„Fejméretéhez képest az összes emlős közül az embernek van a legkisebb füle. Úgyhogy jól ki kell nyitnunk, ha hallani akarjuk, amit mondanak nekünk.”
Szinensi: Összegyűjtött lúmáim,
504.
504.
Árdzsaumit-Híolg
43 698. nodzsat nendihilgan
770
– Ne törődj semmivel, halligí – mondta Séssinauri –, csak dobj hosszúkezet.
– Mikor? – pillantott rá Ninda.
– Mindig, amikor sorra kerülsz.
– Mi a silgimilginek?
– Természetesen azért, mert a daurtád ezt kéri tőled – felelte Séssinauri ugyanazzal a hangsúllyal, amivel valaha az Aulang Laipon tette.
– Természetesen – bólintott Ninda –, nem mintha ennek stratégiailag bármi értelme lenne, de ha a daurtám ezt kéri, az ugye más.
– Más bizony, mert megvan a stratégiai értelme. Mindenki tudja, hogy sokáig rövidkéz voltál. Azt akarom, hogy lássák a változást. Hogy megdobod a hosszúkezet újra meg újra, de olyanokat, mint a dzsáruhambi.
– Rövidkéz, sien? Ki emlékszik az Aulang Laip tizenhármas bajnokságára? Nyolcvanöt éve volt.
– Arra senki, sien. Nagy a Testvériség. Rólad azonban tudnak mindent. – Séssinauri jobb tenyerét a hihen-haudzsi mozdulattal Ninda bal karja fölé helyezte, nem érve hozzá az arany karperechez. – Az arkarandé-silavut törzs köszönti a nindaranok főnökét.
Ninda sóhajtott, megfogta Séssinauri jobb kezét és tenyérrel ráfektette a karperecére, közben fölemelve karját, és a daurta jobb kezét a haudzsi alá tette.
– A nindaranok főnöke törzse nevében köszönti az arkarandé-silavut törzset, áhíní-hau, de sien-daurta, én csak ötvenhat évvel az után a bajnokság után lettem törzsfőnök! Azelőtt senki sem voltam a Sínisuál alatt, csak egy átlagos gyerek, akinek pont mindkét oldalra jutott egy füle és elöl van az orra, mekkora ritkaság.
– Mit számít az, sien-törzsfőnök-halligí-saupu? Közismert lettél, a törzsszövetség számon tart, és nyugodt lehetsz, tudják, hogy rövidkéz voltál.
– Suórin. Szóval dobok egyszer hosszúkezet. Nem mintha ez lenne az első eset, de rendben. S gondolod, hogy a második is még akkora meglepetésként fogja érni őket?
– Nem, azt viszont remélem, hogy egyszeri, kivételes szerencsének fogják elkönyvelni.
– Szerintem ez finnuminnu, de rendben, amit a daurtám kér tőlem, azt dobok, még masnit is kötök rá.
– Sivup. És ha alkalom adódik, csinálhatsz olyan trükköt megint, mint a Hilgerip elleni julkihan, növeli a népszerűségedet.
– Én úgy gondolom, hogy már éppen elég népszerűségre tettem szert, sien-Sé, de legyen, ahogy gondolod. Te vagy a daurta.
– Sénu, sénu. Nos, akkor lássuk a lombiszt.
– Hallgatlak, daurta – bólintott Ilkirúni.
Árdzsaumitban gyűlt össze a csapat, az eredeti felállásban: daurta: Séssinauri, szill: Ahundómi, halligí: Ninda, lombisz: Ilkirúni, nert: Sittu, szommi: Andruni, dzsindu: Jangiru, szesszuna: Angráhani. Természetesen a Sómittir nevet is megtartották.
Séssinauri lakott most Árdzsaumitban, az ő kertjükben ültek le, de nem asztalhoz, hanem egy nagy holgimulmatracot terítettek a fűre, annak a közepére állítottak egy rerruasztalkát és aköré heveredtek le. A kert a Híolg oldalában volt egy bemélyedésben, három irányból szinte függőleges fal vette körül, szidzsrendával befuttatott mészkőszikla, ami ilyen mélyedésekkel cakkozva nyolcvan szirszin át húzódott a Dzsisszáhíolg-völgy sénin oldalán, és harminc falu sorakozott a tövében. A mélyedés dzsisszá végében állt Ínindzsiék háza, ő volt Séssinauri új fiúja, egyébként Hait tanítványa a Hariganszilangén. A kert végében, egészen a mélyedés mélyén pedig egy hatalmas, mélyzöld lombozatú rerru, aminek illata betöltötte az egész kertet.
Miután megbeszélték mindenkinek az egyéni stratégiát, Séssinauri rátért a ruhára.
– Zöldre gondoltam, olyan fénylő zöldre, mint a jograt levele. Ilyen még nem volt.
– Eddig jó – felelte Sittu.
– Itt a derekunkon és a mellünkön pedig ferde sáv húzódna, ellentétes irányban, mint ahogy a szianergeket hordjuk, összefonódó fehér, narancs és fekete színekben. A zöld alap Szúnahaungaur, a fehér és a zöld a fengrásport hagyományos színe, a fekete a világűr, a narancs pedig a vereség jelképe, amit a többiekre mérünk.
– De sien-Sé – mondta Ninda –, ha rajtunk van a narancsszín, az nem a mi vereségünket jelképezi?
– Nem, sien, a többiekét – felelte Andruni –, ennél nagyobb baj, hogy ahol a narancs találkozik a zölddel, nem lesz szép, nem illik össze a két szín.
– Szerintem cseréljük ki sárgára – mondta Ahundómi.
– De akkor nem különül el jól a fehértől – vetette ellene Séssinauri.
– Akkor ne fehér legyen, hanem piros.
– Az is üti egymást a zölddel.
– Ez egyszerű – mondta Ninda –, akkor a zöld ne az alapszín legyen, hanem vegyük be a csíkok közé. Sőt mellétehetjük a kéket és a lilát, hogy szivárvány legyen.
– De akkor csak a fekete lehet az alapszín – csóválta a fejét Séssinauri –, fehéren ez nem mutat jól.
– Lila nem lehet benne, szerencsétlenséget hoz – emelte föl az ujját Ilkirúni.
A daurta végignézett a csoporton és fölmutatta a suagját.
– Ilyenre gondoltatok?
A kép Illikit ábrázolta olyannak, amilyen nyolcvanöt évvel ezelőtt volt, fekete sportruhában, balról mellmagasságban kezdődő és jobb oldalt vesetájon végződő, piros-sárga-zöld-világoskék csíkkal, ami kétszer megcsavarodott a testén.
– Hát a színei rendben vannak – mondta Ninda –, de hiszen Illiki nem is tagja a csapatunknak.
– Viszont ő aztán szerencsét hoz – vágta rá Séssinauri.
– Te tiszta sengiri vagy – nevetett Ninda –, de rendben van, legyen ez a színünk.
– És te minden fengirinél mondasz a közönségnek valami bölcset – szúrta közbe Sittu, amire a csapat elnevette magát.
– Nem lehet – mondta aztán Ninda olyan komoly arccal, mint a Súaf tömbje.
– No miért nem? – érdeklődött Séssinauri csodálkozva.
– Egy igazi bölcs mondás azt is, aki elmondja és azt is, aki hallgatja, elrepíti tér és idő mélységein és magasságain át olyan távolságokra, amikre semmilyen technika semmilyen járműve nem képes.
Kis csend lett, a csapattagok értelmezni próbálták, amit hallottak.
– No és? – kérdezte aztán Ahundómi.
– Játék közben nem szabad elhagyni a fentir-kalingit – közölte Ninda a jól ismert, komoly mosolyával. Aztán együtt nevetett a többiekkel.
– Hing-hing – mondta Séssinauri, amikor visszanyerték a lélegzetüket. – Szóval az a tervem, hogy elviszlek benneteket a Sáminnurhoz.
– Úszni? – tudakolta Ninda.
– Azt is lehet éppen, de Ambaréndiben van egy remek pálya, nagyon helyes kicsi sombirokkal, és szeretném, ha dobálnátok rájuk.
– Sivup – bólintott Sittu. – Mikor?
– Nindának van közöttünk a legzsúfoltabb programja – felelte Séssinauri.
– Igazából nem annyira – felelte Ninda. – Igaz, hogy Silenihez általában hat szülő is kevés lenne, de azért el lehet vele lenni, néha úgy érezzük, mintha tudnánk nevelni. A többi elfoglaltságom közé meg bármi befér, mindent rugalmasan csinálok. Holnap délután jó lesz? Elhozom Silenit, dob egy-két fengirit.
– Milyen dobó? – érdeklődött Ahundómi.
– Korához képest nem rossz. Eltalálja a sombirokat, ötven százalék fölött jár.
– Szép – bólintott Séssinauri. – Maholnap beléphet egy csapatba, megdolgoztathatja a fengiriket.
– Egyelőre nem nagyon ambicionálja. Akkorka volt, mint a siddulgiri, amikor már kipróbálta az úldot, főleg hogy a száfunnupujjait tornáztassa, de csak mostanában vettük elő a hangszert komolyabban, most akkordokat és billentésformákat gyakorolunk. Dobálgat fengiriket, persze, de nem komolyabban.
– Nem baj az. Ráér. Egyikünk se kezdte jogratmag korában.
←pc-7 Honens [-11] Milyen egyszerű gondolat a Hisszinen-lúma, ugye? És milyen komplikált mégis. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 180.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 698. higit szisszadzsan, 620pc‑7 Honens pc-8 fengrácsapat [-25] Fejméretéhez képest az összes emlős közül az embernek van a legkisebb füle. Úgyhogy jól ki kell nyitnunk, ha hallani akarjuk, amit mondanak nekünk. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 504.) :: Szúnahaum, Árdzsaumit-Híolg, 43 698. nodzsat nendihilgan, 770pc‑8 fengrácsapat pc-9 elősabbruvun [-24] Nincs elég időd? Miért nem csavarsz többet magad köré? (Ninda: Beszélgetések, 768.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 698. senut úsarrigan, 410pc‑9 elősabbruvun→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
723248 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 660 szó (705 437+24 080+4143) 5 082 609 betű (4 918 521+164 088) 5 620 337 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2216. nap, 329 szó/nap, 2293 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.16.:787, 3085 6. 18:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |