„Először csak csináltam egy interjút, ugye. Lehetett volna belőle egy kis színes is, ha Ninda nem az, aki. De egész pályám legfontosabb munkája lett, ami mindent megváltoztatott. Elsőként a szindorok életét.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
74.
74.
Ēryna persze el volt bűvölve Ninda anyanyelvi sauninas beszédétől, nemigen hallotta a tévében a Zöld Golyó nyelvén beszélni, bár persze tudta, hogy ismeri a nyelvet. Ramvoklon azt mondta, hogy Ēryna Hinnuldudról érkezett, és valóban ott élt egy ideje az együttesével, de hát ők saunisiak voltak. Természetesen rögtön tisztázták, hogy saunisi normák szerint közeli rokonok, bár a szúniban az ő kapcsolatukra sem volt megfelelő szó, legfeljebb unokatestvérnek lehetett mondani.
– És neked köszönhetem, hogy itt vagyok – szögezte le. Vékony lány volt, olyan szőke, mint Ninda maga, de másfél fejjel magasabb nála. – A sissavy csiripelte. Akartak valakit Saunisról, miattad, hogy legyen ismerős társaságod.
Ninda furcsálkodó grimaszt vágott.
– És a többiek is valaki más miatt vannak itt?
– Dehogyis. Ők nem Ninda. Ha még nem vetted volna észre, itt mindenki imád téged és próbál a kedvedben járni. És amikor Aryntēvel együtt zenéltetek Hinnuldudon, azt az itteniek is imádták. Én is imádtam, ragyogóak voltatok. Én is fölléptem már vele, nem is egyszer, nagyszerű volt, remek fej. Szóval itt imádnak téged, és valakinek az az ötlete támadt, hogy hívjanak meg egy saunisit. Persze azért nem találomra. Én is körbekergettem már egypár hangjegyet a színpadon.
Ninda jót derült a kifejezésen, és a többiekkel együtt kisétált a színpadra, amikor Umkon műsorvezető bejelentette őket. A színpad tarka fényekben úszott, diadalmas zene szólt, a közönség pedig boldogan tapsolt. Egymás után jöttek, és a taps hallhatóan fölerősödött, amikor a sor közepe táján meglátták Nindát. Fehér, szúni divat szerinti köntös volt rajta, két ujján hosszában vékony arany és fekete hímzés, geometrikus mintákkal, anar stílus szerint. Ezt Szanalpontól kapta, aki megmondta, hogy ez az övé is marad, mind a négy ruha, amit a verseny négy napjára kap majd. A hajában levő rubinköves csatot is tőle kapta, az is az övé. A lábán levő fehér sarut ő hozatta az Ámhalgin Súfauri egyik boltjából. Csuklóján ott volt a nindaran-haudzsi, mint mindig, s nyakában a két haunda. Szanalpon a lehetőségeihez képest tapintatosan, de mohón érdeklődött, hogy van-e rá mód, hogy viselje legalább az egyiket. Természetesen csak mindkettőt viselhette vagy egyiket sem, ő mindkét törzsnek egyformán tagja, de a dzserangok erről nem tudnak semmit, úgyhogy csak annyit felelt, hogy persze.
Jó időbe telt, hogy csillapuljon a taps, aztán Umkon elkiáltotta Omvirton nevét, mert ő állt hozzá a legközelebb, és máris tapsoltak megint. Mindenkit megtapsoltak sorban – Ninda kivételével. Amikor Umkon az ő nevét mondta, a tapsot hirtelen mintha elvágták volna. Ő előrelépett, meghajolt, s a nézőtéren ülő kétezer ember némán fölemelte a kezét. Ninda pontosan tudta, hogy ez nagyobb tiszteletadás, mint a taps.
Aztán helyet foglaltak a színpad előtti hosszú asztalnál, és Umkon bekonferálta az első fellépőt.
– Én? – pillantott Ninda Ramvoklonra, aki „tessék” gesztussal mutatott a tenyerével őrá, miután megtapsolták Ávin Arkevont, egy egészen fiatal, szúni naptár szerint csak százötven éves fiút. – Jó, elkezdem én. Ez nagyon jó volt, Ávin. Tetszik, hogy kétféleképpen használod a hangodat egyetlen dalban, tudsz úgy, ahogy én szoktam, szinte beszélve, és a végén egészen kieresztetted a hangod, és ez a kettő összeillik. Szépen szerkesztetted meg. Persze az énektudásod még csiszolásra szorul, de ahhoz idő kell. Jó úton haladsz azzal is. Az pedig ne zavarjon, hogy gondjaid vannak a hangmagasság-váltásokkal, ez mindenkivel megesik ebben a korban, a lányokkal is, csak nem annyira szembetűnő. Ezt kinövöd. Egy jól megírt, jól előadott, jó dallal nyitottad meg ezt a versenyt, köszönöm.
– Te egyáltalán nem ismered a fáradságot? – tudakolta Nomboka három derkivel később, itteni idő szerint is késő éjszaka, a szúni óra szerint éjjel nyolcvankor a Haurgómi étteremben.
– Dehogynem – nevetett Ninda. – De ez a zsűrizés nem fárasztott igazán, ez csak játék. A zenét meg szeretem. Az andarvónit érdemes megkóstolni.
– Az mi?
– Elég bonyolult étel, nemrég ismertem meg, egy távoli világról származik. Péksütemény, sajttal, gyümölccsel és magvakkal töltve, egy fűszeres mártásban, és hozzá tojás- és zöldségköret. De én szomvanét fogok enni.
– Ritkán látlak húst fogyasztani.
– Ritkán fogyasztok húst, de előfordul. Most épp ehhez van kedvem. A szúni étrendben a hús eléggé másodlagos, inkább a halat szeretjük. Van azért népszerű húsételünk elég sokféle. Főleg szárnyasok.
– Tudod – váltott témát Nomboka, amikor a robotok letették eléjük a tálakat –, igazából nem azért örülök ám, hogy megnyertem ezt a fogadást, mert így ingyen vacsorázhatok ebben az étteremben.
Ninda reakciója a jól ismert szelíd mosoly volt.
– Valaha azt hittük, hogy te Szindoria számára jelentesz új korszakot. De ma már látszik, hogy az egész Galaxis számára.
Ninda nyugodt arccal csippentett föl egy zöldséggel összegyúrt, fűszeres húsgombócot, megmártotta a mártásos tálkában és bekapta.
– Azt hiszem – folytatta a nyurga tévés –, bátran állíthatjuk, hogy Az Első Szían korszakalkotó mű. Gondolom, nemigen követed figyelemmel az eladásokat.
Ninda nemet intett.
– Nem mondhatnám, de amúgy igen, jó könyv, mi is szeretjük.
– Néhány nap alatt többet adtak el belőle, mint a csillagszerte legnépszerűbb művek bármelyikéből, amióta azok léteznek. És mielőtt rámondod, hogy persze, az emberek a hírneved miatt veszik, elmesélem, hogy eddig tizenöt ország negyvenkét világáról szereztem be olyan adatokat, hogy az eladások megugrottak azután, hogy tévébeszélgetést rendeztek belőle, ahol a tartalmáról beszéltek. A tartalma miatt is veszik.
Ninda szenvtelenül pillantott rá és átfogta pálcikáival a következő gombócot. A folgri mosolyogva vette tudomásul a reakciót. Fölvett egy kis süteményt, ő is megmártotta a mártásban és elfogyasztotta.
– Tudod – folytatta aztán –, szerintem te vagy az első számú oka, amiért nagyon örülök, hogy most élek, itt élek… és nem mondjuk a Galaxis másik végén. Rendkívüli dolog az, ami a te kezed nyomán végbemegy, egyik világon a másik után. Én pedig riporter vagyok, és te több munkát adsz nekem, mint a legtöbb ország. Aminek nagyon örülök, és ezért jutottam egyszerre két elhatározásra.
Ismét evett néhány falatot.
– Tudod, én már elváltam a feleségemtől. A gyerekeim nagyok már. Nos, néhány napja kiléptem a cégemtől és alapítottam egy saját stúdiót.
– Ó – mondta Ninda.
– Az a tervem, hogy főleg a te munkásságoddal fogok foglalkozni. Dokumentálni szeretném, hogy milyen hatást fejtesz ki a különféle világokon, akár közvetetten is. És az az igazság, hogy szeretnélek jobban megismerni. Akkor is, ha az életedről nem tudósíthatok, hiszen mélységes titok minden. Hát nem fogok tudósítani. De szeretném látni, hogy hol élsz, hogyan élsz.
Ninda kezében megállt a két pálcika.
– Igen, jól érted. Kérni fogom a Testvériségtől az állampolgárságot.
←pd-20 megbeszélés [4] Semmit sem csinált másképpen azon a dalversenyen, mint a többi zsűritag. Magvas művészeti értékeléseket adott a fellépésekről, jó poénokat mondott, együtt játszott velük, és hát énekelt is. Mint a többiek. De valahogy ez is csak öregbítette a hírnevét. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 63.) :: Hinanarva, 620. 84., kék nap, 16pd‑20 pd-21 Nomboka [-18] Először csak csináltam egy interjút, ugye. Lehetett volna belőle egy kis színes is, ha Ninda nem az, aki. De egész pályám legfontosabb munkája lett, ami mindent megváltoztatott. Elsőként a szindorok életét. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 74.)pd‑21 pd-22 elnökék 1 [-12] És mit látsz, ha lenézel az idő fájáról? Lehullott leveleket, az idő lassan feledésbe merülő gyermekeit. Millió és millió nemzedéket hagytunk magunk mögött – millió és millió nemzedék jön még utánunk. De őket még nem láthatjuk. (Ninda: A fény lúmái, 532.) :: Hinanarva, 620. 85., piros nap, 9pd‑22→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
726140 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-887] ()ph‑21 ·· -812 733 704 szó (705 480+24 081+4143) 5 082 931 betű (4 918 840+164 091) 5 620 659 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 9:09 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |