„Száz meg száz világon történt meg, hogy emberek és gépek sokaságát mozgatták meg azért, hogy engem megvédjenek. Nem értették, hogy engem senki sem akarhat megölni, mert csak azoknak vagyok fontos, akik szeretnek.”
Ninda: Életem egy falevélen,
83. sómir
83. sómir
Dzsúmun Auríhaum
43 691. famut féninnulgan
namindan-harvakin
120
A Dzsúmun Auríhaum a szúni hajók szokásos helyén, Hinnuru és Nufirra között, a Nammanu-völgyben szállt le, ahol most is működött a dzsemrur, de mindenütt kivetítőket állítottak fel, amiken árusok és vevők együtt nézhetik a zenei fesztivál közvetítését. A dzsemrur sokkal nagyobb volt, mint bármikor. A völgyben már ott volt a Hannirgá Fúganir és vagy harminc hajó mindenféle dzserang világokról, még Saunisról is kettő, a Laimōnis és a Maunokylvas. De a fesztivál itteni részét nem itt tartják, hanem majdnem a világ túlsó oldalán, Aminnában. Leszállás közben ezért egy csapat aungir hagyta el a Dzsúmun Auríhaumot, és megkerülte Hinnuldudot. Ninda egész családjával utazott, s még vagy húsz szúni volt a hajójukon.
Az ablakként szolgáló képernyőkön vigasztalan homok- és kősivatag repült alattuk hátrafelé. Egyetlenegyszer láttak egy nagyobbacska légültetvényt és mellette egy kupolavárost. A neve is megjelent, Akkaran.
– Van ott kint levegő? – kérdezte Sileni, amikor Akkaran városa elmaradt mögöttük.
– Itt már nincs – felelte Ámmaít –, legalábbis amennyi a lélegzéshez kell, annyi nincs. A város körül még volt. Egy ekkora légültetvény akár a szélétől tíz-húsz szirszi távolságban is ad még elegendő levegőt, de ha ezen a határon túlmész, pillanatok alatt elkezdesz nagyon fázni, aztán már nem tudsz lélegezni. Persze jelzik a léghatárt, általában piros oszlopokat állítanak föl vagy pirosra festik a sziklákat. Vannak világok, ahol falakat is emelnek a légfoltok határán.
– Miért kezdek fázni?
– Mert túl ritka körülötted a levegő ahhoz, hogy fölmelegítsen. Az űrben nincs meleg, hiába érik a bőrödet hősugarak, azonnal kisugárzod a hőt az űrbe és megfagysz. Ugyanaz, mint a magas hegyek tetején. Egyes világokon olyan vékony a légkör, hogy a hegyeken már csak űrruhában lehet megmaradni. Itt hegy sem kell hozzá, talajszinten is csak a légfoltokban kapsz levegőt. Igaz, hogy a légfoltok legalább jó nagyok, ha jól emlékszem, már a felszín húsz százaléka lakható.
– De akkor az a levegő elillan. Miért nem tartják bezárva, mint mi otthon?
Ámmaít elismerően mosolygott.
– Jó meglátás, sien-Si. Az egyik oka az, hogy több energiát emésztene fel térfüggönyt húzni a légfoltok köré, mint pótolni a levegőt. De még fontosabb, hogy az oxigén nem illan el, hanem reakcióba lép a felszíni kőzetekkel. Valósággal átitatja őket. Ez pedig nagyon hasznos lesz, amikor a világ lakhatóvá tételének következő szakaszába érnek. Az az oxigén nem vész el mindörökre, a növények ki tudják vonni onnan, és visszakerül a körforgásba, akárcsak a nitrogént, az is fontos nekik.
– Mert így rendelte Ősi Föld Természeti Törvénye – mondta a kislány áhítatosan, és mindenki ráfelelte, hogy simnunná.
Átrepültek egy hegylánc fölött, ahová csak valamikor a nagyon távoli jövőben fog felérni a légkör, és a túloldalon már meglátták a távolban a légültetvény zöld gyűrűjét Aminna városa körül. Az aungirt egy tágas térségre irányították, ahol már több száz kishajó várakozott, köztük egy csomó szúni aungir, nyilván a korábban érkezett Hannirgá Fúganirról, de már az ő hajójukról is ideérhetett némelyik.
Itt már sötét volt, késő este, de a színpadot, a nézőteret és környéküket jól megvilágították. Felülről nézve úgy nézett ki a hatalmas, magasra felnyúló nézőtér a nagy színpaddal és kiszolgáló épületeivel, mint egy űrkikötő.
Természetesen az Uori hagyta el elsőként a csónakot, nem mintha Hinnuldudon bármitől tartani kellett volna, egyszerűen csak így szólt a programja. Dzsindek is voltak körülöttük nagy számban, azok maguk jöttek, és amint Ninda kilépett a zsilipen, elébe libbent a levegőből egy kétszáz körüli lány.
– Üdvözöllek, Ninda. Higanni sza-Linummisz vagyok a biztonságiaktól, engem bíztak meg, hogy segítségedre legyek.
Ninda rámosolygott.
– Örülök, hogy te jöttél… nem pedig ezernyi biztonsági meg egymillió robot.
A lány válaszolni akart, ki is nyitotta a száját, aztán zavartan beharapta az ajkát.
– Aha – mondta Ninda. – Szóval ők is itt vannak.
Higanni bólintott, még mindig zavartan, nem tudva, hogy a csillagközi híresség hogyan fog reagálni erre, hiszen köztudott, hogy nem szereti a felhajtást. De Ninda már nem foglalkozott ezzel, körülnézett.
– Nos, merre?
Higanni kinyújtotta a karját. – Tessék, erre vannak az öltözők. Mutatom az utat.
– Nincs nekem szükségem öltözőre. Jó vagyok így, ahogy jöttem.
Piros leita volt rajta és fekete ampentis, mint akkor, amikor besétált Szindoria diktátorához. De több különbség is volt a külsejében. A hírneves kék sapka, amit a szindor invázió lezárása óta senki sem látott rajta, most sem volt meg. Ott volt helyette a bal csuklóján az arany karperec, amit viszont egy ideje mindig láttak rajta. És a legnagyobb különbség: egy fehér úldot hozott a hátára csatolva, a szíj a bal válla és a jobb dereka között haladt ferdén, a zárócsaton a márkajelzéssel, a Ranguman fekete négyágú csillagával. Fekete sarut viselt. Az arany jelvényét, illetve jelvényeit nem hozta magával.
Egyvalami viszont egyáltalán nem változott. A nyugodt magabiztossága, szenvtelen csendessége, ahogy követte az elfogódott lányt a színpad felé, az ugyanolyan volt, mint máskor. Higanni sza-Linummisz valójában második fokozatú kishadnagy volt az Állami Hadsereg Személyes Biztonsági Kommandójában, látott már sajátos helyzeteket, sokféle emberrel akadt össze, fegyveres összetűzésbe is keveredett bűnözőkkel; de most úgy érezte, soha nem volt még ilyen különös helyzetben, mint most, amikor testőrként szolgál egy kamaszlány mellett, akit nem érdekel, hogy fenyegeti-e veszély, és talán akkor sem jönne ki a sodrából, ha valóban megtámadnák. Nem, biztosan nem, gondolta Higanni, mialatt a kishajók sorfala között tartottak a színpad felé. Az ő figyelme egy pillanatra sem lankadt, minden hajót, minden járókelőt megnézett, ruhaujja alatt készenlétben tartotta fénypálcáját, fülében ott volt a központ hangja, amely bármire figyelmeztette volna. Fejük fölött hangtalanul úszott a levegőben az Uori, körülöttük rajzottak a Testvériség robotjai, de a saját Nimu gömbjeik is ott repültek. Nem egyedül Ninda kedvéért van ez a parádé, más hírességek is vannak itt, no meg a hinnul kormány több tagja, de ez a kislány a leghíresebb, aki most nyugodtan ballag itt mellette, igazi csillaghírű nevezetesség, és őt érdekli ez az egész a legkevésbé.
A színpadot és a nézőteret is biztosították. A fényárban úszó terület fölött lebegtek a robotok, ahol már nem zavarták a művészeket és a nézőket, és láthatatlanná váltak a fények fölötti sötétben.
A színpad mögötti épületben voltak azok a művészek, akik éppen nem léptek föl, és Nindát azonnal csapatostul üdvözölték, ölelgették, csupa olyan énekes és színész, akiket már ismert, dolgoztak már együtt, persze távközléssel. Meghívója, nut-Rumalli csak kicsit később jöhetett, mert éppen kint énekelt a színpadon.
←pa-15 Kuùvỹrń [-25] Nem az a rasszista, akinek előítéletei vannak emberekkel szemben azok származása miatt. Ilyenek szinte mindenkinek vannak. Rasszista az, aki az előítéletei által motiválva cselekszik. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 005. fínirrugan) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. èkaĩ 50., a fehér órájapa‑15 pa-16 színpad [-19] Száz meg száz világon történt meg, hogy emberek és gépek sokaságát mozgatták meg azért, hogy engem megvédjenek. Nem értették, hogy engem senki sem akarhat megölni, mert csak azoknak vagyok fontos, akik szeretnek. (Ninda: Életem egy falevélen, 83. sómir) :: Hinnuldud, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. famut féninnulgan, namindan-harvakin, 120pa‑16 pa-17 fellépés 1 [-20] Hogy hátat fordított volna Sỳÿndoṙeìának? Dehogy. Akkorra mi már elvoltunk valahogy. Ő mindig azokra figyel, akik bajban vannak. (ÀLAN: Hősköltemény)pa‑17→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
725448 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2225. nap, 327 szó/nap, 2284 betű/nap, 77:03/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.28.:861, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |