„»Az én anyám a Testvériség, apám a Galaxis.« Ez a mondat elég híres lett Szindorián. De ugyan él-e bárki a Galaxisban, aki nem mondhatja el magáról ugyanezt? Szavansziak, folgrik, szaisziak, szindorok – nem mindegy, hogyan hívjuk magunkat? Nem ugyanannak a Galaxisnak a gyermekei vagyunk?”
Ninda: Az én Galaxisom, 110.
Ninda tűnődve ült hátradőlve, a mennyezeten a tükörképet nézte, de nem igazán törte a fejét a stratégián. Nem volt rá szüksége.
Sóduri döntésre jutott.
– Piros Sóduri, án-sini – jelentette be, és fölkelt az án-himuról.
– Zöld Fáhauti – jelentette a számítógép.
Fáhauti persze színezni fog, kevés a pontja. Vagy befelé igyekszik a sarokból.
Ninda második tippje jött be.
– Zöld Fáhauti, úp-jahi – szólt a fiú, és átült az egyik üres székre.
– Kék Ninda – szólt a bejelentés.
A kékek erősen megfogyatkoztak, csak hatan voltak, és Ninda csapatember volt. Pontja volt elég, de a csapatot erősíteni kellett.
– Kék Ninda, ít-hani – közölte, és fölkelt. Az ít-hanin ekkor a piros Szimgup ült, Ninda jöttére felállt, átfestette a ruháját kékre, és leült az ít-sumura Ninda helyére. Ninda helyet foglalt az ít-hanin.
– Piros Aurgá.
– Piros Aurgá – vágta rá a fiú gondolkodás nélkül –, ít-jahi.
Ezzel pirosra színezte Szinensit, aki most Ninda mellett foglalt helyet az ít-sinin.
– Zöld Hilgar – mondta a gép.
– Zöld Hilgar, szindé.
Hilgar besétált a szindére, a tábla közepén levő nagyobb területre, ahol az öt szék közül eddig kettő volt foglalt, egyen zöld ült, egyen piros. Most tehát a szindéarány egy-kettő-nulla. De két szék még üres a szindén, és különben is, Nindának feltett szándéka volt, hogy egyet fölállít onnan. Ha Sáhandu enged a csábításnak és átszínezi Ilgaupit, akkor ő továbbléphet az ít-jahira, és két lépéssel a szindén van.
De nem valósíthatta meg a tervét, három lépéssel később Dzsemintu bemondta az ít-hanit. Ninda fölkelt, megnyomta az övén a zöld gombot, s immár mint a zöld csapat tagja ült át az úp-sinire. Így már nem állt érdekében egy zöld csapattársát felállítani a szindéről, de az egyetlen pirosat, Jáurit sem, hiszen ha a szindén két vagy három színből vannak, akkor az nyer, aki három embert juttatott oda, de ha mind egyforma színűek, akkor négyen kell lenniük egy üres szék mellett.
Ez egyelőre nem sikerült a zöldeknek, Ásenni fölállította Essintit a szindéről, később pedig Ninda jutott oda, de akkor már kék volt. A szünetig ez már nem is változott.
– Hát itt tartunk, háromszínűek – mondta Sáhandu, mialatt összegyűltek a játéktér mellett és bedobálták a színváltós ruhákat a mosodaládába. – Hosszú parti lesz, mert tele vagyunk nagyon erős játékosokkal.
– Annyira tele éppen nem – felelte Ángsauri. – Ninda, Szinensi, Dzsargimi és Ráfena tényleg nagyon jó, de hát négy ilyen játékos nem éppen „tele”.
– Sziszturu is nagyon jó. Ahogy az úp sarokban kicselezte Lilgarit és Antát, az nagyon komoly volt.
Közben a harminc gyerek beözönlött a Honnimit étterembe és nyomogatni kezdték az étlapokat. Ninda egy sehaddun osztozott Szinensivel, ánauri szalámival, sommetpaprikával.
Sileni nem volt velük, a harmadik anyukájával Színani janníhaumában üldögélt, Hanaut-Színani hegyláncának tövében, több mint negyedabroncsnyira Nindáéktól. Ez már az esti övezet volt, jócskán hűvös is volt odakint, de a janníhaum fedett volt, mint ebben az övezetben az összes. Aini a hosszú, sötétkék pamlagon ült, hátával az üvegfalnak támaszkodott, aminek a túloldalán, tőle csupán néhány sudríginre folyt az Ámminur hideg vize, a lába előtt pedig Sileni ücsörgött a játszószőnyegen és odaadóan figyelte a Ronki Hakki történetéről szóló mesekönyvet, amiből felváltva olvastak föl a kicsiknek. Sileni természetesen régóta folyékonyan olvasott, nem csak szúniul, a többi három nyelven is, de amikor rákerült a sor, erre a tudására sem volt szüksége, hiszen olvasta már a cselszövő kutya történetét, és tudta fejből.
– Különös sors a tiéd – állapította meg Inszenua. – Egy kicsiny országból jöttél, ami egyetlen világból áll, de az az egy a Galaxis egyik különleges drágaköve. Még gyerekfejjel találtad meg a szerelmet, nem is egy, hanem két lány személyében – és azon nyomban gyermeketek is lett, akit súlyos sérülten vettetek magatokhoz egy negyedik nemzetből. Majd pedig ti lettetek az első új törzscsalád hosszú-hosszú idő óta. Ráadásul egyik szerelmed az a Ninda, akinek hírneve idestova a fél spirálkart bejárja, milliárdok rajonganak érte. Milyennek találod az életedet, Aini?
– Csodálatosnak – felelte Aini habozás nélkül. – Nekem ebből az a fontos, hogy a kedveseim és a lányom szeretete vesz körül. Ezt követi fontosságban Hait, Ámmaít és a gyerekeik szeretete, akiket szintén a családunknak tekintünk, majd pedig a törzsszövetség szeretete, figyelme és gondoskodása. Az, hogy Nindát milyen tisztelet övezi a dzserang világokon, egyikünket sem érdekli, a legkevésbé Nindát magát. Boldogok vagyunk együtt, és csak ez számít.
– Ennek nagyon örülök. Bizonyára sokan föltették már neked ezt a kérdést: milyennek találod Szúnahaumot a szülőbolygód után?
– Valójában sokkal kevesebb a különbség, mint első ránézésre hinnénk. Igaz, hogy Saunis forog, Szúnahaum pedig nem, de ott a sarkvidéken éltem – mindenki a sarkvidéken él –, ahol Saunis napi forgása során nem él meg akkora eltéréseket. A nap fölkel és lenyugszik, de az én életemben még soha nem emelkedett százhúsz ezredkörnél magasabbra. Persze nekünk két napunk van. A természeti viszonyok nagyon mások. Saunis mindkét sarkvidékét város borítja, amit egy keskeny, kopár sáv vesz körül, és azon túl minden a dzsungelé. De a városaink azért eléggé hasonlítanak, bár az ottaniak sokkal nagyobbak, mint a Testvériség bármelyik városa, hiszen két városban él az ország egész népessége. Viszont azok a városok hatalmas területet foglalnak el, az átlagos helyi népsűrűség nem nagyobb, mint az abroncsvilági városokban. A mi városainkban is alacsonyak az épületek és rengeteg a park, és mi is szeretjük a tavakat, azokból is rengeteg van. Nálunk is minden víz mesterséges. Ha pedig a társadalmi viszonyokat nézed, ott is rengeteg hasonlóság lesz, ámbár Saunisnak van kormánya és parlamentje, de ezzel a különbségek véget is érnek: ők is nyílt, befogadó társadalom, ahol a tolerancia kimondottan fontos érték; náluk is a család a társadalom középpontja, és éppoly rugalmasan határozzák meg a fogalmát, mint mi. Törzseik nincsenek ugyan, de klánjaik igen, illetve ehelyett a leszármazási vonalakat tartjuk nyilván, az én teljes nevem például tartalmazza azt, hogy aike Kondilaistē nō Skovainauksistē, mert az apám neve Vieto Kondilais, a dédapám pedig Ruomis Skovainauksis volt. De használhatnám úgy is, hogy aike Kondilaistē nō Strynošaurainistē nō Lyvastrynodairionīdistē nō Vȳrivaiškiunisyndraišteinavykastē, ha az anyai nagyapám ágáról akarok fölhaladni még két nemzedéket. Nálunk ez az Élet Fája, és minden saunisi tudja az összes őse nevét hat generációra visszamenőleg – az összesen százhuszonnyolc ember, ha nincsen hurok a családfán.
– Egy pillanat. Hol a Testvériséget, hol Saunist illetted azzal a szóval, hogy „mi”. Melyik a néped, az otthonod?
Aini tipikusan nindás arckifejezéssel pillantott a riporternőre.
– Szükséges, hogy az egyiket és csakis az egyiket válasszam?
←pb-14 történész [-23] Az emberiség történelmében olyan sok a legenda, az egymásnak ellentmondó, zavaros és kusza információ, a szándékos hazugság és ködösítés meg a szimpla hülyeség, hogy a kezdő történész csak annyit tud biztosan, hogy az emberiség létezik. Aztán ahogy megjön a tapasztalat, már ebben sem vagyunk biztosak. (Ninda: Életem egy falevélen, 1611. sómir)pb‑14 pb-15 Aini-interjú [-8] »Az én anyám a Testvériség, apám a Galaxis.« Ez a mondat elég híres lett Szindorián. De ugyan él-e bárki a Galaxisban, aki nem mondhatja el magáról ugyanezt? Szavansziak, folgrik, szaisziak, szindorok – nem mindegy, hogyan hívjuk magunkat? Nem ugyanannak a Galaxisnak a gyermekei vagyunk? (Ninda: Az én Galaxisom, 110.)pb‑15 pb-16 diktátorok [-19] Ha hatalmadban áll dönteni mások életéről, a legbölcsebb, amit tehetsz, hogy nem használod. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 170.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 694. famut nirséhagan, 800pb‑16→
605865 b\bunyan john\jbun310.zip::jbun310.txt
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
688919 – 99,7%
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2228. nap, 327 szó/nap, 2282 betű/nap, 77:09/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:1262, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |