„Miért futsz tovább? Miért nem állsz meg körülnézni? Egyetlen kis zugban seregnyi történetet találnál.”
Ninda: A fény lúmái, 988.
Ninda csak utólag szerzett tudomást a mondásról: „Nem láttál semmit, amíg nem láttál szalvilbarlangot”, amit az ásványkutatók szoktak mondogatni, de nagyon egyetértett vele. Valóban egyedi látvány volt.
Mintha egy csapat játékos óriás építőkockákat dobált volna szanaszét és egymásra is, több rígin magas, szabálytalan tornyokban. A kockák némelyike óriási volt, majdnem akkora, mint Ninda, s ettől a mérettől lefelé, egészen az asztali só kristályainak méretéig mindenféle volt. Kocka, téglatest és mindenféle egyéb idom is volt közöttük, sok volt a törött, ami olyan volt, mintha egy kockából hasították volna le, háromszög, ötszög, hatszög alapú hasábok meg azok részei.
És teljesen átlátszóak voltak. A hatalmas barlangban lassan keringő, gyenge fényforrások fényét ezernyi szögben tükrözték vissza és törték meg, milliónyi szivárványt alkottak, amik folyamatosan változtak, ahogy a fényforrás is haladt meg a szemlélő is mozgott. A szivárványokat figyelve vette észre Ninda, hogy a kockák sima lapjai nem mind simák, sok közülük kisebb-nagyobb részekre oszlik, amik szöget zárnak be egymással, így más szögben éri őket a fény.
Két torony volt a barlang közepén, egy vastagabb és magasabb, meg egy kisebb. A nagyobbik torony jóval Ninda szemmagassága fölé ért, vagyis nyolc-tíz rígin magas lehetett, hiszen ő egy emelvényen állt magasan a barlang talaja fölött. Egy talapzaton két résztorony állt egymás mellett, amiken följebb keresztbe feküdt egy nagy hasáb, és azon további kockák és más alakzatok. A kisebbik toronynak két sajátsága volt, a középső részén állt egy nagyon szép szabályos hatszög alapú hasáb, és a legtetején egy majdnem tökéletes félgömb, ami azonban nem félgömb volt, síklapok határolták. És persze volt még több tucat kisebb tornyocska mindenfelé. Nagy barlang volt, akkora, mint egy fél szektor a Dzsúmun Auríhaumon, és végig tele volt szalvilkristályokkal.
Ninda a többiekkel lassan sétált körbe, s közben Lí segítségével közvetítette a látványt családjának, akik szintén a világon voltak, Antuk városában, de majd később ők is eljönnek ide. Egyelőre tartották magukat ahhoz, hogy a dzserang világokon a család nem mutatkozik együtt, nem kell, hogy Ninda hírnevének fénye rájuk is süssön. Még megsütné a fejüket, ahogy a Fényekről szokták mondani.
Este volt már, amikor Ninda kisétált a barlangból, és Manrak polgármester egyből hívott légibuszt.
– Busszal akarsz menni? – pillantott rá Ninda. – Szerintem a sivatag csodálatos éjszaka. Én gyalog megyek. De nem kell engem kísérgetni, egyedül is eltalálok mindenhová. Itt jön az Uori is fölöttem, ennél több védelemre nincs szükségem. Menjetek nyugodtan a busszal.
Senkinek sem akaródzott ellenkezni vele, akit száz meg száz világon tisztelnek az egyik legnagyobb élő emberként. Így a kíséret szépen hazament a busszal, tanakodva, hogy hogyan fogják Nindával megtalálni egymást. Hiszen a város fényei messziről látszanak a vaksötét sivatagban, ahol legfeljebb az Uori világíthat neki meg a suagja – de a város kiterjedése éppen elég nagy, bárhol felbukkanhat. Ráadásul bármikor. Tudták, hogy mennyi idő alatt tette meg az utat odafelé, és sötétben lassabban halad az ember, de mennyivel? Avagy lehet, hogy most, hogy egyedül van és nem kell a lépését a többiekhez igazítani, bevet valamilyen sivatagjáró trükköt, amivel gyorsabban jut előre?
Ninda semmilyen trükköt nem vetett be. Nyugodtan, egyenletesen ballagott a sivatagban, amíg körül nem vette a sötétség, a barlang fényei már elég távol voltak, a város pedig még elég távol. Nem kért világítást az Uoritól és a suagját sem vette elő. Valahol a sivatagsáv közepén megállt és leült a homokba.
– Nem csoda, hogy a sidadiak nem járnak a sivatagban – közölte a többiekkel, akik ekkor voltak a barlangban. – Itt nagyon hamar rájuk esteledik, és a csillagok látványa igencsak próbára teheti a szédülősebbeket. Valósággal látszik Sidad forgása.
– A nap is gyorsan megteszi égi útját – felelte Lí, egyidejűleg Ninda megállapításával, aki ugyanabban a szemvillanásban válaszolt.
– Persze, de azt már megszokták. Éjjel egyébként is jobban magára vonja a tekintetet az égbolt, hiszen nincsenek felszíni látványok. Szindorián, amikor az égbolt csillagos fele van fölötted, azt érzed, hogy egy hatalmas fénylő bura alatt ülsz. Amikor az ég egy részén a csillagos terület van, a másikon a sötét, akkor ezt a burát valóságos fizikai tárgyként képes az ember érzékelni, hiszen látja a szélét is.
Sidad égboltján bőségesen voltak csillagok, bár nem olyan sűrűn, mint Szindoria egének csillagos részén, noha beljebb feküdt a spirálkar belsejében – de egy kis kiterjedésű felhőben, ami elég sűrű volt, hogy a csillagok jókora hányadát puszta szemmel már nem láthatóvá halványítsa. Ninda figyelmét fölkeltette egy csillagcsoport, amelyben hat csillag pontos – vagy annak látszó – hatszöget alkotott, a közepében három további csillaggal, amik pedig egyenlő oldalú háromszöget formáztak. Ahogy figyelte, a csoport egyenletesen úszott át az égen.
– Ősi Földön az emberek képeket képzeltek a csillagokba – tűnődött –, a Terra-sóhipunban vannak róluk leírások, történetek. Vajon ez a hatszög milyen nevet kapott volna a fantáziájukban?
Szinensi elméjében megjelent egy képvillanás, ami beszélt nyelvre fordítva így hangzott volna: – Ha úgy tekinted, hogy a hatszög síkban van, a háromszög pedig egy távolabbi másik síkban, akkor úgy néz ki, mint a szídzsarumvirág kelyhe, amit akár ismerhetnek itt is.
– Az pedig ott egy mungi – pillantott arrébb Ninda. – Ott a feje, a négy lába, a farka.
– Miért nem mean? – kérdezte Aini.
– Nem tudom. Meannak talán kicsit tömzsi.
– Ősi Föld emberei nemcsak beleláttak mindenféle állatokat a csillagokba – jegyezte meg Szinensi. – Történeteket találtak ki róluk, és vallásos jelentőséggel ruházták föl őket.
– Igen – felelte Ninda. – Nagy értelmetlenség.
Nem volt szükségük sok szóra, hiszen ugyanaz a tudás volt meg mindannyiuknak. Kivéve Silenit, aki még sok mindent nem értett.
– Mi az a vallás?
– Egy gondolatrendszer, amit nem támaszt alá semmi, de az emberek elhiszik. Mint az, hogy nekem valami csodatevő hatalmam van. Sok millió ember ezt hiszi.
– Hát ez éppenséggel nem vallás – mondta Szinensi –, nem azt hiszik, hogy képes vagy fél kézzel fölemelni a Dzsúmun Auríhaumot, hanem hogy hatni tudsz az emberekre. Azt pedig nagyon is megtapasztalták.
– Akkor már közelebb áll a valláshoz – szólt Aini – az, hogy mi a Saunis fáit afféle védelmező barátainknak tekintjük, és nem tudunk egy aikas hosszan úgy beszélni, hogy ne emlegessük őket. Volt már, aki valláshoz hasonlította.
– Szerintem ez a világotok iránti szeretet – vágta rá Sileni. – És ti tudjátok a legjobban, mikre képesek a fák. Ti olyat tudtok velük csinálni, amit senki más. Mikor megyünk Saunisra?
– Hát az még erősen odébb van, sien.
←pa-13 sivatag [-24] Másképpen kell élni dzsungelben, másképp rerruerdő szélén. Másképpen egy kis szigeten és másképp a sivatagban, sőt mindegyik sivatagban más és más módon. Az ember az egyetlen lény, amely azonnal alkalmazkodni tud bármilyen helyszínhez. (Ílgaszaumi, A Galaxis világai, 314.) :: Sidad, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. senut ukingahan, 658pa‑13 sivatag pa-14 szalvilbarlang [-24] Miért futsz tovább? Miért nem állsz meg körülnézni? Egyetlen kis zugban seregnyi történetet találnál. (Ninda: A fény lúmái, 988.)pa‑14 szalvilbarlang pa-15 Kuùvỹrń [-25] Nem az a rasszista, akinek előítéletei vannak emberekkel szemben azok származása miatt. Ilyenek szinte mindenkinek vannak. Rasszista az, aki az előítéletei által motiválva cselekszik. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 005. fínirrugan) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. èkaĩ 50., a fehér órájapa‑15 Kuùvỹrń→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
717398 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |