„A rengeteg bölcsességét? Ugyan. Még azt sem sikerült eltanulnom tőle, hogyan csinálja, hogy annyi rengeteget szerepel, állandóan tanul valamit, sok időt tölt a janníhaumban, és mégis mindig együtt van a családjával, minket is beleértve. A nap elvileg neki is csak ezer matiból áll.”
Hait Kirísz: Ninda, 43.
43 708. senut karisszinan
480
– A szúni ipar száz százalékosan automatizált – jelentette ki Sédillup –, akárcsak, gondolom, minden nagyipar a Galaxisban. Ez azt jelenti, hogy a nyersanyagtól a vásárló kezébe adott késztermékig egyetlen művelethez sem kellett emberi beavatkozás, legalábbis ami a gyártást illeti. Ahol viszont alkalmazunk emberi munkát, az két terület: a tervezés, szervezés kisebb, az innováció jóval nagyobb mértékben – és az ellenőrzés. Ez utóbbi a mi feladatunk, az esszidzsinnáé. Ez a picike épület itt a Ranguman gyára Árihongi kupolavárosában, amely teljes kapacitásán egymillió palan értéket tud előállítani matinként – késztermékáron számolva –, de ritkán dolgozik ennek a kapacitásnak tíz-tizenöt százaléka fölött, mert nincs értelme, nem tudnánk ennyi árut eladni. A szabály az, hogy inkább raktározunk nyers fémet, mint autót, mert ha kevés az autó, olcsón gyárthatunk még, de ha túl sok, akkor a szétszedése pénzbe kerül, és elveszítjük a gyártásába fektetett pénzt is. Hing-hing, szóval ezt a pici épületet őrzi és ellenőrzi az esszidzsinna. Államköltségen, természetesen, ez minden cégnek jár. Az épület nagyjából akkora, mint egy nagyobbacska városhajó, meg ugye sokmilliós géppark is van benne, ezért szokatlanul népes őrséget állítunk: hat embert. Ezek lesztek ti, ohangi, majd egyszer, persze. Most ismerkedjetek meg a technikánkkal.
A biztonsági berendezések ismertetése egy egész derkit vett igénybe, de Ninda végre megtudta, konkrétan miért esztelenség még a gondolat is, hogy valaki lopjon olyan helyen, amit a Testvériség esszidzsinnája őriz. Meg is kérdezte.
– A dzserangoknál miért nincs ilyen technika?
– Nem tudom, esinna-Ninda – felelte az oktató, aztán elvigyorodott. – Bizonyára nem azért, mert ezeket a rendszereket egytől egyig mi, az esszidzsinna fejlesztettük ki, és nem kaphatók a boltban, sőt: ez mind államtitok. No de mi nem tettünk senkinek dzsívalgrit a fejére, hogy ne hozhassanak létre akár tízszer ilyen jót. Ha nem tették meg, jukszimukszi.
– Tudjuk, hogy nem tették meg? – érdeklődött Ardzsin.
– Persze hogy tudjuk. Elárulok neked egy titkot, amit az egész Galaxis ismer. A mi elzárkózásunk többek között azt is okozza, hogy nem kell tartanunk kémektől. Ez is oka annak, hogy ezt az életformát választottuk. No de a dzserangoknál ez nincs. Őnáluk lehet kémkedni, és meg is tesszük. Ez is az esszidzsinna feladata, valamint megállapodásunk van három dzserang állam hírszerző szervezeteivel, kicseréljük az információinkat. Rekkivel, Kerkkel és Szavansszal.
– Kerkről én mindig csak úgy hallottam – mondta Engani –, hogy állítólag ott készítik a hajóinkat.
Ninda bólintott, ő is ezt hallotta.
– Ők maguk terjesztik – vigyorgott Sédillup. – Persze csak ilyen hírszerzési kiszivárogtatós módon. Része a megállapodásnak. Nekünk ez azért jó, mert nem keresik máshol a hajógyárainkat, nekik pedig azért, mert bizonyos tekintélyt ad nekik mint a mi csillagszerte különlegesen nagyszerűnek ismert hajóink gyártóinak, és egyfajta védettséget mint üzleti partnereinknek. No persze ezenközben Kerk valóban üzleti partnerünk, évente sok tízmilliós értékeket cserélünk ki, és természetesen a gyáraknak még az igazgatóik sem tudják, hogy a nekünk szállított gépekből mi nem a hajóinkat rakjuk össze. Az igazságot őnáluk csak a titkosszolgálat tudhatja. Nálunk bárki.
– Mindig érdekelt – szólalt meg Ninda –, hogy a szúnik nem kivételek-e a szabály alól, hogy Kerk egyes világaira nem engednek külföldi hajókat.
– Hát miért nem kérdezted meg? Igen, kivételek vagyunk. Tizenhét elzárt naprendszerük van, összesen húsz lakott világgal. Egy sem hordoz őshonos életet, de három már a lakhatóvá tétel elég magas fokán áll, erdők, tavak vannak, az egyiken egy kisebb tenger is. De nem azok miatt van az elzárkózás, hanem a gyáraik miatt, amik lakhatatlan világokon vannak, éppen olyanokon, mint ez. Én nem jártam arra, de többeket ismerek, akik igen. A városhajóinkat sem engedik oda, csak kishajóval lehet átmenni valamelyik publikus világról, meg kell adni az utasok névsorát, és csak kerki meg szúni állampolgárok lehetnek köztük. Szerintem nem sok értelme van, de hát minden nép úgy kormányozza a világait, ahogy nekik tetszik.
Árihongi a Felhő egyik nagy ipari komplexuma volt, egy Szúnahaumtól elég messzi naprendszerben, aminek négy világán és azok holdjain is voltak ipartelepek, de emberek csak itt éltek, Árihongi kupolavárosban, tízezer lakos. A város egy jókora vasérclelőhelyre épült, de persze az itt bányászott érc csak elenyésző töredéke volt annak, amit az óriási fémfeldolgozó elnyelt és kiontott magából kész fémként. Húsz nagy cégnek voltak itt gyárai, amik a kupolaváros területének kilenctizedét foglalták el, s a maradék hely volt a tulajdonképpeni város, a szokásos szúni építkezés szerint. Ninda persze nem lett volna önmaga, ha az ismertető után kapott szabadidőt nem arra szánja, hogy a városbeliekkel ismerkedjen. Ez az ismerkedés is, mint közel negyven éve mindenütt a Testvériségben, egyoldalú volt, őt már mindenki ismerte mint a nindaran törzs alapító törzsfőnökét.
– Hogy milyen egy ekkorka világon élni? – forgatta poharát Himulti, egy ötszáz körüli férfi a silgalvati janníhaumban. – Hát amint látod, szinte egyáltalán nincsenek itt öregek. Mert a gyerekeket magukkal hozzák a szülők, de az öregek visszaköltöznek az Abroncsvilágra, Auríhaumra vagy valamelyik hajóra. Miért maradnának itt? Ez egy munkahely, soha nem volt más, és nyilván nem is lesz, aki abbahagyja a munkát, elmegy innen. De gyerek is kevés van, igazából, mert a legtöbb gyerekes család nem ide jön. Én is úgy jöttem, hogy elvégzem a munkámat, aztán hazamegyek, legfeljebb három-négy évet leszek itt. Persze vannak, akik százat is. De hosszú időt nemigen tölt itt senki.
Himulti is törzsfőnök volt, a hapihuanda-hollelg törzset vezette, és még egy főnök ült az asztaluknál, a szikannir-ilpal törzsé, a szinanu nemzetiségű Omagra. Hiszen az a szokás, hogy ha több törzsfőnök találkozik a janníhaumban, akkor egy asztalhoz ülnek.
– Én is csak két évre jöttem – bólintott a fiatalasszony. – Egy gyártósor üzembe állítását végzem a Rinkoginál, aztán megyek is haza Árvitup-Hémuanba. Vagyis persze én minden este hazamegyek, a családomat nem hoztam magammal.
Ninda mosolygott.
– Ti sisembúrik vagytok a feleségemmel, Szinensivel: ő Hielgíszí-Hémuanban született, mennyi az onnan, egy szirszi?
– Legfeljebb. Át lehet sétálni kényelmesen, a Hémuan-erdőn keresztül vagy a tóparton is, az se több két szirszinél.
– Egyébként itt sem unalmas – mondta Himulti. – A janníhaum itt is janníhaum, vannak uszodák, dzsorongitok, üzletek, minden van. Erdő is van. Hallottam, hogy szereted a fákat. Ha kimész a városból a zsilipkapuval átellenes oldalon, ott van egy szép nagy tó, és félkörben erdő veszi körül, jól néz ki, el szoktunk járni oda.
Ninda mosolygott, és nem mondta, hogy már nincs szüksége a fákra, hogy üzenetet küldjön Línek. Hiszen mindjárt indul haza.
←pg-9 silgun [-21] És mindenről eszébe jut egy történet. Egy eleven könyvtár. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 17.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 708. higit dzsanargan, 763pg‑9 pg-10 ipartelep [-25] A rengeteg bölcsességét? Ugyan. Még azt sem sikerült eltanulnom tőle, hogyan csinálja, hogy annyi rengeteget szerepel, állandóan tanul valamit, sok időt tölt a janníhaumban, és mégis mindig együtt van a családjával, minket is beleértve. A nap elvileg neki is csak ezer matiból áll. (Hait Kirísz: Ninda, 43.) :: Árihongi, 43 708. senut karisszinan, 480pg‑10 pg-11 hiperutazás [-20] Esszidzsinnának lenni nagyon fontos munka, emberek élete múlhat rajtad. De a kiképzés játék, olyan, mint a filmezés. Minden nap mást kell csinálni. (Ninda: Életem egy falevélen, 920. sómir)pg‑11→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-19 id [-586] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -523 732 038 szó (703 854+24 041+4143) 5 070 589 betű (4 906 773+163 816) 5 608 121 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.14.:1046, 3086 30. 11:48 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |