„S közben valamikor, észrevétlenül a másik kettő is átvette azt a méltóságteljes, szelíd derűt, csendes nyugalmat, ami Nindából sugárzik.”
Hait Kirísz: Ninda, 947.
A legfontosabb esemény manapság az egész Galaxisban, gondolta Hait, amint ott állt a Csillagok mellett a fekete fahuddanjában, fejére húzva a csuklya, a lábánál a kislányok és Áuszi. Dzserang világok százain, sőt ezrein találgatják, hogy mikor van pontosan az esküvő, hogyan ünneplik, melyik hajón, és ki is az a bizonyos két lány, akik mostantól Ninda feleségei lesznek. Mert velük csak annyi lesz majd közölve, hogy megvolt az esküvő. Semmi többet nem árulnak el, a dzserang sajtó a két szemét kisírhatja, akkor sem. Száz meg száz világon, több milliárd rajongó számára csak a találgatás marad, nem lesz sajtóközlemény, publikált fotó, semmi. Ninda esküvője olyan titok, mint maga Szúnahaum.
Csak ők állhatnak itt az örök tűznél és nézhetik Ninda, Szinensi és Aini arcán a sokféle ragyogást. A Fény megvilágítja őket fehérrel, a sinnisztu arannyal, a ráhadaunfáklyák világoskékkel, de elsősorban a boldogság ragyog az arcukon. Nindának semmi más nem számít, csak ez, a szerelem és az anyai boldogság, őt nem érdekli, hogy több rajongója van, mint akárhány csillaghírű sztárnak, hogy az egyik leggazdagabb ember a Galaxisban, és hogy naponta milliókkal növekszik azok száma, akik szerint ő a valaha élt legnagyobb ember a Galaxis egész történelmében… meg hogy az ő esküvője a legnagyszabásúbb ünnepség a Testvériségben, gyakorlatilag csak a namindan vetekedhet vele, az ő kedvéért elhívták a Harmadik Fényt, és maga a kapitány adja össze őket, az ország voltaképpeni vezetője, akinél magasabban már senki sincs ebben a hierarchiát alig-alig ismerő társadalomban, csak a Fények… mert ők a nindaran törzs, de Nindát ez sem érdekli, a törzsfőnöki rangja sem, és hogy őbelőle, aki csavargó volt Lũakẽàń szutykos sikátoraiban, és ennivalót lopott, a Galaxis legfontosabb embere vált, törzsfőnök, száhpain-sédauni, saupu, lãâvyṙ, íhaup, címek és kitüntetések sokaságának birtokosa, semmi nem érdekli, csak Szinensi, Aini, Sileni és Ilgá, meg persze ők is Ámmaíttal és a gyerekek. Még mindig csak kétszáztizenkét éves kamaszlány, alig kezdte el az életét, de már többet ért el, mint amit egymillió ember elérhet. Országok történelmét terelte más irányba és Az Első Szíannal új utakat nyitott az emberi gondolkodásban, de ez sem érdekli, sokkal fontosabb számára Sileni mosolya, amint ott lépked a hilganil előtt és hordozza a sinní-ilpant. Komoly, ünnepélyes mosoly van az arcán, Sileni hiába éppen úgy jövevény a Testvériségben, mint maga Ninda, ízig-vérig igazi tőrőlmetszett szúni, ismeri az összes szokásukat, pontosan tudja minden szó, mozdulat jelentőségét ebben a szertartásban, és nem azért, mert mindent megbeszéltek előre… meg, persze, de csak azt, hogy mi lesz a szertartáson, azt nem, hogy miért, Sileni éppen úgy tudott mindent, mint Ainki, aki tényleg tőrőlmetszett szúni. Sileni úgy érkezett ebbe az országba, mint aki mindig itt élt, a súlyos sérüléseivel is azonnal beilleszkedett. Akárcsak a két anyukája, hiszen Aini is úgy jött új hazájába, mint aki mindig is itt volt.
Ahogy Hait rámondta a többiekkel a sinnarszési szavaira, hogy simnunná, arra gondolt: ez teszi naggyá a Testvériséget, hogy itt tizenhatezer ember egyből tudja, hogy mikor álljon fel, üljön le, vegye fel a fahuddanját, hogy mikor mit mondjon. Soha nem volt még olyan esküvő, mint ez, a szúniknál nemigen akad két egyforma esküvő, de mindent tudnak előre, ugyanabból a tésztából gyúrták a fejüket, ahogy a szindorok mondják. És egyáltalán – tizenhatezer ember egy esküvőn! Három-négyezernél több nem szokott lenni, és az is sokszorosa annak, amekkora vendégsereget szindor esküvőn valaha láttak. Tizenhatezer ember akkora tömeg, ami már legfeljebb tüntetések keretében kezelhető speciális módszerek nélkül. Itt semmi különös nem kell hozzá. A szúnik mindent úgy csinálnak, mintha egy évig gyakorolták volna. Pedig semmilyen főpróba nem volt.
Élete legjobb döntése volt, amikor eljött Ámmaíttal a Testvériségbe.
Csak annyi idejük volt, hogy átöleljék a lányokat; Sileni, ők Ámmaíttal, a gyerekek meg még talán egytucatnyian azok közül, akik a legközelebb álltak hozzájuk – és már jött is vissza az aungir, leszállt melléjük, s a sisunuk most Límarripot fogták úgy közre, mint korábban a Fényt. Ez nem volt megbeszélve, ez az ő magánakciójuk volt, hiszen a Hídon is kísérniük kellett a kapitányt és két társát, akik ott várták és vele együtt vitték a Fényt. Hát itt is folytatták. A kapitány lemosolygott az apróságokra, aztán már oda is lépett az Őrző.
– Kapitány, kérlek – hangzott tizenhatezer torokból.
– Mit kívánsz, Őrző?
– A Fény eltávozott – felelte az Őrző. – De janníhaum nincsen tűz nélkül, és esküvő sincsen janníhaum nélkül. Tüzet kell gyújtanunk megint. Te vagy a kapitány, téged illet a jog, hogy meggyújtsd a tüzet.
Límarrip komoly arccal bólintott, mintha nem lett volna akkor is pár lépésnyi közelségben, amikor az Őrző az előző tüzet őnélküle gyújtotta meg.
– Bölcsen szóltál, Őrző. Itt az ideje, hogy ismét fellobbanjon a tűz a janníhaumban.
Mostanra már elvitték a Tűz Otthonára helyezett szerkezeteket, csak az alig bekormozódott sorgitinrögök maradtak a körben.
Límarrip a kör széléhez lépett, s rögtön ott termett egy minden eddiginél pöttömebb hilganil egy tűzpálcával.
– Gyújtsuk hát meg ismét a tüzet – nyújtotta ki karját a Tűz Otthona fölé a kapitány, aztán leguggolt, fölemelte a hilganilt, aki kislány volt és legfeljebb harmincéves. – Gyújtsuk meg Nindaran-Haugímú örök tüzét – egyenesedett föl, karján a gyerekkel –, hadd adjon fényt és meleget a nindaranok nagy ünnepének. Lobbantsd fel a pálcát, sien.
A kisgyerek egy mozdulattal lángra lobbantotta a tűzpálcát, s egy pillanatig egymásra néztek a lángocska fölött. Aztán bedobta a körbe. Egy sorgitinrögre esett és azonnal meggyújtotta, aztán odalépett az Őrző és munkához látott.
Megdöndült a dzsógir, azután a baungá. A másik négy hilganil fáklyatartóba helyezte a ráhadaunfáklyákat, hogy most már ők is a családjukkal ünnepelhessenek, Ámmaít pedig visszament a sinnisztuhoz és kioltotta ragyogását. De a sinnisztu ott marad a séhariganon, amíg az ünnepség tart, csak azután kezdheti meg hosszú vándorútját vissza Hangilaoranra.
Límarrip letette a hilganilt, aki fölnézett a nagydarab férfire, akinek éppen a térdéig ért, a homlokára tette a kezét, majd miután ezt a kapitány viszonozta, gondosan megigazította kissé meggyűrődött fahuddanját, s a szúnik ünnepélyes járásával visszalépkedett a családjához.
Minden kis feladatra másik hilganil, másik csapat sisunu, gondolta Hait, a főszereplőkön kívül senki sem ügyködik egynél többször. Hiszen ez megtiszteltetés, amiben minél többen szeretnének részesülni. Több százan működtek közre ennek a rendkívüli esküvőnek a szervezésében és lebonyolításában; azokkal együtt, akik ideszállították és majd visszaszállítják a sinnisztut, megvan ezer is.
←pe-19 sinní 4 [-25] Ninda kétszer lépett a Fény Forrásához, előbb tizenöt, majd tíz évre. Átlagos időtartamok. Miért töltött volna hosszabb időt a Hídon? (Sileni: Naplóm Nindával, 44 640. ófarguhan)pe‑19 pe-20 sinní 5 [-19] S közben valamikor, észrevétlenül a másik kettő is átvette azt a méltóságteljes, szelíd derűt, csendes nyugalmat, ami Nindából sugárzik. (Hait Kirísz: Ninda, 947.)pe‑20 pe-21 vélemények [-19] Milliószor tették föl nekünk a kérdést, ellenzőink és az ingadozók is: és akkor most Nìïndà az, akit nem szabad kritizálni? Milyen választ adhattunk volna azon kívül, hogy dehogynem lehet, csak nincs hozzá elég tudásotok? (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. dàỹm 26., a fehér órájape‑21→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740581 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-198] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -173 740 891 szó (712 435+24 303+4153) 5 134 473 betű (4 968 807+165 666) 5 672 830 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 17:05 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |