„Fura dolog ez. Vannak, akik életformát csináltak abból, hogy bármivel kapcsolatban kapásból tudnak mondani egy Ninda-idézetet. Én nem tudok. Pedig én vagyok Ninda.”
Ninda: Beszélgetések, 650.
Jasszani
43 693. muhat szimsáhuran
550
Ninda kényelmesen elhelyezkedett megszokott helyén a huhallup ülőgarnitúráján, és végignézett az asztalra állított nagyképernyős suag mutatta képeken. Most nyolc helyszínt látott. Sziszgona, az egyetem aulája. Antaur, a város főtere. Hanit, az egyetem udvara. Hnaga, egy park. Éarreap, a városháza előtti tér. Angnur-Palkar, egy park. Obankanszi, az egyetem aulája. Sivorna, a város főtere. Mindegyik képkockában ki volt írva az ott levők létszáma, öt-tízezer ember helyszínenként; és a képek alatt egy csíkban az összes helyszín és az összes jelenlevő száma: nyolcvanöt helyen kétszázezer ember.
Ninda megérintette a gombot a suagján, és az arca megjelent a nyolcvanöt helyszínen. Az emberek ujjongani és integetni kezdtek. Ninda felemelte a kezét, és várt néhány pillanatot.
– Kaptam egy érdekes megkeresést. A Selbanvun-spirálszakaszban, a Nonor-köd mellett fekvő Munanni Köztársasághoz tartozó Éarreap világáról. Nagyon messze van az összes világtól, ahol eddig jártam, de hallottak már rólam, és a segítségemet szeretnék kérni. Azt mondták, van egy szóvivőjük, aki majd elmondja nekem, hogy miben.
A képernyő bal felén levő négy képkocka helyett egy nagyobb kocka jelent meg, s benne egy férfiarc. Ezüstös szakállú, kopaszodó férfi, komoly arccal, tekintélyes megjelenéssel. Jobb oldalt pedig az éarreapi hallgatóság, akik pisszenés nélkül figyeltek. Az ilyen kapcsolgatásokat a Ninda Szolgálat tagjai végezték.
– Üdvözöllek, Ninda, és köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat. A nevem Ajrannu Haheranszin, s mivel tudom, hogy ez lenne az első kérdésed, elmondom, hogy a Haheranszin a személynevem, a barátaim Ranszinnak szólítanak. Négyszázötven éves vagyok, van két fiam. Újságíró vagyok, a Jarrjap Napjainak főszerkesztője. A világunkat hívják Jarrjapnak – az Éarreap munanni nyelven van, ezt a nevet mi nem használjuk –, és szeretnék neked mesélni róla.
Ninda bólintott. A férfi megérintett valamit oldalt, s az arca helyett egy városkép jelent meg a levegőből. Szép nagyváros, tengerparton, erdőkkel körbevéve. A kamera lassan közelített.
– Jarrjap részben lakhatóvá tett világ. Ez a szép nagy tenger nem emberkéz műve, de őshonos élet nem volt világunkon, azt a jarrjapiak telepítették. Négy kontinensünk közül egyen, a legkisebben vannak erdők, a többin csak némi csenevész part menti növényzet, vagy még az sem. Így városok is csak ezen a kontinensen vannak, aminek a neve Irrjap. Ez a város pedig Vjanta, a fővárostól nem messze eső egyik városunk, nyolcvanezer lakossal.
A kamera leereszkedett egy régies stílusú, díszes épület elé, amely egy tágas téren állt.
– Ez a polgármesteri hivatal.
A kamera közelebb ment, s láthatóvá váltak a falakon a kopások, egy fali lámpa félig kiszakadt a helyéből, az ablakok némelyike furcsán elferdülve állt a helyén, az egész épület rossz állapotban volt. Aztán a kamera továbbment, elrepült az épület mellett, és láthatóvá vált a tér egy része. Mindenütt kopott, rossz állapotú házak.
– Ezek néhány napja készült felvételek Vjanta egyik legszebb részén. A városban körülbelül két tucat olyan ház van, ami teljesen ép, hibátlan – ezek mind cégek és olyan magánemberek tulajdonában vannak, akik tudnak költeni az ingatlanjukra. Jómódú emberek nálunk is vannak. Most befordulunk a Rinjan utcára, amely sétálva két-három mati a városházától. Nemrég egy hargani újságíró megkérdezte a polgármesterünktől: „Hogy lehet, hogy a nyomornegyed csak pár lépésre van az ön irodájától?” Városunk vezetője csak annyit tudott felelni, hogy ez a város kis területen fekszik. Ami nem túl intelligens válasz, de ez most nem fontos.
Ninda és vele együtt több milliárd ember nézte, ahogy a kamera elhalad az utcákon. Düledező, ócska házak, nagyrészt deszkából építve.
– Lehet a fát építőanyagnak használni? – kérdezhetitek most sokan. Igen, lehet. Nálunk a várost körülvevő erdőben fakitermelés is folyik, de ezt a fát alig használják föl minőségi anyagként, bútorokhoz, iparcikkekhez. A legnagyobb részéből ilyen viskók épülnek.
A viskók körül félmeztelen, piszkos gyerekek őgyelegtek, egy-egy állat, főleg mongird, limkar, kutya vagy macska. Az utcák nagy részének szilárd burkolata sem volt, úgy-ahogy ledöngölt földdel voltak fedve, amiben helyenként mélyedésekben állt a víz. Egy részen utcák sem voltak, a házak csak összevissza álltak, mint egy labirintus.
– Nálunk az ilyen vidéket úgy hívják: amjavonk. Azt jelenti, hogy semmihely. Itt nincs semmi. Csak házak vannak, amikben emberek élnek. Hogy miből? Senki sem tudja, nagyjából ők maguk sem. Virágzik a bűnözés. Bemennek a jómódúbb negyedekbe és próbálnak valami munkát keresni, vagy lopnak. A Galaxisban zajló illegális tevékenységek, elsősorban a kábítószer-csempészet kilenctizede ilyen környékeken történik, de a haszna persze nem ide vándorol. Még elmondom, hogy Jarrjapon a népesség fele, ötmillió ember ilyen negyedekben él – és most mutatok valami mást.
Váltott a kép. Csinos, rendezett, tiszta lakónegyed, ápolt kertekben ápolt házak, az utcákon az emberek nem lődörögtek, hanem mentek valahová, szépen voltak öltözve, jól néztek ki.
– Ez Munanni egy tipikus képe. Ezt a felvételt nem én csináltam, ez egy idegenforgalmi reklámfilmből van, amit a turisztikai minisztérium készített. Munanni ezt a képet kívánja mutatni magáról – és csakugyan ilyen is. Ezek a képek Munanni szinte bármely pontján készülhettek volna.
Visszatért az újságíró arca. Komoly, tiszteletteljes tekintettel nézett a kamerába.
– Kedves Ninda! Neked olyan csillagközi tekintély adatott meg, amely Jarrjapon senkinek sincsen. Egész világunk nem mondhat magának akkora ismertséget, mint te. Ha te vonnád kérdőre a munanni vezetést: hogyan lehetséges, hogy Jarrjap – amely elméletileg ugyanolyan része az országnak, mint Munanni – ilyen mértékű elhanyagolástól szenvedjen, talán nagyobb ösztönzést éreznének, hogy cselekedjenek. Köszönöm, hogy meghallgattál. Ahogy nálunk mondják: a csillagok szellemei óvják léptedet.
Az újságíró hátralépett és mélyen bólintott.
Ninda nem lett volna önmaga, ha nem viszonozza ezt a bólintást és ha nem figyel fel az utolsó szavakra.
– Mit jelent az, hogy a csillagok szellemei?
– Ez… ez csak egy mondás, amolyan jókívánság.
– Igen, ezt értem. De honnan ered? Valamikor léteznie kellett egy olyan fogalomnak, hogy „a csillagok szellemei”, különben nem kerülhetett volna ebbe a mondásba. Meg tudnád oldani, Ranszin, hogy utánanézz ennek a kedvemért?
A férfi arcán olyasfajta mosoly jelent meg, mint amikor egy kisgyerek kér valamit a felnőttektől.
– Öröm és megtiszteltetés számomra, ha a segítségedre lehetek.
– Köszönöm. Időközben a munanni vezetésnek volt ideje eldönteni, hogy mit válaszoljanak. Hallgatom őket.
Kis csend után megjelent egy újabb arc.
– Khatti vagyok a Ninda Szolgálattól – ezt persze a nézőknek mondta. – Munanni nem jelentkezett, semmilyen üzenetet vagy hívást nem kaptunk tőlük.
– Talán egy kicsit több időre van szükségük – mondta Ninda csípősen. – Beszélgessünk egy limli hosszat, addigra biztosan megérkezik a válaszuk.
A hangsúlyában benne volt, hogy egyáltalán nem hisz ebben.
←pb-7 Hiragi [-11] Egy párkapcsolatban beszélni kell a múltról, mert az formált minket azzá, amik vagyunk; a jelenről, mert abban élünk; és a jövőről, mert arról szőjük terveinket. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 459.) :: Szúnahaum, Áharit-Dzsengiszu, 43 693. senut ófarguhan, 591pb‑7 pb-8 Jarrjap [-22] Fura dolog ez. Vannak, akik életformát csináltak abból, hogy bármivel kapcsolatban kapásból tudnak mondani egy Ninda-idézetet. Én nem tudok. Pedig én vagyok Ninda. (Ninda: Beszélgetések, 650.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 693. muhat szimsáhuran, 550pb‑8 pb-9 Munanni [-25] Van egy közös vonás az emberi elmében és az élettelen Galaxisban. Mindkettő a maga szempontjai szerint logikusnak hiszi magát, de egyik sem az. (Ninda: A fény lúmái, 3620.)pb‑9→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 id [-201] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -176 740 836 szó (712 432+24 251+4153) 5 134 119 betű (4 968 789+165 330) 5 672 449 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 13:55 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |