumba, játszott a kicsikkel a játszószőnyegen, a saját fiával meg két másikkal. Két limlivel később kapott még egy levelet. Egy újságcikk volt, és a gép mellékelt hozzá egy értesítést: azért kapja ő, mert a hajója éppen a szóban forgó világon állomásozik. Ezt persze ő nem tudta, a szúnik rendes szokása szerint egyáltalán nem érdekelte, hol jár a hajója. De figyelmesen elolvasta a cikket.
Elképesztő állapotok Ninda bányájában! – harsogta a cím. Részletesen tárgyalta, hogy az alorvati IMVA bányában, amely a Ninda Befektetési Társaság tulajdona, milyen állapotok uralkodnak a légkondicionálás tönkremenetelét követően. Negyvenöt amsi hőségben dolgoznak az emberek, az egészségrontó forróság a gépeknek is árt, mert régi, ócska berendezéseket használnak, és ez tovább veszélyezteti az embereket.
Aurti szólt egy-két embernek, hogy elmegy, és fölment az aungir-sónurba. Semmilyen biztonsági intézkedést nem tartott szükségesnek, a bányabeliek nem lesznek vele ellenségesek, és különben is a háta mögött van az Ígandzsil Hauri és az esszidzsinna. Nemsokára már az IMVA bánya előcsarnokában állt, ahová a légzsilip szolgált, hiszen Alorvatnak nincsen belélegezhető légköre.
– Aurti vagyok a Ninda Szolgálattól – mondta az üdvözlésére jövő idősebb férfinek. – Szeretném megnézni a bányát.
– A bányát? – lepődött meg az. – Minek? Akarom mondani, természetesen köszöntöm a cégünknél. Avorek vagyok, a kettes akna második jövesztésvezetője.
Aurti elébe tartotta a suagját. Avorek kissé hunyorítva, figyelmesen olvasta a szöveget.
– Mi ez az ostobaság? Ez megjelent egy újságban?
– Tartok tőle, mert a sajtófigyelőink ott találták.
– Hmmm… nem olvasok újságot. De hát nálunk remekül működnek a légkondicionálók.
– Szeretnék erről a saját szememmel meggyőződni, Avorek úr.
– De kérem, én nem engedhetek kívülállót a bányatérbe.
– A tulajdonos képviseletében nem vagyok kívülálló.
– Úgy valóban nem lenne az. Csakhogy ez nem Ninda bányája.
Aurti bosszús fintort vágott.
– Ne bolondozzon velem, kérem. A Ninda Befektetési Társaság…
Avorek türelmet kérően fölemelte a kezét.
– Egy pillanat, asszonyom, kérem, engedje, hogy elmondjam. A Társaság nem ezt a bányát vette meg, hanem a VTAN bányát, a hegyfok másik oldalán. És amikor tegnap beszéltem a tárnamérnökükkel, a légkondicionálásnak még ott sem volt semmi baja. A KLV bányában ment tönkre, már öt napja. De az sem Ninda bányája.
Aurti elnevette magát. – Hát hány bánya van önöknél?
– Tizenhat, asszonyom. Hat a hegyláncnak ezen az oldalán, öt a másikon, öt a szomszédos hegyláncon. De csak a VTAN áll Ninda tulajdonában.
←pg-12 Ílardzsittu [-13] És lassacskán valami elképesztően fantasztikusat építettünk. Nem mondom, hogy Hait meg én nem vettünk részt benne – de, hogyne. Néha hozzátettünk egy-egy gondolatot. Sütöttünk nekik sehaddut, vigyáztunk a gyerekekre… de igazából a három kislány csinált mindent. Legfőképpen ő. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 1153.)pg‑12 pg-13 Szolgálat [-15] A múltból nem szabad jelent csinálni, mert akkor soha nem lesz jövő. (Ninda: A fény lúmái, 1035.) :: Ígandzsil Hauri, Alorvat, 43 708. dzsirat szammunan, 386pg‑13 pg-14 hírlap [-23] Az igazi bölcs az, aki tud csendben is maradni. (Ílgaszaumi, Dzsullák Gyűjteménye, Szinrászuangi dzsullá, Áfurratip története, 8.)pg‑14→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740581 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-198] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -173 740 891 szó (712 435+24 303+4153) 5 134 473 betű (4 968 807+165 666) 5 672 830 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 17:05 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |