„Egy szülő mindig ráér, ha a gyerekének szüksége van rá.”
Sileni: Nindaran-sóhipun, 80.
Ḱaŷndïm
61. tavÿṙtâ 60.
a fehér órája
– Furcsa dolog ez – mondta Ìsy eltűnődve. – Vannak emberek, akik bármit mondanak, mindenki rohan véleményt nyilvánítani, hozzászólni, egyetérteni vagy felháborodva tiltakozni. De ezek az emberek is kétfélék. Vannak köztük, akik érdemesek a nyilvánosság megkülönböztetett figyelmére, és vannak, akik nem.
– S gondolom, saját magadat is ez utóbbiak közé számítod – nézett rá Ḱeŷl.
– Magától értetődően. Aki olyanokat mond, amikkel világok sorsát fordítja meg, az Ninda. Én csak azt ismételgetem, amit tőle tanultam.
– Rengeteg mondásod van, amit nem ő mondott.
– Az is mind őtőle van, legfeljebb konkrétan azt a gondolatot nem mondta, vagy nem azokkal a szavakkal.
Ãnṙeèn Śwnmït szólalt meg, a Sùm Egyetem köpcös filozófiatanára, akinek tudálékos modora mögött átfogó műveltség volt.
– Ez mindig így mutatkozik meg – illesztette össze két kezén az ujjai hegyét. – Az egyik tudós átveszi egy másiknak a tanítását, és a maga képére formálja, hozzáteszi a saját gondolatait, elhagyja belőle azokat a részeket, amiknek nem veszi hasznát. Aztán a harmadik meg őtőle veszi át a tanításait. Bármely szakterületet tekintjük, nagy számban ismeretesek példák. Elég jól tudjuk, hogy Ninda honnan veszi bölcsességét, hiszen rendszeresen megnevezi forrásait, amikor idéz tőlük. A Sùmon jelenleg dolgozunk egy tanulmányköteten, ami összefoglalja, hogy Ninda kiktől mit vett át, miképpen használta, illetve hogyan módosította. Az a megtiszteltetés ért, hogy tagja lehetek a szerkesztő bizottságnak. Roppant érdekes megfigyelni egy-egy gondolat útját például Ánter Kalinától Romenken, Szambo Szintuán és Varis Muoȳštinason át Nindáig. A feldolgozottság jelen állapotában hatvan szerzőt tartunk számon, akikről tudjuk, hogy Ninda olvasta őket, illetve van néhány kortárs szerző, akikkel személyesen szokott beszélgetni. Elvégre a filozófia nem egzakt tudomány, itt véleményeket, világnézeteket ütköztetünk, adunk át egymásnak. S izgalommal tölt el a tudat, hogy az utánunk jövő nemzedékek majd azt tanulmányozhatják, miképpen hatott Ninda a későbbi idők filozófusaira.
Ḱeŷl kipillantott a kamerára, aztán vissza a tanárra.
– Azt hiszem, sok néző értesül most megelégedéssel professzor úrék munkájáról.
– Nos, ez a rendkívüli gyermek igazán megérdemli. Okvetlenül meg kell említenem Ilkhamut Szonenkori kollégámat, aki ennek a kezdeményezője volt. Azt mondta – és ebben magam is csak osztozni tudok –, hogy örömmel hallgatja Ninda énekét, mert igazán szép hangja van, de még nagyobb örömmel a gondolatait, akár beszédben adja őket elő, akár dalban. S bár ő maga vúszkeni születésű, meggyőződése, hogy Sỳÿndoṙeìa az az ország, amelynek élen kell járnia a Ninda-kutatásban. Azért is, mert Ninda itt született, és mert nélküle még mindig Ḱïyṙeàn előtt hajbókolnánk.
A műsorvezető udvariasan bólintott, remélve, hogy legalább egyelőre sikerül véget vetnie a szóáradatnak.
– Köszönöm, professzor úr, és most ÁÂswhoz fordulok, aki szintén Nindának szentelte munkásságát az utóbbi időben, és alig várja, hogy megmutathassa, mit alkotott. Kérlek, mondd el, mit kell tudnunk erről.
A megszólított egy mindössze tízéves fiatalember volt, aki lobogó szőke sörényt és szőke szakállat viselt, és fekete dëèrbe volt öltözve. Excentrikus megjelenéséhez képest meglepő szerénységgel szólalt meg.
– Igazán nem nagy dolog, Ḱeŷl, én még csak egyetlen hónapot töltöttem ezzel. Bár a téma, azaz Nìïndà kétségtelenül ennél sokkal többet is megérdemel. – Elsőként a résztvevők közül zenei hangsúlyokkal ejtette a nevet. – Nem is fecsegnék sokat, inkább nézzük meg.
A mű lassan siklott be a félköríves kanapé alkotta területre, egy korongon, ami kevéssel a padló fölött lebegve haladt. Ninda életnagyságú térfestménye volt. Szokásos szelíd, méltóságteljes nyugalmával állt, barna köntösben és barna saruban, nyakában a két haundával, csuklóján a haudzsival, hátán a Hinnuldudon is használt úldjával, aminek szíja a szokásos módon haladt át Ninda bal vállától a jobb derekáig, félig takarva a bal oldali haundát. Fején ott volt a jól ismert kék sapka.
– Ha figyelmesen nézik – köszörülte meg a torkát ÁÂsw, mialatt a festmény lassan forgott körbe-körbe –, két szándékos hibát is észrevehetnek. Az egyik a köntöse. Nìïndànak nincsen barna köntöse, soha nem is volt. Azért választottam ezt a színt, mert ki akartam emelni az arca és a haja, no meg a hangszer és a jelvények színeit. Sötét színt akartam, de nem kéket, hiszen a szeme kék.
– A másik a sapka – bólintott Ìsy.
– Pontosan, a sapka. Anakronizmus, hiszen két jelvényt és arany karperecet csak rövid ideje hord, a kék sapkát pedig már jóval régebben a miniszterelnök úr fiának ajándékozta. De úgy éreztem, nem én vagyok az egyetlen, akinek a lelkébe úgy égett bele Nìïndà képe, hogy a kék csavargósapkáját viseli.
– Gyönyörű – mondta Ḱeŷl.
A mozdulat, ahogyan Ìsy bólogatott, Ḱeŷlt emlékeztette Nindára. De hát ez a lány egészében véve nagyon sokban emlékeztet rá.
– Igen, tényleg. Az az igazi Ninda-arc, amit mindig csodálunk rajta, az a végtelen bölcsesség a tekintetében…
– Köszönöm – hajtotta le a fejét ÁÂsw szerényen –, igyekeztem.
– Mi lesz a kép sorsa? – tudakolta Ḱeŷl.
– A kulturális miniszter úr nemrég kezdeményezte egy Nìïndà Múzeum létesítését. Valójában ők kértek fel a kép elkészítésére, és az övék lesz.
– Ninda tud róla?
– Nem, legalábbis tőlem nem. Persze ha éppen most netán nézi a tévét, akkor ugye…
– Nem nézi – mondta Ìsy. – Akkor már itt lenne a fali képernyőn és beszélne hozzánk.
– Mondd, ÁÂsw – kérdezte Ḱeŷl kedves mosollyal –, jól gondolom-e, hogy a te munkamódszereddel ez a kép néhány nap alatt elkészülhetett? Azt mondtad, egy hónapja dolgozol… de csak ezen?
– Hát volt az tíz-tizenkét nap is – mosolygott vissza a festő –, de tényleg nem hatvan, ebben teljesen igazad van. Akkor hát lássuk a második számú festményt.
Ez is besiklott egy antigravitációs korongon. Szélesebb volt, tablókép formátumú, és nem forgott körbe, mert hátulról nem volt értelme mutatni. Ninda, Szinensi és Aini az elnöki palota kopár előterének vörösesbarna fényeiben, Ninda középen, piros leitában és fekete ampentisben, fején a kék csavargósapka, kétoldalt társai fekete csavargóöltözékben, fekete sivatagi porálarcban. Ninda arcán a jól ismert nyugodt, szelíd, de megmásíthatatlan eltökéltség, amit annyiszor látott már mindenki ebben az országban. Ez a kép Sỳÿndoṙeìa sajtójának legtöbbet publikált fotója, már megelőzte a nála sokkal korábban készült rekordereket is.
– Igen – suttogta Ìsy –, pontosan ilyen volt.
Néhány huszadot erről a képről is beszélgettek, aztán megérkezett a harmadik műalkotás is. Persze a dzsáuli mozzanatot ábrázolta, amikor Ninda rápillant az elnöki dolgozószoba ajtajára, tesz egy kézmozdulatot, amit a dzsindrobotok helyesen parancsnak értelmeznek, és szétlövik az ajtót. Ìsy szerint ÁÂsw tökéletesen fogta meg ennek a pillanatnak a lényegét, és nagyszerűen adta vissza Ninda érzelmeit. Az arcán nem volt indulat, ahogy szétlövette egy idegen állam vezetőjének ajtaját. Egyszerűen csak elhárított egy akadályt az útjából.
←pb-4 melegek [-25] Ha a lehető legjobban akarsz csinálni valamit, tanulj mindenkitől. Ha még annál is jobban, akkor tanítsd is. Akkor tanulhatsz a legtöbbet. (Ninda: A fény lúmái, 640.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 693. famut fínirrugan, 620pb‑4 pb-5 festmények [-19] Egy szülő mindig ráér, ha a gyerekének szüksége van rá. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 80.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. tavÿṙtâ 60., a fehér órájapb‑5 pb-6 múzeum [-25] Útjaink hosszabb-rövidebb időre összefonódnak másokéval, aztán szétválnak megint. E találkozások közül a legfontosabbaknak azokat tartom, amikor gyerekek és idősebbek élete halad egy ideig egymás mellett. Mindkettejük számára. (Ninda: Beszélgetések, 352.) :: Auríhaum, Jongimaut-sídalli, 43 693. szahut lilgamíszan, 495pb‑6→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
733390 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-20 árdzsimanjáték [-43] Az emberi kultúra változatossága kimeríthetetlen. (Ninda: Beszmélgetések, 1097.) :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 20 733 564 szó (705 341+24 080+4143) 5 081 917 betű (4 917 829+164 088) 5 619 615 jel (@537 698) | 692, 69,19%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2215. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:49/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1171, 3089 5. 23:57 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |