„Tudjuk, hogy mitől keringenek a csillagok és a világok. Tudjuk, mi hajt bármit, ami mozog, az elgurított labdától az űrhajóig. De mi hajtja az időt?”
Ninda: Metafizika, 3/62/25.
Ígéretéhez híven Ninda este megjelent a színházban, ahol persze a legnagyobb örömmel fogadták már az előcsarnokban. Szép nagy terem volt, exkluzív megjelenésű, ovális alakú, a falakon régi színésznagyságok képeivel, arany és bordó díszítésekkel, de nem nézegethette őket, mert a csarnok tele volt emberekkel, akik mintha most akarták volna kárpótolni magukat azért, hogy eddig udvarias távolságtartással kezelték őt. Mindenki ott tolongott körülötte, újra meg újra üdvözölték, kifejezték boldogságukat a megtiszteltetés miatt – ámde megérinteni senki sem próbálta. Alighanem szerepe volt ebben a mennyezet alatt moccanás nélkül lebegő Uorinak is. Itt nem úgy csinálták, mint Hinnuldudon, ahol bemutatkoztak neki a híres énekesek és színészek – hiszen a Galaxis hatalmas, és igazán csillagszerte elterjedt hírneve csak nagyon kevés embernek van –: itt senki sem mondta a nevét, hanem kitűzőt tettek föl, egészen olyant, amilyent a szúnik hordanak. Még a színük is egyezett, narancssárga volt, hiszen az itteniek, dzserangok lévén, csak a suárokban és szísikben látnak szúni kitűzőket, az ott dolgozó alkalmazottakon, és az övék mind narancssárga. A hajókon kívül a szúnik nem hordják.
Persze zsúfolásig telt a nézőtér, és ő egész este énekelt nekik, meg beszélgetett a színpadon a legismertebb helyi műsorvezetővel, Tarva Nipirivel.
– Hogy tetszik Alara Viti, Ninda?
– Szép világ – felelte Ninda kedves mosollyal. – Engem meglep és lenyűgöz ez a hatalmas síkság, Kavirimi. Mekkora része is a világotok felszínének?
– A felszín negyvenhét százalékán nincsenek kétszáz ríginnél nagyobb magasságkülönbségek.
– És ez végig egybefüggő, ugye?
– Igen, bár ilyen hegységek azért foltokat képeznek benne néhány helyen. Meredek lejtők viszont nincsenek, a nyájak miatt elsimítottuk őket, hogy balesetveszély nélkül rohanhassanak.
– De maga a síkság természetes eredetű.
– Hogyne, Ninda. Alara Viti öreg világ, egyes vélemények szerint az egyik legrégebben lakott világ a Galaxisban – mármint a nem emberi életre gondolok. A szél simította le az egykori hegységeket.
– Igen, a szél. Itt óriási szélviharok vannak, ha jól tudom.
A nő mosolyogva bólintott. Nem lepte meg, hogy Ninda kérdez és ő válaszol, látta éppen elég interjúját.
– Sokak szerint mi tartjuk a lakott világok szélviharrekordját. Az itteni fák a legellenállóbbak a Galaxisban, a szakemberek szerint nagyjából holtversenyben a saunisi fákkal. És a donda azért fut annyira gyorsan, mert szélvihar idején így talál menedéket, addig vágtat a szél elől, amíg az eláll. A mindzs nem őshonos, úgyhogy azokat vihar idején mindig bezárjuk, ahogy a városaink is tető alá kerülnek olyankor.
– Sajátos dolog ez – bólogatott Ninda lassan. – Az emberiség annyiféle világon telepedett már meg, és mindenütt megvannak a speciális helyi viszonyok. Nektek nyilván vannak hatalmas fémlapjaitok, amikkel lefeditek a városaitokat szélvihar idején.
– Műanyag, de igen, vannak.
– Rendben. S ebből következően nincsenek túl magas épületeitek, hiszen azokat extrém költség lenne lefedni. Tuolrén ez a probléma nem létezik, az ottani viharok jelentéktelenek. Viszont a helyi csillagév egy részében a világuk áthalad egy porfelhőn, amiből kisebb-nagyobb meteoritbecsapódásokat kapnak, és a túlságosan nagyok szétlövésére külön védelmi berendezéseket kell tartaniuk. Nálatok effélék nem kellenek. Jártam Hirengen, ahol az épületeknek és a járműveknek saját gravitációs térre van szükségük, és csak súlyruhában lehet kilépni a szabad ég alá. De nem hiszem, hogy Viti Állam bármelyik világán lehetne találni egyetlen súlyruhát.
– Nem, szerintem sem – kuncogott Tarva Nipiri.
A koncert, mint mindig, óriási sikert aratott. A közönség felállva tapsolt, a viti kormány tagjai is, akik Ninda miatt repültek ide, de ők is beérték annyival, hogy kezet fogjanak vele és néhány udvarias mondatot váltsanak, hosszabban beszélgetni nem próbáltak.
– Azt hiszem – mondta késő éjszaka Nomboka, ahogy hazafelé ballagtak a kikötőbe –, itt az a legfontosabb az embereknek veled kapcsolatban, hogy azt érezd: tiszteletben tartják a magánszférádat. És ezt egyre inkább megfigyelem a Galaxisban.
– Miért?
– Mert az a munkám, hogy figyelemmel kísérjem, mi zajlik a Galaxisban.
– Nem, nem erre gondoltam, bocsáss meg. Szerinted miért tartják egyre inkább tiszteletben az én magánszférámat? Mitől fokozódik ez?
– Nyilván a te áldott jó természeted – kuncogott a riporter. – Hogy a magánéletedet teljesen elrejted a dzserang nyilvánosság elől és nem is engeded, hogy szóba kerüljön. Mostanra úgyszólván semmi sem látszik belőled a számukra, csak a munkásságod: a filozófiád, a zenéd és egy-egy apróság, mint az a rajzfilm, amit szinkronizáltál. És hát a Testvériség erejét folyamatosan érzik a hátad mögött. Nézd ezt a parkot. Késő éjszaka van, alig valami világítás, embert… – körbenézett – nem, nem látni semerre. De lefogadom, hogy a vitik nem érték be azzal, hogy itt jön fölöttünk az Uori, fix, hogy ők is rád állították a maguk figyelőrendszerét, mert ha bármi bajod esik ezen a világon, akkor a fejükre szakad a Galaxis. Láttam én már ilyet, több világon is elmesélték a rendőri és privát biztonsági szervezők, hogy a szúnikra nagy gondot kell fordítaniuk, az esszidzsinna reakciói miatt. De azt is elmesélték néhány helyen, hogy veled kapcsolatban extrém óvatosságra intették őket. Ha nem is annyira extrémen, mint amit a szindorok csináltak, előbb Saunison, aztán otthon is. Nos, szóval ez nem igazán arra ösztönzi az embereket, hogy amint meglátnak, a nyakadba ugorjanak.
Ninda mosolygott. Jól látszott az arca a kis fénybuborékban, amit a közeledésükre automatikusan felgyulladó, narancsos fényű lámpák vetettek rájuk.
– Nem is baj. Túl sokan lennének. Nekem elég a családom.
Nomboka tudta, hogy ebben a helyzetben a család alatt Ninda a törzsszövetség egészét érti, de itt, egy dzserang város közepén nem mond ki ilyen szavakat. Akárhol lehet egy járókelő, akit nem vettek észre, vagy egy mikrofonos biztonsági kamera – nem kockáztatja, hogy kihallgatják.
Ismert eseteket, amikor egy-egy sztárnak igencsak meggyűlt a baja a saját népszerűségével. Errit Kalvalop például egy hosszú galaktikus turné után már csillagközi hírnévvel tért vissza szülőbolygójára, Himszre, és olyan elragadtatott, sőt hisztériába hajszolódott tömeg várta, hogy csak nyitott légikocsin mert eléjük állni, azaz föléjük repülni, nehogy széttépjék boldogságukban. Éppen úgy, mint Ninda, amikor Szindoriára érkezett, csak ő rögtön ki is szállt a légikocsiból; de megszámlálhatatlan biztonsági robot felhőjében, másképp nem engedték volna.
Ninda népszerűsége milliószor nagyobb már, mint bármely sztárnak, akit Nomboka valaha ismert. És mégis mászkálhat bármely világ utcáin egyetlen Uorival a feje fölött. Erre sem a Testvériség tekintélye és az esszidzsinna elrettentő ereje nem magyarázat, sem az Uori kétségkívül óriási védelmi potenciálja. A magyarázat csak Ninda karizmatikus személyiségében lehet. Mindenki látni szeretné, amilyen közelről csak lehet; de senki nem venné a bátorságot, hogy megsértse a magánszféráját.
←pe-7 séta [-22] És az avrenkoldi tanácskozás. Harminc állam küldöttsége, állami vezetők a spirálkar minden jelentősebb országából, minket kivéve. Egyedül neki nem volt semmiféle tisztsége, rangja. Egy apró, törékeny asszonyka fehér köntösben, két haundával és egy haudzsival. És egyedül őt övezte megkülönböztetett figyelem, szeretet és tisztelet, aki a legkevésbé sem tartott igényt rá: az én anyukámat. (Sileni: Ninda élete, 795.)pe‑7 pe-8 színház [-23] Tudjuk, hogy mitől keringenek a csillagok és a világok. Tudjuk, mi hajt bármit, ami mozog, az elgurított labdától az űrhajóig. De mi hajtja az időt? (Ninda: Metafizika, 3/62/25.)pe‑8 pe-9 hazaérkezés [-12] A Galaxis jobb hely lenne, ha nem próbálnának téged megváltoztatni olyanok, akiket te már nem próbálsz megváltoztatni. (Ninda: Beszélgetések, 902.) :: Szúnahaum, Szímunnit-Falgir, 43 702. nodzsat karisszinan, 453pe‑9→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-19 id [-586] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -523 732 038 szó (703 854+24 041+4143) 5 070 589 betű (4 906 773+163 816) 5 608 121 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.14.:1046, 3086 30. 11:48 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |