„Borzasztó lehet úgy megöregedni, hogy nem hagytunk nyomot a világban.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
80. sómir
80. sómir
Fóringup Hauri
43 707. nodzsat szammunan
642
A Szújarnar méltóságteljes lassúsággal haladt a Nirn-hegylánc lábánál. A fedélzeten Jassziliren kívül ott volt Nirn illiar tanácsa: Nihirri, Ferrutar és Szisszirnur, valamint Harlinnur igazgató – nem elnöknek hívták, de ő volt az ország első számú vezetője – és a helyettese, Rikasszir.
Ninda megcsodálta a Nirn-tornyot, ami persze semmit sem változott kilencvenhárom év alatt.
– Vannak földrengések Szaiszon? – tudakolta Szillon.
– Nincsenek, legalábbis amióta ember él itt, nem fordult elő – felelte Rikasszir. – Nagyon keveset tudunk Szaisz belső szerkezetéről, soha nem volt rá pénz, hogy alaposabb geológiai vizsgálatokat végezzünk. De azt tudjuk, hogy a Nirn-torony legalább tízmillió éves, mármint itteni évekre gondolok. Azóta nem lehetett ezen a területen földrengés, az ledöntötte volna.
Ninda bólintott. Jasszilir előrenyomta a jobb oldali kart, a bal oldalit kissé visszahúzta, és a Szújarnar enyhe szögben fordulni kezdett balra. Ninda megszemlélte a hátsó képernyőkön a lánctalpak fölverte porfelhőt, ami a sivataghajó jobb oldala felé húzódott a szélben.
– Már több mint ötmillió palant vettünk be – folytatta Harlinnur, amiről az előbb beszélt. – Száz palanban határoztuk meg egy TARM-konténer szirn árát. Nyolc világra szállítottunk, és a vevők nagyon meg vannak elégedve, már száz konténer szirn műszerekkel kimutatható mennyiségű oxigént tud termelni. Persze kell hozzá a légmegkötő növényzet, hogy értelme legyen, hiszen itthon is azért van szabadlégköri oxigén, mert sokkal többet termelnek, mint amennyi reakcióba lép.
Ninda bólogatott és a hegylánc szikláit tanulmányozta. Egyenletes szürkék voltak, nyoma sem volt geológiai rétegezettségnek. Jarnaszíri volt a szirt neve, úgy magasodott a hegylánc végén, mint egy megfigyelőtorony, a Szújarnar eltörpült mellette. Sokkal magasabb volt a kikötőplatón álló Fóringup Haurinál is. Ninda erre a hajóra szállt át, amikor megkapta Szaisz meghívását.
A szirt pontosan olyan kopár volt, mint minden ezen a kietlen világon. A szél felkapta a Szújarnar lánctalpai által felkavart homokot és beterítette vele a sziklákat a szirt tövében. Följebb csak az egyenletesen szürke sziklák voltak, egymásra tornyozva, fel a magasba.
Aztán elöl kibukkant valami, ami nem kő volt és nem homok. Sokkal nagyobb volt, mint a Szújarnar.
– Íme – intett felé Harlinnur. – A mi büszkeségünk. Kisebbik Nindának becézzük.
A „kisebbik Ninda” egy Ranguman Dzsammufalgi volt, általános építőipari gép, akkora, mint egy hatemeletes ház és széltében mint egy szúni városhajó. Egyhelyben állt húsz óriási lánctalpán, de dolgozott. Az alján egy sor kijáraton fekete kockák bukkantak elő, amiket automaták ragadtak meg és elsuhantak velük. Már azt is látták, hogy hova. A Ranguman mögött fekete tó terült el, ameddig a szem ellátott.
Jasszilir egészen a Rangumanhoz vitte a Szújarnart. Egymásra mosolyogtak Nindával, ahogy magukra öltötték a fényruhát, mindketten arra az esetre gondoltak kilencvenhárom évvel ezelőtt, amikor Ninda kilépett a firnire. Lementek a lifttel és elindultak a sivatag homokján, a hajó alatt.
– Két éve dolgozik, a te időszámításod szerint – szónokolt Harlinnur –, de már nagyon sokat haladt. Naponta ötven hirgon területet fed be. Egyelőre nem csinál semmi mást. Majd amikor ezzel elkészült.
Elérték a hajó elejét, az árnyékvonalat, és kiléptek a fénytérbe. Hirtelen félhomályba borult minden, a csuklya üvegének fényszűrője a sugárzás kilencven százalékát kiszűrte. Magasan a fejük fölött, a munkagép nyílásaiból sorban bukkantak elő a hatalmas fekete kockák, és mindegyikre lecsapott egy automata. Követték az útjukat, végigsétáltak a munkagép szürke törzse előtt, s közben a fejük fölött az automaták suhantak, markolóikban az óriási, tíz rígin méretű kockákkal.
– Hivatalosan – mosolygott Harlinnur, bár ez csak a hangján hallatszott, az arcát nem lehetett látni a fényruha csuklyája alatt – azért választottuk ezt a helyet, mert a Nirn-hegység tömbje egy sziklaplatóban folytatódik egészen csekély mélységben, így ez jó talapzatnak kínálkozott. A nem hivatalos indok az, hogy te Nirn illiarban jártál. Ez azért nem hivatalos, mert te nem szereted a sztárolást.
– Tényleg nem – felelte Ninda szelíd mosollyal –, de ezt még kibírom.
Elérték a Ranguman törzsének végét. Itt kezdődött a hatalmas fekete lap, csakugyan úgy nézett ki, mint egy tó, a vége valahol elveszett a távolban. A Ranguman lánctalpaitól nem messze folyt a munka. Egy sor homokfújó lövellte ki a homokot a lap pereme mentén, a keletkezett üreg falát rögzítették valamivel, aztán a tehergép leengedett egy kockát, és mentek tovább.
– A kockák szotrangiból vannak – vette át a szót Ferrutar –, ez egy műanyag- és fémötvözet, nagyon masszív anyag. Bírni fogja a terhelést. Molekuláris hiperhegesztéssel erősítjük össze őket.
– A gépet tőletek béreljük – tette hozzá Jasszilir –, vagyis hát a bérleti díj olyan alacsony, hogy igazából ingyenesnek is mondhatom. Az anyag az, ami drága.
– Igen – bólintott Harlinnur –, ehhez kellett az alapítványod. A szirnekből befolyt összeget is felhasználtuk persze. Amikor az alap kész, a gép fel fogja építeni a kupolát, és jöhetnek az épületek. Egyszerűen hangzik, csak hát nagy munka. De el fog készülni. Reménykedünk, hogy eljössz az avatóünnepségre.
– Eljövök – sóhajtott Ninda.
Néhány lépést tett előre, és rálépett a fekete lapra. Még néhányat lépett, aztán visszanézett, mert a hat szaiszi örömkiáltásokban tört ki.
– Mi az?
– Te vagy az első – ujjongott Rikasszir –, az első, aki Szaisz városának talapzatára tette a lábát.
Ninda elnevette magát, csípőre téve védőkesztyűs kezét.
– Szóval most fölavattam?
– Föl, föl – nevettek és bólogattak a szaisziak boldogan.
– Hát akkor ez is megvolt – felelte Ninda, és visszasétált hozzájuk. – Most már azt is elárulhatjátok, hogy mi lesz a város neve.
– Hivatalosan Szaisz – felelte Harlinnur jókedvűen. – Ez egyezik a csillagközi szokásokkal, hiszen ez lesz az egyetlen kupolaváros ezen a világon, és hát persze téged sem akarunk bosszantani. De el kell ismernem, hogy a közbeszédben leggyakrabban „Ninda városaként” emlegetik, és meglehet, hogy ez fog megmaradni a jövőben. Erre már sajnos nincs ráhatásunk.
– Hát erre nincs – bólintott Ninda, és elindult vissza a Szújarnarhoz. – Tudjátok… egy idő után megszokja az ember. És voltaképpen ennek még értelme is van. Igyekszem úgy fogalmazni, mint „a Galaxis nagy bölcse”, mert Szillon aztán közzéteszi – persze igazából tejesen mindegy –, szóval amikor Szindorián mindenhol kitették az arcképemet, annak nem volt más értelme, mint hogy hergelte a diktátor híveit, vagyis fokozta a feszültséget. Ezért nem engedem már sehol kirakni. De ha ennek a városnak egyszer majd Ninda lesz a neve – hing-hing, rendben, ez van, végül is ez nem céltalan, értelmetlen és megokolatlan rajongás, hanem annak az emlékezete, hogy én adtam meg az első lökést ennek a városnak a létrejöttéhez. Ez valóságos.
– Az ÀLAN is valóságos – jegyezte meg Szillon.
– Csakhogy azt nem én alapítottam, hanem ők.
←pf-22 elnök [-19] Segíts a bajbajutottnak: úgy, ahogy te elképzeled, ne pedig úgy, ahogy neki hasznos volna. Akkor továbbra is bajban lesz, te pedig széttárhatod a kezedet, hogy de hiszen segítettél, és megsértődhetsz. Így legközelebb nem kell segíteni. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 895. sómir) :: Artkolven, Ílaraut Hallilgómi, 43 707. higit karisszinan, 730pf‑22 pf-23 Szaisz [-21] Borzasztó lehet úgy megöregedni, hogy nem hagytunk nyomot a világban. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 80. sómir) :: Szaisz, Nirn illiar, Fóringup Hauri, 43 707. nodzsat szammunan, 642pf‑23 pf-24 felkérés [-24] Nem volt könnyű felnőtt fejjel egy új kultúrát, új hagyományok sokaságát, egy egész civilizációt megtanulni. Hangilaoran működése, szervezeti felépítése ehhez képest egyszerűnek tűnik, de tele van a történelem mélyében gyökerező furcsa, kedves kis apróságokkal. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 223.)pf‑24→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 id [-201] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -176 740 836 szó (712 432+24 251+4153) 5 134 119 betű (4 968 789+165 330) 5 672 449 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 13:55 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |