„Egy diktatúrában mindenki kis diktátor akar lenni.”
Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből,
61. sómir, 47. singir
61. sómir, 47. singir
A kertben már kifejezetten meleg volt. Ninda lekapta magáról a kendőt, amit egy előzékenyen odanyújtott kéz elvett tőle, és körülpillantott. Tizenöt-húsz rígin átmérőjű, kör alakú teremben volt, fent üvegkupola borult föléjük. Buja növényzet mindenütt, zöld, kék, piros, sárga, narancsszínű lombú bokrok, a széleken még egy-két fa is. Virágok ezerszámra, a szivárvány minden színében, a fűben, a fákon, a bokrokon. Csak középen volt egy kis üres terület, illetve azt is dús pázsit fedte, meg virágok nőttek ott is. Néhány ember üldögélt a fűben, halvány pasztellszínű köntös volt rajtuk, kicsit hasonló a szúni divathoz, akárcsak azokon, akik kint várták Nindát. Félkörben fogtak közre egy vénséges vén öregasszonyt, aki alacsony ülőkén kuporgott. Kisebb volt, mint Ninda, és fehér leplekbe volt bugyolálva. Ninda tudta, hogy azért van itt ilyen meleg, mert a tanárnő öreg szervezetének már nagyon rossz a keringése.
Egy kis ülőke volt letéve neki is, de ő egyszerűen félretolta és letérdelt az öregasszony elé. A ráncos arcban mélyen ülő szemek félig csukva voltak.
– Hát eljöttél – szólalt meg az öregasszony alig hallhatóan, thabbuan nyelven. – Szép nap lett az utolsó.
– Eljöttem, anyám – felelte Ninda csendesen. – Látni kívántál.
– Nincs több időm, és nem is kell. – A tanárnő felemelte lesoványodott kezét, Ninda pedig két tenyere közé fogta. – Csak annyi, amíg megkérdezlek.
– Választ fogsz kapni, anyám – mondta Ninda határozottan.
– Mondd: mi vagy te? Valami csodalény a mítoszokból? Istennő? Szellem?
– Ember vagyok, anyám. Éppen olyan közönséges ember, mint bárki. Nem több és nem kevesebb. Mindazt, amit az emberek szerint tettem, nem én tettem, hanem ők. Voltak, akiknek én mutattam meg az utat – de ők mentek végig rajta. Voltak, akiket tanítottam – de a tudást másoktól kaptam én is. Csak annak terelheted más irányba az életét, aki hajlandó más irányba fordulni.
Az öregasszony most kinyitotta a szemét egészen. Sötétkék szeme volt. Láthatóan már nem nagyon látta Nindát, bár alig egy sudríginre volt egymástól az arcuk, de kutató pillantása egészen olyan volt, mint Nindáé.
– Ezt hiszed hát magadról, gyermek?
– Nem ez az igazság? – kérdezte Ninda. – Te már egy kiteljesedettebb képet látsz, anyám. Ki vagyok hát?
– Figyeltelek… én már a te születésed előtt is nagyon öreg voltam, de figyeltelek, amióta felbukkantál a csillagközi médiában. Megnéztem a tévébeszédeidet… felolvasták nekem a könyvedet… – Fél matira el kellett hallgatnia, nehezen kapott levegőt. Az egyik orvos leguggolt hozzá, kis eszközt érintett a karjához, s az kisvártatva hatott. – Nem, gyermekem. Te nem vagy közönséges ember. Te egy hang vagy. Ezt soha ne feledd. Milliárdok hangja vagy. Azt akarom, hogy amikor olyan öreg leszel, mint én, úgy gondolj vissza életedre, hogy megszólaltattad azokat a milliárdokat.
Ninda komoly, megértő tekintettel nézett az öreg tanárnő szemébe.
– Így lesz, anyám.
– Bízom benned. De most már letelt az időm.
Ninda közelebb hajolt, s a homlokát az öregasszonyéhoz érintette.
– Vigyázzanak rád a csillagok, anyám.
Bent a városban, a főtéren egy tanácsadó lépett Nktarv ncs Ilvirt államelnökhöz, aki felkapta a fejét.
A tanácsadó szomorúan bólintott.
Az elnök megfordult és a téren álldogáló emberekre nézett.
A hír szavak nélkül is egykettőre eljutott mindenhová. S az elnöki palota homlokzatára néhány pillanat múlva kifüggesztették a tanárnő arcképét, még fiatal korából.
– Ninda? – kérdezte az elnök.
– Még bent van nála – felelte a tanácsadó.
– Ott van az emberünk?
– Hogyne, természetesen.
– Szeretném, ha sikerrel járna.
– Bízzunk benne.
Az első dolog, amire Ninda figyelmes lett, amikor kilépett a házból, a holdfény volt. Éppen vele szemben világított, nagy volt, fényes, kissé vöröses.
S egy ember lépett elé, megállt pár lépésre tőle és várakozott.
Ninda nagyot sóhajtott.
– Vigyázzanak rá a csillagok – suttogta.
Az ember kivárta, amíg Ninda ránéz.
– Kedves Ninda – szólalt meg csendes, udvarias hangon –, Amzsv nti Nakszva vagyok, és azért jöttem, hogy tisztelettel megkérjelek: még ne menj vissza a hajódra. Az elnök úr egy kis megemlékezést tart a professzorasszony tiszteletére, és bár tudja, hogy nem szereted a politikusokat, arra kér, vegyél részt velünk ezen.
Ninda válasz helyett csak bólintott és besétált az aungirba. Noknep és Nakszva követte.
– Eljön – súgta a tanácsadó az elnöknek.
– Ó, de jó. Intézkedjetek, ahogy megbeszéltük.
A fél város részt vett a főtéren tartott megemlékezésen, ahol mindent a kerek Ninda-jelvények tarkítottak.
– Itt nem én vagyok a főszereplő – mondta Ninda. – Minek ez?
– Az ő kívánsága volt – felelte Noknep. – Azt mondta: nem kér meg, hogy olvasd el a műveit, tanulmányozd a munkásságát, mert már régóta azt folytatod, amit ő elkezdett. Ő pedig fiatal kora óta azt folytatta, amit Altavrasz Kemva elkezdett, pedig fél galaxisnyira éltek egymástól, és csak idősebb korában hallott róla. Ha nem tudtuk volna átadni ezt a meghívást, talán te is csak idősebb korodban hallasz őróla. Vagy lehet, hogy soha. Nagy a Galaxis. De ez nem számít.
– Igen – bólintott Ninda –, Tavanhandin is megírta: „Mindegy, hányan dolgozunk ugyanazon, és tudunk-e egymásról. Az számít, hogy végezzük a munkánkat.”
A fordítógépen keresztül is meg tudta figyelni a tiszteletteljes nyomatékot, amivel az „ő” minden esetben elhangzott. Itt nagyon nagy tiszteletben tartják ezt az öregasszonyt.
Ekkor érkezett meg a kis üveghenger, amelybe a tanárnő testét fektették. Az automaták gondosan elhelyezték a tér közepén emelt alacsony állványra, és deréktól lefelé letakarták a nemzeti zászlóval. A család helyet foglalt a fejénél félkör alakban. A középső szék üres maradt.
– Menj – biccentett Noknep arrafelé. – Az a te helyed.
Ninda szó nélkül odament és leült.
Mintha ez lett volna a jel, amire az emberek vártak, elindult a tömeg, sorokba rendeződtek, és lassan elvonultak a ravatal előtt. Fejet hajtottak a tanárnő előtt, mondtak néhány szót, és továbbmentek.
Sokan voltak, de Ninda csak ült ott türelmesen. Az Ílaraut Hallilgómi megvárja, tudják, hol van és mit csinál.
Egy limli elteltével Arvcs felkelt, Nindához lépett és lehajolt hozzá.
– Kedves Ninda, felkérhetünk, hogy szólj néhány szót?
Ninda bólintott és felállt. A téren még nagyobb lett a csend.
Halkan szólalt meg, thabbuanul.
– Ninda vagyok a Testvériségből. Én nem ismertem Hzsank ncs Amptan nevét, amíg meg nem kértek, hogy jöjjek el. De ő ismerte az enyémet. Tehát többet tudott nálam, s nekem most az a feladatom, hogy tanuljak tőle. Ő thabbuanul szólt hozzám, ezért egy thabbuan mondással búcsúzom tőle. „Az öregek nem bölcsebbek vagy okosabbak. Csak hátha már ismerik a választ arra a kérdésre, ami téged foglalkoztat.” Köszönöm, hogy tanulhatok tőled, anyám.
←pf-17 sivatag [-22] Remélem, hogy maradnak utánam befejezetlen művek. Mert ha nem, az azt jelenti, hogy még életemben kifogyok a leírásra érdemes gondolatokból. (Ninda: Életem egy falevélen, 860. sómir) :: Dzsinti, Ílaraut Hallilgómi, 43 707. nodzsat fargiszíman, 687pf‑17 pf-18 tanárnő [-24] Egy diktatúrában mindenki kis diktátor akar lenni. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 61. sómir, 47. singir)pf‑18 pf-19 tévéadás [-22] Minden csillagközi híresség életét megkeserítik a lesifotósok, a mindenfelől hozzá rohanó rajongók és azok, akik pénzt akarnak tőle. Mindegyikét – kivéve a leghíresebb embert a Galaxisban. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 63.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. lẙaikś 49., a zöld órájapf‑19→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 id [-201] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -176 740 836 szó (712 432+24 251+4153) 5 134 119 betű (4 968 789+165 330) 5 672 449 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 13:55 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |