„Néha előfordult, hogy valaki, aki nem ismerte, megpróbálta rábeszélni, hogy mutasson valami tiszteletet az állami vezetők iránt. Az illető csak egy csodálkozó tekintetet kapott, s a kérdést: miért?”
Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok,
410.
410.
– Itt Ísigasz gauran – szólalt meg egy újabb hang. – Szeretnénk ennek az incidensnek további agresszió nélkül véget vetni. Adjon parancsot, Anarvato ezredes, hogy tegyék le a fegyvert.
– De hiszen azt sem tudom, hogy mi történik ott!
– Mostanra rég idejöhetett volna, de tessék, adok még száz ütés időt, hogy ideérjen. De ha az emberei addig nem teszik le a fegyvert, akkor letartóztatjuk valamennyit. Indul az óra.
Csend lett. A dzsáuliak idegesen méregették a fejük fölött mindent ellepő szúnikat. Legalább ezer esszidzsinna lebegett a kereszteződés fölött, megszámlálhatatlan dzsindrobot, és az egész fölött tizenegynéhány aungir. A dzsáuliak talán százan lehettek, mind lent a földön, mostanra azok is leszálltak, akik korábban a levegőben voltak. A szúnik sokszoros erőfölénye vitathatatlan volt.
Ninda elunta az egy helyben ácsorgást. Nyugodt léptekkel besétált a kereszteződésbe, elballagott a száz kővé dermedt helyi katona előtt, és folytatta útját. Feje fölött kísérte az Uori, és Hódilup is csatlakozott hozzá.
– Neked jók az idegeid – szólalt meg a férfi az utca túloldalán, most már leszállva és gyalog kísérve Nindát, aki rámosolygott.
– Mitől kellene tartanom? Lelőnek?
– Hát azt nyilván nem.
– No látod.
A kereszteződés után is rengeteg katonát láttak, de már nem jöttek-mentek nagy garral, csak álltak leeresztett fegyverrel és fölfelé bámultak a szúnikra. Ninda nyugodtan sétált el mellettük, egészen egy veszedelmes külsejű katonai járműig, ami teljes szélességében elállta az utcát. A két szúni megállt közvetlenül a jármű előtt.
– Félreállnátok? – pillantott föl Ninda az egyik ott álldogáló, zavart tekintetű fegyvereshez. – Szeretnék továbbmenni.
– Azt… aaaazt… nem lehet… nagyon sajnálom.
– Kezd nagyon zavarni az önök magatartása – szólalt meg Hódilup, aztán bekapcsolta a hangerősítőjét és megismételte, hogy az egész utca hallja. – Hódilup nímud vagyok a Szúnahaum Testvériség Külső Csillagvédelmi Szolgálatától, és kezd nagyon-nagyon zavarni az önök magatartása! Mi folyik itt? Mit keres ez a rengeteg katona az utcán, állig fölfegyverkezve, páncélos járművekkel? A saját fővárosuk kellős közepén?!
Egy katona rohant oda hozzájuk, jobb kezét a bal mellkasára tette, aztán a homlokához emelte.
– Tavonacsh főhadnagy, készültségi erők. Üdvözlöm, nímud úr. A fővárosban zavargás tört ki! Minket arra vezényeltek ki, hogy biztosítsuk a rendet!
– Értem – felelte az esszidzsinna komoly arccal. – Szerintem jelenleg nem a rendet biztosítják, csak a feszültséget keltik, de ez az én magánvéleményem. A kikötőben nem láttam magukat, miért?
– Nímud úr, a parancsot mindössze néhány száz ütéssel ezelőtt adták ki. Mostanra már a kikötőt is biztosítottuk.
– Látni szeretném azokat a zavargókat – szólalt meg Ninda.
Tavonacsh értetlenül pillantott rá – nem adta jelét, hogy ráismert volna –, aztán vissza a nímudra.
– Mi célból?
– Kíváncsiságból.
– Azt nem lehet.
– Dehogynem – felelte Hódilup olyan derűvel, amiből még alig csendült ki az esszidzsinna szokásos arroganciája.
– Sajnálom, uram, de nem engedélyezhetem.
– Arra nincs is szükség – nyúlt a zsebébe a férfi, és már kemény volt a hangja megint. – Mi ugyanis a Szúnahaum Testvériség állampolgárai vagyunk, és semmiben sem szorulunk a maga engedélyére. Vagy bárkiére.
Odanyújtott egy antiövet Nindának, aki nyugodtan felcsatolta, aztán fellibbent a magasba.
– Köszönjük – mondta Hódilup szárazon a főhadnagynak, aki tehetetlenül nézett utánuk –, a helyszínt megtaláljuk magunk is.
Meg is találták, egy mati elég volt hozzá, csak azt kellett nézni, hol összpontosulnak a katonák. A város főtere volt, amit minden irányból páncélosok vettek körül, és rengeteg katona, a parancsnokuk valamit ordítozott is. Mire ők leereszkedtek, csatlakozott hozzájuk Szinensi, Sileni és Aini is, szintén esszidzsinnák kíséretében.
– Magatartásukkal megsértik a törvényt! – harsogta a parancsnok egy kocsi tetejéről. – Erre a tüntetésre nem kaptak engedélyt! Amennyiben nem hagyják el a helyszínt, jogunk van erőszakot is alkalmazni!
Akikhez a felszólítást intézte, húsz-harminc fiatal volt, akik egy nagy, díszes épület homlokzati teraszán álldogáltak egy transzparenssel és két zászlóval, és ők is kiabáltak, de hangosító nélkül.
Ninda leereszkedett melléjük.
– Ninda vagyok. Ti vagytok a zavargók? Nem úgy festetek.
– Ninda… Ninda!… Ninda? – röpködött felé minden irányból a saját neve, és döbbent, ámuló, tiszteletteli arcokat látott. Ezekhez már volt alkalma hozzászokni. De aztán az egyik fiú kivált a csoportból, lépett kettőt Ninda felé, két karját keresztbe tette a mellén és meghajolt.
– Ninda, köszöntelek csoportunk nevében. Én Tantneva vagyok, a csoport nemhivatalos vezetője. Mi nem tekintjük zavargónak magunkat. Tüntetők vagyunk.
– Miért tüntettek?
– A kormány távozását követeljük.
– Miért?
– Mert korrupt elnökünk olyan gazdasági megállapodást kötött a Szancshéa Köztársasággal, ami súlyos károkat okoz az országnak.
– Milyen károkat?
– Olyan kiadásokkal jár, amiket az állam nem tud viselni. A felsőoktatás költségvetését drasztikusan csökkentették. A külföldi iparcikkek importját szintén. Ez pedig rossz az országnak.
– Értem.
Ninda kinézett a tér felé, ahol a tiszt még mindig ordítozott, de elég bizonytalanul, mert a légtér tele volt esszidzsinnákkal és dzsindekkel. Aztán elővette a suagját és beleszólt.
– Figyelj, te kiabálós főkatona! – szállt a hangja keresztül a főtéren. – Elhallgatnál egy kicsit? Mi itt beszélgetni szeretnénk. Majd később folytasd, jó?
A tiszt elképedve hallgatta a csengő gyerekhangot, aztán megint felharsant a hangja.
– Nem azért vagyok itt, hogy befogjam a számat! Amikor elhallgatok, akkor támadást indítunk maguk ellen, ezért addig jobb maguknak, amíg beszélek!
– Itt Aimarnu nímud a Szúnahaum Testvériség Külső Biztonsági Szolgálatától – válaszolt egy női hang. – Önök semmilyen támadást nem indítanak olyan helyen, ahol szúni állampolgárok is vannak. Ez háborús cselekmény lenne, és azonnali megtorlás követné.
– Mi nem hívtuk ide önöket! – üvöltötte a parancsnok.
– Csakhogy mégis itt vagyunk – felelte Aimarnu tárgyilagosan.
– Önök Dzsául belügyeibe avatkoznak!
– Úgy látom, éppen jókor jöttünk, hogy beleavatkozzunk – felelte Ninda szenvtelenül. – Ha mi nem jövünk, megtámadtad volna ezeket az embereket itt a teraszon, igaz?
– Az a feladatom, hogy gondoskodjam az elnöki palota védelméről! – bömbölte a katona.
– Én nem ezt kérdeztem. Megtámadtad volna őket, igen vagy nem?
– Természetesen teljesítenünk kell a kötelességünket!
– Ezt igennek veszem – mondta Aimarnu –, és a csillagközi egyezmények értelmében a tüntetőket a Testvériség védelme alá helyezem. Most mit tesz, parancsnok?
A válasz késett egy kicsit, és jóval halkabb volt, mint az eddigiek.
– A túlerő ellen nem tehetek semmit. Itt maradunk a helyszínen, de nem lépünk.
– Nekem mindegy – felelte Ninda, és Tantnevára nézett. – Azt mondtad, a korrupt elnökötökkel van a baj. Szeretném látni és megkérdezni erről.
A fiú elmosolyodott.
– Hát erre ne nagyon számíts.
– Hol van az elnök?
– Itt! Az elnöki palota erkélyén vagyunk.
– Jó, hát akkor menjünk be.
Ninda sarkon fordult és megérintette az ajtó nyitógombját. De nem történt semmi.
– Mondom, hogy ne nagyon számíts rá…
←pa-6 incidens 1 [-25] A nyugalma az egyik, amiért mindenki csodálja. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 75. sómir) :: Dzsául, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. senut muandzsan, 805pa‑6 pa-7 incidens 2 [-23] Néha előfordult, hogy valaki, aki nem ismerte, megpróbálta rábeszélni, hogy mutasson valami tiszteletet az állami vezetők iránt. Az illető csak egy csodálkozó tekintetet kapott, s a kérdést: miért? (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 410.)pa‑7 pa-8 incidens 3 [-17] Életed során bármikor megállhat az idő. (Ninda: A fény lúmái, 206.)pa‑8→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-201] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -176 740 888 szó (712 432+24 303+4153) 5 134 455 betű (4 968 789+165 666) 5 672 812 jel (@538 357) | 699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:23 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |