„És lassacskán valami elképesztően fantasztikusat építettünk. Nem mondom, hogy Hait meg én nem vettünk részt benne – de, hogyne. Néha hozzátettünk egy-egy gondolatot. Sütöttünk nekik sehaddut, vigyáztunk a gyerekekre… de igazából a három kislány csinált mindent. Legfőképpen ő.”
Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok,
1153.
1153.
Ílardzsittu nem részesült abban a szerencsében, amiben a Sénin-peremvidék sok hegyi faluja, hogy bár hideg volt, mégsem egészen sötét, mert a hegyoldal, amire épültek, dzsisszá felé fordult és örök napsütést kapott, ha erőtlent is. Ílardzsittu nem kapott a napsütésből. Dzsisszá felől ott emelkedett a Fallurgí-hegy, amely eltakarta a napot – dzsisszá oldalán a Fallurgí-borvidékkel, hiszen az telibe kapta a fényt –, így a falu környékén egymilliárd éve örök sötétség honolt; nem világította meg más, mint a Sínisuál ragyogása, meg ha bármi mozgás volt odakint, akkor egy tucat erős, sárgás fényű reflektor is bekapcsolt. A falu ezért egyetlen nagy, téglatest alakú tömbként épült, bár nem idriha gyanánt a föld alá, hanem egy lapos fennsíkra a hegyoldalon, hatszáz ríginnel a szabvány zéró magassági szint fölött. Volt két zsiliprendszerű kapuja talajszinten és egy lift a tetőn. Az esinnák beléptek a liftbe, ami ugyancsak zsilipszerűen működött, csak nem a levegőt kellett bent tartania, hanem a meleget. Itt bújtak ki az űrruhákból, amik számára már oda voltak készítve az állványok, gondosan elrendezték őket, és lementek két szintet. Az ílardzsittui janníhaum és minden egyéb közösen használt tér a földszinten volt, az emeleten a lakások helyezkedtek el.
Ninda természetesen itt sem mulasztotta el, hogy legelőször is odamenjen a tűzhöz, amit ekkor egy idős bácsi gondozott.
– Ninda, a Felhő gyermeke, Auszíní Kis Őrzője Aulang Laipról köszönti Ílardzsittu tüzének Őrzőjét.
– Ílardzsittu tüzének Őrzője köszönti Ninda Kis Őrzőt, a nindaranok törzsfőnökét az örök tűz mellett – volt a válasz, hiszen mindenki tudta a Testvériségben, hogy ki ő. – Áhíní-hau!
– Áhíní-hau! – felelte Ninda. – Ílardzsittu tüze a nindaranok tüze, és a nindaranok tüze Ílardzsittu tüze. Testvérek vagyunk a tűz lángjainál.
Kilenc esinna szétszéledt a janníhaumban, csak Inkorvi nem maradt, őt várta a felesége és a négy gyereke az Abroncsvilág túloldalán; ezért csak odament a tűzhöz azok szokása szerint, akik megérkeznek valahová és nyomban továbbmennek, homlokára tett kézzel meghajolt a tűz előtt, hívott egy légikocsit és elment. A többiek még maradtak, ki rövidebben, ki hosszabban. Ninda öt-hat limlit töltött Ílardzsittuban, beszélgetett az emberekkel, játszott a gyerekekkel, evett pár falatot a janníhaum asztalánál, aztán hívott egy légikocsit ő is. Kisétált a zsilipszerű bejáraton, egyenesen a kocsiba, hiszen a Hideg-peremvidéken a járművek közvetlenül az ajtók elé szállnak le, de ő nem indította el a kocsit, hanem becsukta az ajtót és kinyitotta a másik oldalon.
A hideg bezúdult a kocsiba, a benti nedvesség azonnal megfagyott és ködfelhőként ömlött ki a szabadba, a maradék lecsapódott a falakon. Ninda nyugodt léptekkel kisétált a kocsiból és körülnézett a természetes fényt soha nem látott, fagyos Ílardzsittu-fennsíkon. Hó nem volt, hiszen az automaták nem hagyják, hogy az értékes víz csak feküdjön a talajon. Ötven ríginre kis facsoport zöldellt a lámpák fényében, csupa rerru persze, másféle fa itt nem bírja ki; a rerruk és az épület mögött már kezdődött a meredek emelkedő, amin főleg csenevész alkigu- és folnetfű nőtt, és itt-ott még néhány rerru.
Ninda néhány matit kint töltött, nézelődött. A hideg nem zavarta, rövid időre nyugodtan kijöhet az ember egy szál köntösben is. És egy falutól meg egy légikocsitól pár lépésnyire azonnal észreveszik, ha rátámadna a dzsungami.
A dzsungamit pár napja találták ki otthon a hombéban, de úgy, hogy ősrégi legenda. Aznap este ott voltak az Aurgi tagjai is, és Inkorvi mesélt dzserang világokon ismert legendákat mindenféle rosszakaratú lényekről, például a Furn-vidék néhány világán, az ankar nép körében él a történet Ógfulról, az emberevő hegyi szörnyről, meg a Sádóti világain is van egy hasonló, csak az tengerparton él. Jól szórakoztak, de még jobban, amikor a gyerekek – vagy húsz gyerek volt jelen – kijelentették, hogy kell egy Szúnahaumnak is. Mert ekkor Sileni közölte, hogy már van, ősi legenda szól a Hideg-peremvidék szörnyéről, a dzsungamiról. És együtt kitalálták a legendát. A dzsungami a Sénin-peremen él, ahol mindig fázik, ezért ruhákat akar. De nem fölveszi, hanem megeszi. Mindenféle textíliát lerángat az emberekről és fölfalja, úgyhogy óvakodni kell tőle, hiszen ruha nélkül meg lehet ott fagyni. Abban nem tudtak megegyezni, hogy a dzsungami hogy néz ki, ezért végül abban állapodtak meg, hogy soha senki nem tudta jól megnézni, mert csak akkor bukkan elő, amikor már támad, letép mindenkiről minden ruhát, aztán el is tűnik alattuk – mivelhogy kicsi –, és csak egy futkosó ruhakupacot lehet látni, ami aztán eltűnik a fagyos tájon, elviszi magával a ruhákat és bekebelezi.
De a dzsungami egyelőre nem jött. Ninda nem is őt várta, de azt azért elhatározta, hogy otthon majd elmeséli a gyerekeknek, milyen ügyesen cselezte ki a dzsungamit és mentette meg a köntösét. Kis idő után visszaballagott a kocsiba, becsukta az ajtót és indított. Egyenesen Jasszaniba ment, a símurgalti janníhaumba, ahol Sileni éppen a tűz körültáncolásában vett részt, hát ő is beállt a körbe.
Este a huhallupban csakugyan el is mesélte izgalmas kalandját a dzsungamival, amitől a gyerekek gurultak a nevetéstől, és Ánguti kijelentette:
– Neked meséket kell írnod, anya, ez nem is vitás.
Ninda felvonta a szemöldökét.
– Én mítoszkutatással foglalkozom, sien. Ez pont az ellenkezőjét jelenti, mesékben próbálom megtalálni az igazság magvát.
– Helyes, írj történeteket a dzsungamiról, így munkát adhatsz a következő évezred mítoszkutatóinak!
Bár a szúniknál az idősebbeket „anyának”, „apának”, „nagymamának”, „nagypapának” szólítani természetes volt, Ninda korosztályában aligha akadt még egy lány, akit anyának szólított volna bárki, aki nem volt valóságosan a gyereke. De Nindát ekkoriban már elkezdték anyának szólítani olyan gyerekek is, akik túl nagyok voltak, hogy a gyerekei lehettek volna. Ánguti százhúsz éves volt, alig kilenc évtizeddel fiatalabb nála, de egészen magától értetődően használta ezt a megszólítást. Mások is, több ismerős gyerek, ugyanúgy, ahogy Haitot és más felnőtt nőket a szúni szokások szerint.
Magától értetődően már aznap este megrendelték a fhangísilgun táblácskáját, és egy automata nyomban föl is erősítette. Hiszen a kapitány áll a Fény Forrásánál. A táblát Ámmaít tervezte, semmi más nem állt rajta, csak a felirat, ahogy Dzsúhangauri kérte – épp csak annyi szabadsággal, hogy Ninda neve nagyobb betűkkel volt írva, és pontos másolat volt Az Első Szían címlapjáról, a Lí-Nindaran névből. A fhangísilgunt ezzel megalapították, bár az esti beszélgetéseken ez semmit sem változtatott – eddig is szokásuk volt a fhangíról beszélni, s ezután is, még csak nem is beszéltek róla többet vagy másképpen. Eddig is sűrűn megfordultak fhangímesterek a nindaran-hombéban, s ettől kezdve sem jöttek többen közülük.
←pg-11 hiperutazás [-20] Esszidzsinnának lenni nagyon fontos munka, emberek élete múlhat rajtad. De a kiképzés játék, olyan, mint a filmezés. Minden nap mást kell csinálni. (Ninda: Életem egy falevélen, 920. sómir)pg‑11 hiperutazás pg-12 Ílardzsittu [-13] És lassacskán valami elképesztően fantasztikusat építettünk. Nem mondom, hogy Hait meg én nem vettünk részt benne – de, hogyne. Néha hozzátettünk egy-egy gondolatot. Sütöttünk nekik sehaddut, vigyáztunk a gyerekekre… de igazából a három kislány csinált mindent. Legfőképpen ő. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 1153.)pg‑12 Ílardzsittu pg-13 Szolgálat [-15] A múltból nem szabad jelent csinálni, mert akkor soha nem lesz jövő. (Ninda: A fény lúmái, 1035.) :: Ígandzsil Hauri, Alorvat, 43 708. dzsirat szammunan, 386pg‑13 Szolgálat→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
717766 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 id ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |