Ninda

-19 ← →

„Az emberiséget mindig a különleges, többnyire kissé fura emberek vitték előre.”

Ninda: Az én Galaxisom, 202.

Sỳÿndoṙeìa
Ḱaŷndïm
61. śùndë 29.
a sárga órája
A titkárnő barátságos mosollyal fogadta és a türelmét kérte, a miniszterelnök úr hamarosan fogadja. ËẼnaḩý megköszönte, és elhárította a kínálást, nem kért semmit. Le sem ült, úgy kezdett el olvasni.
  – Mit olvas, koordinátor úr? – érdeklődött a titkárnő, aki nem felejtette el, hol dolgozik, itt igenis elvárják a régimódi jó modort.
  – Déŵnôp tanulmányát Az Első Szíanról. Ismeri?
  A nő megrázta a fejét.
  – Azt hiszem, nekem magas. Már olvastam két tanulmányt, és egyiket sem értettem. Az Első Szíant igen, az kristálytisztán érthető.
  – Ne higgye – nevetett ËẼnaḩý. – Az csak a külső rétege, amit ért. Az alatt további rétegek vannak.
  – És ön érti őket, koordinátor úr?
  – Dehogyis… még csak remélni sem tudom, hogy egyszer megértem. Azt csak a legintelligensbbek értik.
  Nyílt az ajtó, kilépett rajta Dóòst külügyi szóvivő, s a pillantása megállt ËẼnaḩýn.
  – No lám, a koordinátor úr! Üdvözlöm. Örülök, hogy látom.
  Kezet fogtak.
  – Részemről a szerencse, szóvivő úr. Legyen kellemes napja.
  – Önnek is ezt kívánom, ËẼnaḩý úr, önnek is. Jó színben van, remélem, legközelebb is jó egészségben láthatom viszont.
  Dóòst vidoran távozott, az ajtóban pedig máris ott állt a miniszterelnök, aki szintén a kezét nyújtotta.
  – Śaŵllèy, üdvözöllek!
  – Szervusz, Lèẽreŷn – szorította meg a kezét ËẼnaḩý, számon tartva a jó modort: nem szólíthatja a másikat a rangján, ha az a személynevén szólította őt.
  – Gyere be, foglalj helyet és mesélj. Láttad Nindát mostanában?
  ËẼnaḩý mosolygott. Ez a mondat rövid ideje kezdett terjedni Sỳÿndoṙeìán, és nagyjából azt jelentette: „mi újság?” Ő most mégis szó szerint vette.
  – Nem, őt sajnos nem láttam. Még tart az évszázados ünnepük, vagy nem tudom, hogy hívják, úgyhogy teljesen el vannak zárkózva a Galaxistól. De mégis őt látom mindenütt, csak hát már nem plakátokon. – Meglengette a könyvolvasóját. – Hat-nyolc tanulmányt már kiolvastam Az Első Szíanról, és részt vettem három tévébeszélgetésen.
  – Én csak egyen, tudod, a munka miatt.
  – Én is amiatt utasítottam vissza két tucat továbbit…
  Nevettek.
  – Ninda ért az állóvíz felborzolásához – bólintott ËẼnaḩý –, de kivételesen nem őmiatta jöttem. Támadt egy ötletünk az ÀLAN-ban. Néhány szomszédos országnak jól jönne egypár hajó, amiket mi jutányos áron tudnánk szállítani. A ṙoòdmÿsi flotta.
  – Hadihajókat akarsz árusítani?
  – Igen, Lèẽreŷn, minthogy mi nem használjuk őket. A potenciális vásárlók a szövetségeseink: Ànavë, Ṙõmo, Taùnneś, Dâymî, Ḱaŵẁt. Tehát stratégiai akadályok nem merülhetnek föl. Persze konzultáltam katonai szakértőkkel, kértem írásos állásfoglalást, el is hoztam, az a lényege, hogy semmi szükségünk azokra az ócska hajókra, viszont jó sajtónk lesz, ha eladjuk őket. Ugyanis teherhajók lennének belőlük.
  – Ez biztos?
  – Hogyne, okvetlenül. Másként eleve szóba se jönne az ügylet – az ÀLAN-ban aztán végképp nem kockáztatná senki, hogy magára vonja Ninda haragját. Nos. Ez az öt ország kis szállítmányozási céget alakított, és most hajókat vesznek. Két elképzelés is fölmerült: eladhatjuk a hajókat kápéért, vagy bevihetjük a cégbe és társulhatunk.
  – És a Testvériség mit fog szólni?
  – Semmit, ennek a cégnek a tervezett forgalma legfeljebb a kétszerese vagy háromszorosa lesz annak, amit a Testvériség Sỳÿndoṙeìával lebonyolít, csak teherszállításban, nem számítva bele a suárok forgalmát. Ez nekik nem összeg.
  – Értem. Jó, hát tárgyaljatok velük, és ha meg tudtok állapodni, rajtam ne múljon.
  – Rendben, Lèẽreŷn. Akkor jöhet a probléma másik fele? Van egy jelöltem a tárgyalás vezetőjének személyére, de nem tudom, hogy beszéljem rá, minthogy tisztára olyan, mint Ninda. Téged szeretnélek fölkérni, hogy vesd be személyes varázsodat és beszéld rá.
  Vỳḩaůteń elnevette magát.
  – Nocsak, nem tudtam, hogy ilyen képességeim vannak. Ismerem az illetőt?
  – Találkoztatok párszor. Még soha nem csinált hasonlót, de amíg Nindát nélkülöznünk kell, ő az, akiről úgy gondolom, hogy bármire képes. Eleve ő az egyetlen Nindán kívül, akit mindenki elfogad.
  A miniszterelnök felkapta a fejét. Ez a leírás mintha valahogyan egyenesen ráillett volna…
  – Ìsy?!
  ËẼnaḩý bólintott.
  – Nem értesz egyet velem?
  – Dehogynem – vágta rá Vỳḩaůteń élénken. – Kiváló választásnak tartom… leszámítva azt a részét, hogy nekem kellene rábeszélni, mert arról fogalmam sincs, hogyan csináljam. Te mondtad, hogy még soha nem csinált ilyet. Úgyhogy nem tudom, mit mondjak neki. De rendben, megoldom.
  Megoldotta. A narancssárga órájának vége felé tudott időt szakítani, hogy felhívja.
  – Nocsak, Lèẽreŷn Vỳḩaůteń – mondta a lány. A rezsim bukása óta végbement változások szerint ez komplett üdvözlésnek számított, legalábbis Ìsy korosztályában. Vỳḩaůteń köreiben továbbra sem, de ő ezen már rég túltette magát.
  – Nocsak, Ìsy – visszhangozta. – Mondd, tudnék veled találkozni valamikor?
  – Hogyne, amikor csak akarsz.
  A régi rendszerben elképzelhetetlen lett volna, hogy egy egyetemista ne valamelyik tiszteleti megszólítással beszéljen egy tekintélyes, idősebb emberrel, hacsak nem családtagja vagy kifejezett engedélyt kapott rá. Magának a miniszterelnöknek pedig kimondottan járt volna nemcsak a tiszteleti megszólítás, de még tiszteleti ragozás is. De ezeket a dolgokat Ninda közvetlensége régesrégen eltemette. Ő még egyetemistának is kicsi volt, amikor már tegezett mindenkit, Érśom asszonyt, sőt magát Ḱïyṙeànt is. Ìsy pedig nem volt kevésbé különleges, mint Ninda. Itt élt a fővárosban, de senki sem tudta, hogy hol. A teljes nevét sem tudta senki, csak Ìsy volt, amióta a tüntetések idején megjelent a közéletben, és azóta szünet nélkül ott volt mindenütt, mindenféle önkéntes közéleti pozíciót betöltött már, de hivatalosan változatlanul nem volt más, csak egyetemista.
  – Hol leszel piros közepén? Akkor végzek és megkeresnélek.
  – Mondjuk a Swóp-Dèṙoynban jó lesz?
  Vỳḩaůteń tehát munkanapja végeztével átsétált a Ṙoôden téren, végig a Sýlp utcán a Dẙn-emlékműig, és belépett a Swóp-Dèṙoynba, egy ódon étterembe, amit az Ẃmoynś-korszak stílusában rendeztek be, barna falburkolattal, színes csíkos drapériákkal, gömb alakú lámpákkal. Az egész annyira nem illett Ìsy kölykös lényéhez, hogy Vỳḩaůteń majdnem elnevette magát, amikor meglátta a lányt az egyik sarokban, olvasóval a kezében. Csak akkor nézett föl, amikor a férfi odaért hozzá.
  – Lèẽreŷn – mondta üdvözlés helyett. – Rég láttalak. Foglalj helyet. A haverod is leül?
  Vỳḩaůteń hátrasandított a kis gömb alakú robotra, ami természetesen árnyékként követte mindenhová, most is ott lebegett a háta mögött, jó magasan.
  – Nem, nem hiszem, hogy fáradt lenne. Tudod, jár a munkámhoz. Mit iszol?
  – Dáỹnak hívják, sũùnỹ import. Alkohol van benne, iszol effélét?
  – Nem utasítom vissza, de én ennék is valamit.
  Néhány huszadon át csak falatoztak és általánosságokról beszélgettek, aztán Vỳḩaůteń elmondta, hogy miért jött. A lány hüledezve nézett rá.
  – Hogy én? – Vỳḩaůteń bólintott. – De miért? Mi vagyok én, valami csillagközi üzletkötő?
  – Nem, diplomata vagy – felelte Vỳḩaůteń.
  – Ugyan mióta?
  – Amióta az ÀLAN élére álltál és Érśommal tárgyaltál. Ő se volt kevésbé miniszterelnök, mint jómagam.

← →

645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt

ph-27 hombéban [-201] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -176 (2159 › 61:23) 740 888 szó (712 432+24 303+4153) 5 134 455 betű (4 968 789+165 666) 5 672 812 jel (@538 357)	699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:23

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673