„Útjaink hosszabb-rövidebb időre összefonódnak másokéval, aztán szétválnak megint. E találkozások közül a legfontosabbaknak azokat tartom, amikor gyerekek és idősebbek élete halad egy ideig egymás mellett. Mindkettejük számára.”
Ninda: Beszélgetések, 352.
Jongimaut-sídalli
43 693. szahut lilgamíszan
495
A Nanki napsütötte lejtőjén egészen magasra kúszott föl a sárgászöld lombozatú homnen, a vörös karagu meg a narancsszínű lineli, és fölöttük még egy övezetet alkotott az onkari, amely sötétzöld, tű alakú leveleivel egészen olyan volt, mint az Ősi Földről való rerru. Ezek mind őshonos auríhaumi fajok, a dzserangok még a nevüket sem hallották soha, hiszen Auríhaum létezése államtitok.
A hegy lábánál, Ómszonnun falu fölött, egy szovonindákkal benőtt kis épületben volt a Himmanur forrása, a Nyolc Kicsi egyikéé; ezek a kis csermelyek itt erednek a Nanki lábazatán, lecsorognak a völgybe, és anélkül, hogy valaha rendes patak lehetne belőlük, belefolynak az Onginurba, amely itt már akkora, hogy ez a csekély többlet meg sem látszik rajta. A Himmanur aránylag hosszan haladt, egy szirszit is megtett a hegyoldalon félkörben az Onginurig, egy helyen csinos kis vízesést alkotott és útja végén egy nagy platón sétált körbe, aminek épített, függőleges fala volt, és ezen állt a Jongimaut-sídalli, „az ősi auríhaumi népművészet fellegvára”, ahogy a kapun ki volt írva. Ami persze vicc, Jongimaut soha nem is szánta másnak, ősi auríhaumi népművészet természetesen nem létezik, Auríhaumot rövidebb ideje lakják, mint Szúnahaumot. Ezt a népművészetet Jongimaut maga találta ki. Azóta még egy tábla került a kapu mellé, az arcképével és az életrajzával. Bent az épületben pedig az ő és néhány művésztársa által alkotott műtárgyakat állították ki.
– Ez tényleg egy eredeti stílus – mondta Aini. Egy vázát tanulmányozott, aminek fehér törzsét éppúgy beszőtték a finom vonalakkal megfestett zöld szovonindák, mint a falu legtöbb épületét, de csak a déli oldalon. A szovon szereti a sok napsütést, és itt jócskán kap belőle, mert a falu egyenesen délnek néz, és szemközt, az Onginur túlpartján éppen megszakad a Súaf vonulata, kevéssel a falu alatt ömlik a folyóba a Rínakkir. – Nézzétek az alján a hirkimvirágokat, szerintem ilyet más nem csinált.
– Hirkim és szovon nem is él együtt – mosolygott Arkúni, a múzeum gondnoka. – A hirkim messze északon honos, Árasset és Fandzsí vidékén, nem bírja az itteni klímát. Jongimaut azért szerepeltetett folyton Auríhaum más-más tájaira való növényeket, hogy világunk egységét szimbolizálja. Nézzétek meg ezt a másikat – lépett az asszony a szomszédos posztamenshez. – Ezek a piros virágok is ide valók a mi vidékünkre, szinszu a nevük. De a levelük egyáltalán nem autentikus, ilyen kétágú levele egyedül a rúangirinek van, ami viszont kizárólag Hokenná szigetein él, nyolcezer szirszire innen. Jongimaut botanikus volt, saona, természetesen ilyen hibát nem csinál, ezek mindig szándékosak.
– Miből vannak ezek a vázák? – tudakolta Sileni.
– Egy ásványi eredetű anyagból, porcelánnak hívják. Egyes vidékeken lehet bányászni a nyersanyagait, és bonyolult gyártási folyamatok során lesz ilyen szép. Önmagában nagyon törékeny, ezért be van vonva konzerválóanyaggal.
A vázák után üvegtárgyak következtek, főként Árgatu munkái, de Jongimaut és Érargi is csinált néhányat. Árgatu sokáig kísérletezett belül üres üveghengerekkel, amiknek nem volt teteje, csak alja meg oldala, és különböző mintákkal díszítette őket. Egy részük hasonlított Jongimaut vázáira, de a szovonindák geometriai alakzatokba rendeződtek.
Ninda megállt az egyik előtt.
– Khabburti – mondta.
Arkúni mosolygott.
– Kevesen ismerik föl, és még kevesebben tudják azonosítani.
– Tinnut khaget ámbi úlut szommi – olvasta Ninda a növényi szárak által kirajzolt khákat. – Nincs üresség, ahol teljesség van. De ez csak a lúma egyik fele.
– Így van, és itt a másik – lépett a gondnok egy másik posztamenshez. Ninda követte, és bólintott.
– Szommi tinnut khaget úlut ámbi. Nincs teljesség, ahol üresség van. És a Ríkanin-kherszu is megvan?
– Az nincsen, Árgatu nem mintázta meg. Csak három fhangíműből készített műtárgyat. Ez a harmadik.
A harmadik üvegtárgy egy kerek tükörlapon állt, és nem növényi indák adták ki a khákat, hanem ecsetvonásszerű, furcsán elnagyolt, piros foltok az anyagban. A tükörben viszont kéknek látszottak. A lányok meglepve szemlélték.
– Mitől kék a tükörben… ha egyszer piros?
– Ez Árgatu egyik kis trükkje. A piros foltok alja kék, de úgy csinálta meg, hogy felülről a piros takarja a kéket, alulról meg fordítva. De ennél bonyolultabb, hiszen a kétféle színű betűk rajzolata nem egyezik.
– Szinth ergan ammutu rankhí thomt álvi rindha – olvasta Szinensi a pirosat, Aini pedig ráfelelt a kék szöveggel.
– Árdhun szvonna thrambí szinkhum ergan rúmud nokanth.
– A Lila Napkelték lúmája – mondta a három lány egyszerre.
– Piros és kék az együtt pont lila – tette hozzá Sileni.
Egymásra nevettek és továbbmentek. Megnézték mind a nyolcvanegynéhány műtárgyat, aztán kisétáltak és lementek a hosszú lejtőn az Onginur partjára. Errefelé már nagy folyó volt, de még nem az a folyamóriás, ami lejjebb, Ászinná-Onginur vidékén. De nem a folyó miatt jöttek, hanem Ómszonnun janníhaumába, ami egy másik platón volt, közvetlenül a folyó fölött, ezért a parton éjjel-nappal őrködött egy automata, nehogy valamelyik kisgyerek felügyelet nélkül kerüljön a vízbe.
Ninda most nem köszöntötte az Őrzőt, hiszen ezt már megtette, amikor a faluba jöttek. Igaz, azóta váltották az Őrzőt, de az Őrző nem személy, hanem tisztség, jelkép, Ómszonnunnak éppúgy egyetlen Őrzője van, mint a többi janníhaumnak.
Sehaddut ettek, egy helyi asszony, Dzsáminni sütötte, egészen másképpen, mint ahogy eddig ismerték, itteni növényeket rakott bele, dzselvanleveleket és hembukrémet, valamint szúnahaumi fólarup szalámit és simmutai sajtot. Evés közben hazahiperfonáltak, ahogy mindig szokták, ha kirándulni mennek. „Szüleik” a huhallupban ültek és dolgoztak, Ámmaít következő előadásának anyagát állította össze, Hait pedig a hargihái balettiskolásokkal beszélgetett, akik többedszerre is el voltak ájulva boldogságukban, amiért egy ekkora híresség ad nekik tanácsokat – rajongásukban persze Hait táncművészi és tánctanári hírneve mellett jókora szerepe volt annak is, hogy gyakorlatilag családtagja Nindának. Amikor néhány matira ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe, a gyerekek és tanárnőjük boldogsága az égig ért.
Ámmaít láthatta Ninda háta mögött a szelíden tovahömpölygő Onginur kék tükrét, s mögötte a túlpartot, a Rínakkir torkolata fölé magasodó Dzsirráhaddun-hegytömböt. De a gyerekek dzserangok voltak, nekik csak egy jellegtelen falfelület jelent meg Ninda mögött.
Aztán hamarosan továbbindultak a Nanki túloldalára, az Ardzsínanki-tóhoz, ahol a tóparti fürdőhelyen és víziparkban töltötték az estét. Megnézték Auríhaum látványosságát, a naplementét, amit szúni területen egyedül ezen az egy világon lehet látni – no meg a kupolavárosos világokon, de ott csak űrruhában –, és Ardzsínanki janníhaumának pihenőjében aludtak. Másnap reggel pedig a napkeltét nézték meg, aztán útnak indultak gyalog a Sóhu vidékén, be a nagy erdőségbe, amely végigkúszik a dombságon és az Árgisúaf lábain, innen százhúsz szirszin át, egészen az Ílgambur völgyéig.
←pb-5 festmények [-19] Egy szülő mindig ráér, ha a gyerekének szüksége van rá. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 80.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. tavÿṙtâ 60., a fehér órájapb‑5 festmények pb-6 múzeum [-25] Útjaink hosszabb-rövidebb időre összefonódnak másokéval, aztán szétválnak megint. E találkozások közül a legfontosabbaknak azokat tartom, amikor gyerekek és idősebbek élete halad egy ideig egymás mellett. Mindkettejük számára. (Ninda: Beszélgetések, 352.) :: Auríhaum, Jongimaut-sídalli, 43 693. szahut lilgamíszan, 495pb‑6 múzeum pb-7 Hiragi [-11] Egy párkapcsolatban beszélni kell a múltról, mert az formált minket azzá, amik vagyunk; a jelenről, mert abban élünk; és a jövőről, mert arról szőjük terveinket. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 459.) :: Szúnahaum, Áharit-Dzsengiszu, 43 693. senut ófarguhan, 591pb‑7 Hiragi→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
709350 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |