Ninda

-23 ← →

„És Rovisz Karnan szólt: Mit számít már, barátaim, hogy miért tört ki ez a háború? Akik meghaltak, azokat már nem fogja érdekelni semmi. Akik elveszítették szeretteiket, otthonukat, azokat ez érdekli, nem a háború oka. Egy ponton minden háború oka közömbössé válik – már csak maga a háború léte számít.”

Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története,
1118. sómir, 398. singir

Szúnahaum
Jasszani
43 699. muhat mulindzsan
820
A spirálkar népeinek túlnyomó része üzleti kapcsolatban állt a Testvériséggel – akik közvetlenül nem, közvetve azok is üzleteltek velük, nemigen volt olyan állam a spirálkarnak ezen a részén, amelynek legalábbis valamelyik szomszédjának ne lett volna olyan világa, ahol leszálltak a szúni hajók. Ilyenkor a helyi járatok és a rivális csillagközi társaságok juttatták tovább az árukat és utasokat. Ebből következően ha a köznép nem is, az üzletemberek mindenütt számon tartották a szúni naptár szerinti dátumot, és tudták, hogy a Testvériség hajói minden tizenkettővel osztható évben elmennek karbantartásra – a százzal osztható években pedig ünnepelnek. Összegyűlnek valahol a mélyűrben, mindig máshol, és egy évig nem lehet hallani róluk, akárcsak a karbantartás idején.
  Szúnahaumon a jallinan év természetesen nagyobb ünnep volt, mint a namindan. Időtartamban nem, ugyanúgy egy kerek éven át tartott, de sokkal jelentősebb eseménynek számított. Hiszen több mint nyolc namindan telik el egy jallinan évig, és a legtöbb szúni nem ér meg sokkal többet tizenkét jallinan évnél. Namindanból akár százat is.
  – Lújallinannak hívjuk a jallinan előtti utolsó tíz napot – magyarázta Szinensi a lányának, mialatt múnunkrémet kevert a szendvicshez. – Ekkor már jönnek a hajók hazafelé, és mindenhol látsz egy suaganránit.
  Az asztalon fekvő suagból most is szálldostak fölfelé a feliratok – Hilganil Fírangi, Szisszá Auríhaum, Nirdzsuat, Ríraup Himarni –, de piros betűkkel, a jallinan tiszteletére. Egyelőre nem sok, a hajók még csak szállingóztak.
  – Mi történik, ha egyszerre van jallinan és namindan? – kérdezte Sileni.
  – Azt namjallinannak hívják, és még nagyobb ünnep. Minden háromszáz évben bekövetkezik, hiszen három évszázad éppen huszonöt dzsúmi. Eddig a száznegyvenötödik namjalli második századában voltunk, most lépünk a harmadikba, és száz év múlva namjallinan, elkezdődik a száznegyvenhatodik namjalli.
  – Így van – bólogatott Angrolími. – Régi civilizáció a Testvériség, de a namjalli olyan hosszú időtartam, hogy abból még csak száznegyvenöt telt el, legalábbis amióta az időszámításunk tart. Ennyi idő alatt egy újszülöttből fiatal felnőtt válik.
  Hait pillantása megpihent a játszószőnyegen, ami éppen a huhallup asztalának végénél helyezkedett el, és ekkor éppen nyolc gyerek mászkált rajta, a fele a városból jött. A szőnyeget nemrég megtoldották egy másikkal, hogy a gyerekek jobban elférjenek; ő ki akarta cserélni, de Ninda azt mondta, minek, teljesen jó az a szőnyeg, csak kicsi, kell mellé még egy. Hát a helyén hagyták azt a szőnyeget és vettek mellé egy másikat. Valójában mindkét családban Ninda hoz ilyen döntéseket. Mind a két szőnyegnek vidám, tarkabarka figuratív mintája volt, de nem egyforma. A régebbi állatfigurás volt, az új meg olyan, mint egy darabka Szúnahaungaur térképéből, erdőkkel, városkákkal felülnézetből.
  Áuszi fölkelt, átbaktatott a szőnyeg másik szélére Amségihez és Ilvirihez, lehuppant melléjük. Milyen nagy már… mindjárt betölti a harmincat, már szaladgál, karattyol a többiekkel a bolondos keverék nyelvükön…
  Tűnődéséből egy kicsiny légikocsi zökkentette ki, ami lendületes mozdulattal ereszkedett a hombé szélére, és egy férfi, majd egy nő szállt ki belőle. Érgahi, Ámmaít egyetemi kollégája, ismerte föl. A nőt is látta már valahol, bár a kitűzőjén levő név, Arinké nem mondott neki semmit. De már ránézésre biztos, hogy a szindorok nemzetiségi összejövetelén látta, mert olyan tipikusan szindor vonásai voltak, mintha Ninda anyja lett volna; épp csak hosszú volt a haja, itteni szokás szerint. Bár ami azt illeti, Ninda hatására Szindorián is elterjedt a hosszú női haj.
  Az érkezők kivételesen köszöntek, igaz, hogy csak egy kézmozdulattal. De hát ez nem a janníhaum, ez egy magánház, ahol a házigazdák mondják meg, ki ülhet le.
  – Érgahi – mondta Ámmaít. – No lám, Arinké, rég láttalak.
  – Kint voltam a Galaxisban – felelte Arinké –, jártam Szindorián is. Én is szindor nemzetiségű vagyok – pillantott végig a társaságon –, néha megfordulok ott, ott születtem, a rokonságom is ott van.
  – S mi jót láttál? – érdeklődött Hait, persze szúni nyelven, hiszen itt hármukon és a gyerekeken kívül senki sem értette a szindort, de önkéntelenül anyanyelvének kifejezését használta. „Mi jót”, ez szúniul szó szerint lenne értendő, hogy nem a rossz dolgokra kíváncsi. Szindorul viszont egyenértékű azzal, hogy „bármit”.
  – Hát én történész vagyok, és mostanában vallástörténettel kezdtem foglalkozni. S ha már ott voltam a rokonaimat meglátogatni, kíváncsi lettem, nem kezd-e most már vallássá változni az ő Ninda-kultuszuk.
  – Túl kevés rokonod van és túl sok szabadidőd – felelte Ninda, föl sem nézve a tábláról; ómberit játszott az ikrekkel, egy ügyességi játékot, ahol egy táblát billegtetve kell egy kis színes golyót célba juttatni úgy, hogy a többiek ezt igyekeznek megakadályozni, s egyszersmind saját golyójukat gurítani oda.
  – Nemsokára eggyel több lesz – riposztozott Arinké –, az unokahúgom gyereket vár. De az a meglátásom, hogy igenis kezd a helyzet vallássá alakulni. Tudom, nem a te problémád. Már a dzsáhifannun előtt voltak ilyen vonásai a dolognak, és akkor csúcsosodott ki. De amióta többé-kevésbé megszakítottad velük a kapcsolatot, rögzült náluk ez az állapot, és mostanra te vagy az, aki megszabadította őket a zsarnokságtól, meg még seregnyi nagyszerű dolgot tett. Minél régebben történt valami, annál könnyebb alternatív elképzeléseket, tévhiteket kialakítani róla. Beszéltem ÁÃnsenůn professzorral, aki negyven évvel ezelőtt a tévében fejtette ki, hogy a körülötted kialakult kultusz miért nem vallás. Ezerkétszázadik évéhez közeledik az öreg, de az elméje borotvaéles. Szerinte még mindig nem vallás, bár érdekes változások történtek: egy átmeneti időszakban még hárman voltatok a rajongás középpontjában, Ámmaít és Hait is, de ez hamarosan elmúlt, már egyedül érted rajonganak. Viszont szerintem kissé kezd eltolódni a hangsúly onnan, hogy az általad inspirált emberek csodálatos dolgokra képesek – oda, hogy te magad is. Ezt azért már kezdem fölfedezni a szindorok szavaiban.
  A világoskék golyó kicselezte a barnát és behuppant középen a kis mélyedésbe – Tunni nyert. Ninda rámosolygott, fölnézett a tábláról és rámosolygott Arinkére is.
  – Nekem állítólag mindig igazam van. Hát az imént igazam volt: tényleg túl sok a szabadidőd. Vallás vagy nem vallás… nem mindegy? A szindoroknak még mindig van bajuk éppen elég, ez az, ami számít. Mármint nekik meg akik arra hivatottak, hogy megoldják azokat. Nekem nem ez a dolgom.
  – Hát ebben viszont nincsen egészen igazad – felelte Arinké. – Az nem teljesen mindegy, hogy egy jelentős népmozgalom voltaképpen micsoda. Márpedig ők az ország népességének túlnyomó részét tömörítik, nem is emlékszem…
  – Nyolcvanöt százalékot – mondta Hait és Ámmaít egyszerre.
  – Hing-hing. Hát ez nem mindegy, hidd el nekem. Háromszáznegyvenmillió ember valamit gondol a világról, egy adott eszme mentén. Mi az az eszme? Nem, ez egyáltalán nem mindegy.

← →

645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt

ph-27 hombéban [-201] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -176 (2159 › 61:23) 740 888 szó (712 432+24 303+4153) 5 134 455 betű (4 968 789+165 666) 5 672 812 jel (@538 357)	699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:23

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673