„Nem neheztelhetünk rá, amiért kevesebbet foglalkozott velünk, miután megmentett minket a zsarnokságtól. Hiszen annyi sok nép várt még megmentésre.”
ÀLAN: Hősköltemény
Ángfuráni
43 698. muhat sillíman
620
Ángfuráni az Ángru-hegység lábánál épült a tengerparton, fél szirszire a folyó torkolatától, ki lehetett sétálni ide a kavicsos, sziklás parton, ahol alig nőtt egy-egy kósza cserje. Hátuk mögött az Ángru vonulatai szürkén, baljósan meredtek az égnek, előttük a Sevalgettur méltóságteljesen hömpölygött a tengerbe, amit itt Áng-öbölnek hívtak, magát a tengert pedig Súraszit-tengernek.
A folyó vize inkább szürke volt, mint kék. A tengeré is. A négy lányon és Dzsellin kívül semmilyen más színt nem lehetett látni, csak szürkét, fehéret, néhol egy-egy fakózöld cserjét, az égbolt kékjét, meg a piros csíkokat a milliónyi rokissza nyakán, amik egyfolytában vijjogtak, csattogtak, fölröppentek, leszálltak, összeverekedtek haldarabokon. Nagy telepük volt a torok túloldalán, hangzavaruk ide is elhatolt.
Silenit sokkal jobban érdekelte a tenger, mint a madarak.
– Mitől nőnek ezek ekkorára? – kérdezte.
– Hát ezt nem tudom – mosolygott Ninda. Egy óriási daungot szemléltek, egészen közel a parthoz, lehetett vagy négy emelet magas, széltében akkora, mint Nindáék és Haiték háza együttvéve. Már megtanulták Ángfurániban, hogy amelyik magas, az a daung, amelyik szélesen elnyúlik és lapos, az a huami, és amelyik csak akkora, mint egy kis gömbölyű csónak, az a limma.
– De ezek a tenger vizéből fagynak jéggé – szögezte le Sileni. – Ha a tenger egyik pohárnyi része olyan hideg, hogy megfagy, akkor a mellette levő pohárnyi is, meg az amellett levő, és így tovább, miért nem fagy meg az egész?
– De, megfagy – felelte Aini a kérdéssel egyidejűleg, hiszen a mentális érintkezésben a beszédet nem különálló szavak gyanánt érzékelték. – Ezek egy nagy jégtábláról törtek szét és elúsztak mindenfelé, amikor beállt a tavasz.
A daung lassan közeledett a parthoz. Kissé megbillent, a felső része megrepedt, és egy hatalmas jégtömb kezdett csúszni lefelé. Mialatt méltóságteljes lassúsággal lecsúszott a daung törzséről, a lányok hosszú beszélgetést folytattak róla. Aztán a jégtömb lezuhant, hatalmas csobbanással bele a tengerbe. A hullám hamarosan elérte a partot és óriási csattanással nekiverődött a szikláknak, alig száz ríginre tőlük.
– Menjünk – mondta Ninda. – A daung még mindig a part felé tart. Ha nekidől a partnak, szétzúz minket.
– De ne visszafelé, hanem tovább – mondta Szinensi. – Kíváncsi vagyok följebb a Sevalgetturra.
Elindultak a folyóparti ösvényen. Ebben az irányban a legközelebbi település Fonnirkup, húsz szirszire innen, járhatatlan terepen és a folyó túlsó oldalán, és semmilyen híd nincs rajta. De hát nem is akartak Fonnirkupig elgyalogolni. Fölmentek egy meredek emelkedőn, s visszapillantva meglátták a daungot, innen nézve mintha közvetlenül a parton állt volna. Egy másik daung kint a tengeren éppen felborult, néma csendben, óriási hullámgyűrűt verve maga körül, ami már egészen szétterjedt, mire meghallották a csobbanás robaját.
Az emelkedő tetejéről kis vízesésben zuhant alá az Ángirokkiszinnur, egy akkorka patak, amin Szinensi könnyedén átugrott, aztán Ninda fölkapta és átnyújtotta neki Silenit.
– Én is átugrottam volna – mondta a kislány.
– Igen, és ha beleesel, mehetünk vissza Ángfurániba – felelte Szinensi. – Itt nem lehet vizes ruhában sétálgatni, hiába van tíz-tizenkét amsi.
– Nézzétek, hokkon-dzsóragi! – rikkantotta Sileni, kivételesen élőszóval. A nagy madár nem messze tőlük repült át a Sevalgettur fölött, aztán űzőbe vett egy rokisszát, de az lebukott előle a folyó vizébe.
– A rokisszát nem zavarja a hideg víz – mulatott Sileni –, még esetleg halat is eszik, amíg le van bújva a dzsóragi elől. Az vorkena?
Pár pillanatig tanulmányozták a víz tükre alatt keringő halakat.
– Fogalmam sincs – mondta Ninda.
– Szerintem vorkena – bólintott Szinensi. – Ezekben a sarki vizekben őshonos. Az a keskenyebb testű meg alighanem hirgéki.
– Mind a kettőt szeretem – bólogatott Sileni lelkesen –, bár a vorkena jobb. Roston sütve rǐ maup là mártással.
– Szerintetek hány mati, amíg bejelenti, hogy éhes? – derült Aini.
– Egy – tippelte Ninda.
– Kibírok kaja nélkül kettőt is – felelte a kicsi hetykén. – De azért ha visszaérünk Ángfurániba, én megnézném azt a rirkaran sütit, amiről Ájarszi beszélt. A hal után, persze.
– Ájarszinak más dolga is van, mint neked rirkarant sütni.
– Én magam is megcsinálom! – vágta rá a gyerek.
– Hát az igaz.
Egy kinyúló hegytömböt kerültek meg, s meglepve nézték az elébük táruló látványt.
– Itt ilyen egy erdő – állapította meg Sileni talpraesetten. – Igazi erdőség. Őserdő! Ez legalább tizenöt fa.
Nevettek. A tizenöt fa ráadásul olyan vékony volt, hogy alighanem együtt nem tudták volna kitenni az otthoni huhalli tömegét.
– Ez nem rerru – mondta Aini. – Valami őshonos fajta.
– Jurki – derítette ki Szinensi a suagjáról. – Konkrétan jurki-szinorri. Valóban őshonos, nagyon hosszú életű, ezek a fák lehetnek vagy harmincezer évesek.
– Szissz – mondta Ninda. – És ilyen lassan nőnek?
– Nem, ezer év alatt elérik végleges méretüket, attól kezdve nem változnak, elélnek ötvenezer évig is.
– Mit esznek? – kérdezte Sileni. – Itt annyi tápanyag sincs a földben, mint a hilliki.
– Hát ha annyi van, mint egy fél hilliki, akkor már megélnek – felelte Szinensi. – A sarki fajtáknak nagyon igénytelennek és szívósnak kell lenniük. A huhalli melegebb éghajlathoz szokott, az akkor is elpusztulna ezen a vidéken, ha egész Ángru-harrigísziből összehordanánk neki minden csipetnyi tápanyagot. Viszont pár ezer szirszire innen vidáman megél.
– Az már ott a Fannungónir – intett Aini egy újabb folyócska felé, amely vagy fél szirszire tőlük, a lejtő aljában sietett a Sevalgetturba. – De odáig már nem megyünk el, legalább fél derkibe telne, és esteledik. „Auríhaum forog.”
Régi mondás volt ez Auríhaumon, hiszen a szúnik mindent Szúnahaumhoz mértek, amely nem forgott – de ez a világ igen, és keringett is napja körül, ami mindazokkal a következményekkel járt, amikkel a Galaxis összes többi világán is, az egyetlen Szúnahaum kivételével. Voltak nappalok és éjszakák, évszakok is voltak, az egyenlítő környékén sok napfény, a sarkvidékeken kevés, éppen úgy, mint az összes olyan világon, amely őshonos életet hordoz, Ősi Földön is.
A Szaugu-doktrínáról beszélgettek, amíg továbbsétáltak az erdő után. Eszerint a kataklizma hatására végérvényesen elveszett minden esély arra, hogy Szúnahaumon valaha élet alakuljon ki, mert ehhez alapvetően szükséges, hogy a kialakuló létformák folyton változó körülmények közé kerüljenek, amelyekhez alkalmazkodniuk kell. Ninda párhuzamot vont Szaisszal, ahol a nappalok és éjszakák váltakozásán kívül semmilyen változás nincsen, a tengelye szinte függőleges, tehát évszakok nincsenek, nem létezik a vizek körforgása – és nem is jutott tovább az evolúció egyetlenegy fajnál. Auríhaum változó világ, változatos tájegységekkel, így sokszínű, gazdag élővilág fejlődhetett ki.
Mint például a rokissza, amely valójában három faj gyűjtőneve, és az erdő után egy újabb nagy telepükre bukkantak, ahol akkora volt a ricsaj, hogy inkább hívtak egy légikocsit és visszamentek Ángfurániba.
←pct [-1018] HANGILAORANHANGILAORAN pc-1 sarkvidék [-23] Nem neheztelhetünk rá, amiért kevesebbet foglalkozott velünk, miután megmentett minket a zsarnokságtól. Hiszen annyi sok nép várt még megmentésre. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Auríhaum, Ángfuráni, 43 698. muhat sillíman, 620pc‑1 pc-2 esküvő [-25] Meg az is mekkora pillanat volt, ahogy ott állt egy szál magában harminc irdatlan harckocsi előtt. És pontosan tudtuk, hogy a végkifejlet csak az lehet – ami lett. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 240.)pc‑2→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
730267 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-17 dírvizsga [-322] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 -272 (2128 › 60:30) 730 289 szó (702 146+24 000+4143) 5 057 917 betű (4 894 376+163 541) 5 595 320 jel (@537 403) | 689, 68,89%, 415 721 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 159 szórás -50–109 (ph-16, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2203. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:483, 3088 24. 3:22 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 188 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 16 (2%) 673 |