Ninda

36 ← →

„Aki segíteni tud, segít annak, aki rászorul. Ez nem bölcsesség, nem idézet, ez elemi ismeret, ami nélkül az emberi faj már a történelem előtti korban kihalt volna.”

Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára

Szúnahaum
Jasszani
43 701. senut karisszinan
800
A hombét körbefogó jarráhisövény harminc év alatt akkorára nőtt, mint Ámmaít, és szépen lombosodott is. A két helyen meghagyott egy-egy ríginnyi résre a jallinan év során ajtót illesztettek, méghozzá egyedi alkotásokat, Ámmaít készítette őket térfestményként, megfelelő méretű formában. Mindkét ajtó alapszíne ugyanolyan barna volt, mint a jarráhik törzse, felső szélüket félkörívben lekerekítette. A város felőli ajtóra három nagyon élethű arcképet rajzolt, Ninda, Szinensi és Aini arcát, amint az érkezőre mosolyognak; a hegy felőlin pedig bonyolult mintákban összefonódó szalagok voltak, a három ország nemzeti színei, az egyiken piros, sárga, zöld, sárga és szürke csíkok követték egymást, a másikon fehér, narancs és citromsárga, a harmadikon világoszöld, világoskék, sötétzöld és fekete. Mindkét rajz látszott kívülről és belülről is.
  Ninda persze megkérdezte még a tervezéskor, hogy miért csak hármuk arcát akarja odarajzolni, amikor ott élnek ők is ketten, és a négy gyerek. Ámmaít csak ránézett meleg szeretettel, és azt felelte:
  – Azért rajzolom oda hármótokat, mert abba nem egyeznél bele, hogy csak te legyél ott. De ez a hely rólad szól, sien.
  Most először fordult elő, hogy bezárták az ajtókat – vagyis pirosra kapcsolták a jelzőlámpáikat, amiket ezért szereltek az ajtók tetejére. Zártkörű rendezvény, senkit sem fogadnak.
  A huhallup köré elhelyezett kis asztalkák körül ott ült a családon kívül a Társaság mind a tizenhét tagja, a Szolgálat huszonnégy tagja, és persze egy csomó gyerek, volt, aki négy gyerekét hozta magával. Összesen ötvenöt ember. Köztük egy, aki egyik csapatnak sem volt tagja, és gyerek se volt: a különleges vendég, Límarrip.
  Őt kérték fel, hogy nyissa meg az összejövetelt. Minden ceremónia nélkül csak belekezdett. Mikrofon volt nála, és az asztalokon kis hangszórók.
  – Nos hát, ohangi, azért gyűltünk össze, hogy határozzunk egy pénzösszeg sorsáról. Történetesen ez már most a legnagyobb összeg, ami valaha egyetlen magánember kezében egyidejűleg volt a Testvériség történetében, de megszoktuk, hogy Ninda mindenből a legelső, a legfiatalabb, a leghíresebb, a leg-leg-leg. De ez még nem minden, a könyv eladási statisztikái változatlanul rekordokat döntenek, már olyan nyelvekre is lefordították, amiknek jóformán az összes beszélője az úgynevezett Ninda-kultusz által érintett területen kívül él, és ezeket a fordításokat is viszik, mint hokkon a dzsilelfit. Ha tehát az összeg most mesebeli, az idő múlásával még mesebelibb lesz. A bankban külön munkacsoport alakult, hogy megoldják ennek az összegnek a befektetését, hiszen ez kell a törvényes kamat kifizetéséhez. De beszéljünk az alapítványról. Nindának az volt a kívánsága, hogy alapítványt létesítsünk ebből a pénzből. Ezért vagyunk most itt.
  – Van egy apró matematikai tévedésed, sien-kapitány – szólalt meg Ninda, aki a huhallup kanapéján üldögélt a köznapi fehér köntösében, kényelmesen hátradőlve, Límarrippal szemközt. – Ez nem az én pénzem, hanem Lí-Nindarané. Az én számlámon van, de hárman kerestük meg.
  Az igazság az volt, hogy az ivutok munkája is bőven benne volt, de ők semmilyen értelmét nem látták a pénznek. Lí történetesen az asztal alatt üldögélt a kicsikkel, és egy fargvenövényt rágcsált.
  – Az lehet, sien-kultusz – nevetett a kapitány –, de ha ezt a pénzt hárommal elosztod, még akkor is igaz marad, amit mondtam: ekkora összeg még soha nem volt egyszerre egyetlen magánember kezében. Mi ugyanis, amint volt alkalmad megfigyelni, kereskedőnemzet vagyunk. Tudjuk, mit kell csinálni a pénzzel, ha sok van belőle. Egy szúni üzletember tízezer palant meghaladó összeget már nem tart a számláján, hanem befekteti valamibe, hogy hasznot hajtson. Persze a te pénzed, azazhogy a tiétek is be van fektetve, hiszen a bank erről gondoskodik, de akinek nálunk sok pénze van, az maga invesztál, és megkeresi a legjobb pozíciókat a pénzének. Mert nem csak a jó kamat a szempontja, hanem hogy olyasmibe fektesse, amivel azonosul, ahol szívesen látja a pénzét.
  Ninda értőn bólintott.
  – Nos, ez a célunk. Egy alapítvány és egy befektető között az a különbség, hogy az alapítvány nem kamatot vár a pénzéért, hanem azt, hogy valamilyen probléma megoldódjon. De ez is haszon, sőt ez az igazi haszon. A számlán gyűlő pénz – az csak pénz. Egy szám. Hat palan vagy hatmillió palan – semmi különbség, amíg el nem költöd. Hát mi el akarjuk költeni.
  – Az az érzésem – mosolygott Límarrip –, hogy minket azért hívtatok ide, hogy segítsünk ebben. Gondolom, a célok megfogalmazásában.
  – Jól gondolod – bólintott Aini. – Nekünk annyi az elképzelésünk, hogy ennek a pénznek az emberek életének jobbra fordítását kell szolgálnia. De ennél több részletet nem határoztunk meg.
  – Viszont felkértek minket – szólalt meg Khatti –, a Szolgálatot, hogy adjunk ötleteket. Rendeztünk is egy ötletgyűjtő akciót, amibe bevontuk Szingevunt, ezért ő is belépett a csoportunkba. Talán legjobb, ha ő mondja el.
  Szingevun jóval idősebb volt, mint a Szolgálat fiataljai, hétszáz körüli, vörösesszőke, világos bőrű férfi. Az egyik asztalnál ült, előtte egy pohár kék simbarin.
  – Én bankszakember vagyok – kezdte –, osztályvezetőként dolgozom az iparbanknál. De kiterjedt ismereteim vannak az alapítványokról, foglalkoztam ezzel a területtel. Nos, a Testvériségben igen sokféleképpen lehet alapítványt létrehozni, hiszen mi általában a rugalmas szabályokat preferáljuk. Ezzel nem untatnálak benneteket, inkább annyit mondok, hogy szerintem a legjobb az, ha rendelkeztek arról, hogy Az Első Szían bevételeinek hány százalékát kívánjátok az alapítvány számlájára utalni, magát az alapítványt pedig egy ügyintéző csoport, a kuratórium kezébe adjátok, akik döntenek a pénz konkrét felhasználásáról az általatok megadott elvek szerint. Természetesen a kuratórium lehettek akár ti magatok is.
  Ninda bólintott, rendben.
  – A célokat, amikre pénzt adtok, leginkább pályázati rendszerben lehet megtalálni, vagyis nem a kuratórium keresgél, hogy hová küldjön pénzt, ez már egy-két országon belül is lehetetlen, hanem akik úgy gondolják, hogy a tevékenységük a támogatásotokat érdemli, azok keresnek meg titeket, elmondják, hogy mire kérik a pénzt, és a kuratórium dönt, hogy megkapják-e.
  Most Szinensi bólintott.
  – Hát akkor az ötletek – köszörülte meg a torkát Khatti. – Elsősorban úgy gondoljuk, hogy át lehetne venni azoknak a Ninda-csoportoknak az ötletét, amiket a szindorok létrehoztak, tehát élelem, oktatás, menedékhely, orvosi ellátás a szegényeknek, felvilágosító programok a rasszizmus vagy más elmaradott nézetek felszámolására. Itt azonban olyan pénzekről van szó, amikből profi szinten lehet ezt megszervezni. Utánanéztünk a szindoriai csoportoknak, ők úgy működtek a rezsim idején, hogy adományokból összegyűjtötték a nyersanyagokat, a csoport tagjai otthon elkészítették az ételeket, és a saját asztalukat meg edényeiket használták, illetve olcsó, eldobható tányérokra tálaltak. Ma is megvannak a csoportok, hiszen a szegénység nem szűnt meg, de állami támogatást kapnak, saját helyiségeik vannak, sokkal szervezettebb és professzionálisabb az egész. Ezt meg lehetne oldani máshol is. A másik ötletünk az, hogy te megdöntötted, azazhogy persze a Testvériség döntötte meg a szindor és a dzsáuli diktatúrát… a nirékai nem volt kifejezetten diktatúra, de annak az eltörlésében is benne volt a kezed, sajnálom, átvetted a kitüntetést, már nem tagadhatod le…
  Ninda megajándékozta egy ragyogó mosollyal.

← →

625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt

ph-19 id [-566] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -503 (2133 › 60:39) 732 058 szó (703 874+24 041+4143) 5 070 726 betű (4 906 910+163 816) 5 608 258 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.14.:1046, 3086 30. 16:52

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673