„Ha hatalmadban áll dönteni mások életéről, a legbölcsebb, amit tehetsz, hogy nem használod.”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
170.
170.
Jasszani
43 694. famut nirséhagan
800
Ninda kivételesen egyedül ült a huhallupban, bár a családja sem volt messze, ugrólabdát játszottak a hombéban – így nevezték el, a városhajók parkrészének középső területe után, azt a nagy kör alakú területet, amit a két házat körbevevő, Nindának már mellig érő sövény bekerített.
Majdnem pontban nyolcszázkor nyomta meg a gombot, nem mintha valaha is törekedett is volna a pontosságra, csak éppen így alakult, most ült le az asztalhoz, hát elindította a közvetítést.
– Ámmaít arra kért, meséljek egy kicsit a Kíreán-diktatúráról, ami olyan sokáig fojtogatta Szindoriát. Én azonban azt gondoltam, hogy nem pont a Kíreán-diktatúráról szeretnék mesélni, hanem a diktatúrákról általában.
Töltött a poharába. Most tíz helyszínen hallgatták, és hat csillagközi tévétársaság közvetítette őt összesen ötmilliárd nézőnek. A Testvériség most sem volt benne, bár ezek a tévébeszédek persze mind bekerülnek a siéhongjába.
– Tudjátok-e, mi a különbség a diktatúra és a normális társadalmi struktúrák között? Mondjuk képzeljük el, hogy én most valamelyikőtöknek elrabolom a vagyonát vagy akár éppen megölöm. Nos, ha ezt egy diktatúrában teszem, akkor az, hogy mit kapok érte, attól függ, hogy ki vagyok én és ki az, akit megölök. Mármint persze törvények ott is vannak, hogyne lennének, persze jó szigorú törvények, a diktátorok azokat szeretik – de azonfelül szívesen fűszerezik a törvényeket időnként amolyan alternatív törvényekkel is, amiket eseti jelleggel találnak ki. Ezeket a legtöbbször óvakodnak leírni, vagyis ezek voltaképpen az ő világképükben is bűncselekmények. Így például Harkeran diktátora, aki sok-sok éve börtönben van, ha ugyan él még, uralmának virágzása idején szeretett halálos ítéleteket hozni politikai ellenfelei ellen, a főemberei pedig versengtek a kegyért, hogy melyikük hajthassa végre. Ők is több százszoros életfogytiglanokat kaptak, és vannak köztük, akik még elég fiatalok voltak, kicsik voltak a gyerekeik, amikor egy csapat lázadó telepumpálta az elnöki palotát kábítógázzal. Soha többé nem látták a gyerekeiket, akik azóta felnőttek. Hát nem éri meg se diktátornak, se diktátor főemberének lenni. Arra a kis időre még igen – tovább nem. Most pedig mesélek valamit Szodmo diktátoráról. Ez egy igazi gazdasági lángész volt, aki rendszeresen kitalált valamit annak érdekében, hogy az állami bevételeket mesés magasságba emelje. Egy ideig azokkal az adókkal játszadozott, amiket a Szodmón üzleti tevékenységet folytató külföldi cégek fizettek, és szörnyen büszke volt magára, azzal adta el a híveinek az ötleteket, hogy így nem ők, a szodmóiak fizetik ezeket a pénzeket, hanem a külföldiek. Aztán persze kiderült, hogy dehogynem a szodmóiak, hiszen ha a cégeknek több adót kell fizetniük, akkor megemelik az áraikat, vagy akár éppen kivonulnak a helyi piacról. A Testvériség történetesen választást kínált neki, vagy otthagyják Szodmót, vagy a helyi valutát a Testvériség csak súlyosan leértékelve fogadja el. A lángész persze őrjöngött, aztán a diplomaták elsimították az ügyet, mi kaptunk egy speciális adómentességet „a béke és barátság gesztusaként”. No, akkor nekiesett azoknak az adóknak, amiket a helyiek fizettek, és úgy megemelte őket, hogy az árak elkezdtek fölfelé kúszni, a pénz értéke ennek megfelelően lefelé, és a Testvériség csakhamar új árfolyamot vezetett be a szodmói pénzre, rosszabbat, mint ami az előző változatban lett volna! A lángész még jobban őrjöngött, de nem sokáig, néhány nap alatt oda eszkalálódott a helyzet, hogy nyolc állam mellett mi is bejelentettük, hogy a szodmói pénzt most már egyáltalán nem fogadjuk el, semmilyen árfolyamon. Ezt úgy hívják, hogy államcsőd. A kormánynak nem volt elég pénze, csak szodmói, amiért nem kapott semmit – nemsokára a helybeliek sem fogadták el többet –, külföldi pénz csak kevés volt, és az egész összeomlott. A diktátor börtönbe került. De ezzel csak az ő számára ért véget a történet, én még maradok Szodmónál, mert az is nagyon tanulságos, hogy miért kellett neki olyan sok pénz. A védelmi kiadásokra. Azazhogy ennél még érdekesebb a dolog, mert valamilyen okból szerelmes volt egy bizonyos hadihajótípusba, fogalmam sincs, hogy miért abba, ehhez nem értek. Ez se lett volna gond, mert az jó hajó volt. Akkoriban, amikor a lángész a hadseregben szolgált fiatalon. Amikorra diktátor lett belőle, ez a típus kicsit már elavult. Mire az utolsót megvette, már mélyen leszállított áron sem kellett senki másnak, csak neki. Kétezer ilyen hajót szedett össze. Most jön még két komoly probléma. Az egyik az, hogy ebből a típusból kétezer darabra csak óriási nagy háborúban lehet szükség, erre viszont szerencsére semmiféle kilátás nem volt. A másik pedig hogy ha viszont kitör egy háború, akár kisebb is, azok a hajók önmagukban nem sokat érnek. Kellenek kisebbek és nagyobbak is. Ez van, a haditechnika így működik, egyféle hajóval csak elkezdeni lehet egy háborút, befejezni már az ellenség fogja. Ezt minden katonatisztnek megtanítják az iskolában, és ő is tanulta. Én nem tudtam, de beszéltem szakértővel. Csakhogy a szodmói lángész katonai lángész is volt, ő jobban tudta. Aki ellentmondott, azt börtönbe záratta vagy éppen meg is ölette. Végül aztán nem derült ki, hogy a hajók mit értek volna egy háborúban, a diktátort lecsukták, a hajókat pedig otthagyták a holdjukon, ahol addig állomásoztak, még az ükunokáik is oda jártak fémet kitermelni.
Kis szünetet tartott, ivott egy kortyot.
– A diktátorok fő jellemzője a megalománia. Ennek két összetevője van, amik egyszerre szoktak jelentkezni: önnön nagyságuk hirdetése és csodáltatása, és nagyszabású építkezések vagy egyéb költekezések az ország pénzéből, olyasmire, ami nincs hasznára az embereknek, általában nem alkalmas másra, mint a diktátor valamilyen szenvedélyét kielégíteni. Kíreán, a szindor diktátor valóságos varázshatalmat tulajdonított magának, mindenki arról zengett, hogy ő mekkora csodalény, és imádott építkezni. Most egy távoli világon, ismeretlen helyen él száműzetésben, és alighanem már az első napokban keresett egy játékboltot és vett valamilyen építőjátékot magának. Mármost amint az eddigiekben fölvázoltam, a diktatúrával az a fő baj, hogy amit a diktátor akar, annak márpedig úgy kell lennie, afölött vita nem lehet, és ha valaki ki meri mondani, hogy nem ért egyet, akár meg is ölik, de minimum bebörtönzik vagy elűzik az országból. No és nektek, akik most vagy később felvételről hallgattok engem mindenfelé a Galaxisban – van otthon diktátorotok? Egy csodálatos, zseniális vezető, aki egyszerűen nélkülözhetetlen az ország számára, és ezt főleg abból lehet tudni, hogy aki nem így gondolja, az megnézheti magát? Nézzetek körül otthon, hátha találtok egyet az elnöki palotában vagy valami hasonló helyen. És ha már úgyis ott vagytok, akár meg is kérhetitek, hogy tűnjön a Galaxisba onnét.
←pb-15 Aini-interjú [-8] »Az én anyám a Testvériség, apám a Galaxis.« Ez a mondat elég híres lett Szindorián. De ugyan él-e bárki a Galaxisban, aki nem mondhatja el magáról ugyanezt? Szavansziak, folgrik, szaisziak, szindorok – nem mindegy, hogyan hívjuk magunkat? Nem ugyanannak a Galaxisnak a gyermekei vagyunk? (Ninda: Az én Galaxisom, 110.)pb‑15 pb-16 diktátorok [-19] Ha hatalmadban áll dönteni mások életéről, a legbölcsebb, amit tehetsz, hogy nem használod. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 170.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 694. famut nirséhagan, 800pb‑16 pb-17 Homargen [-24] Az a megoldás, ami valahol, valakiknek megfelelt egy adott problémára, máshol, másoknak talán alkalmas lesz egy hasonló problémára – de lehet, hogy nem. Az egyetlen, amivel célt érhetünk, a gondolkodás. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 519. sómir, 45. singir)pb‑17→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-201] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -176 740 888 szó (712 432+24 303+4153) 5 134 455 betű (4 968 789+165 666) 5 672 812 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:23 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |