„Másképpen kell élni dzsungelben, másképp rerruerdő szélén. Másképpen egy kis szigeten és másképp a sivatagban, sőt mindegyik sivatagban más és más módon. Az ember az egyetlen lény, amely azonnal alkalmazkodni tud bármilyen helyszínhez.”
Ílgaszaumi, A Galaxis világai,
314.
314.
Dzsúmun Auríhaum
43 691. senut ukingahan
658
– Mondtam, hogy a Galaxis tele van sivatagvilágokkal – mosolygott Ninda –, és nincs közöttük két egyforma.
A Raszinsi étterem tetején álltak, tucatnyi helybelivel, akik között ezúttal nem volt politikus, mert Sidad csak a Handerd Köztársaság külső kolóniája volt, noha belélegezhető légköre volt. Az étterem közvetlenül a város szélén épült, a külső falát már a sivatag homokja nyaldosta. Ami nem egészen volt ugyanaz, mint például a szindoriai sivatagi homok. Sidad sivatagja tarka volt: néhány rígin átmérőjű, girbegurba szélű zöld, barna és szürke foltok váltogatták egymást szabálytalan összevisszaságban. A szürke volt a közönséges szilikát, amit sok tízmilliárd év időjárása őrölt porrá; Sidadnak mindig volt légköre, nitrogénes, amihez az ember hozta az oxigént. A barna homok valójában puha sembunérc pora volt, amit ebben a formában nem érte meg kitermelni, hát hagyták heverni. A zöld pedig sárga ílbihomok és kék kőpor keveréke volt, aminek szemcséi történetesen egyforma méretűek és súlyúak voltak, így együtt vitte őket a szél, elkülönülve a nehezebb barna és szürke portól.
– Ezt a helyet valaha egyes bázisnak hívták – mesélte Nek, a történész. – Az a torony ott az első épület Sidad világán, kevesebb mint ötszáz itteni éves. Oxigéngyár és az első lakosok szállása volt. Légültetvényeink akkor még nem is voltak. A mi évünk nálatok körülbelül kilenc év, szóval fiatal világ vagyunk. Nagy büszkeségünk, hogy ilyen gyorsan sikerült rendes nyomású, állandó légkört teremtenünk.
– És volt kettes meg hármas bázis is? Hány volt?
– Igen, voltak. Nyolc bázis volt valaha. A legnagyobbak az egyes, a kettes és a hatos voltak, ezeket építettük ki városokká, s most Antuk, Rakid és Timt névre hallgatnak. Ez itt Antuk, a főváros, nyolcvanezer lakosa van. Ez világunk népességének fele.
– Most hány városotok van?
– Még van egy negyedik, Eknarnak hívják, de még egészen kicsi, ezerötszáz lakosa sincsen. Bányaváros, itt a szomszéd völgyben, ott bányásszák azokat az érceket, amikért a hajód jött.
Ninda értőn bólintott, és elindult a lejárat felé. A tucatnyi ember követte útján, ki a sivatagba. Ninda nyugodt léptekkel átsétált az első barna folton, a zöld folt széléig, ott leguggolt, tanulmányozta a kétféle anyagot. A sidadiak türelmes mosollyal álltak körülötte.
– Ott mi van? – intett előre, a hegyek felé, ahol egy helyen valami világított.
– A Szambod-barlang – felelte Inid, az idegenvezető. – Ha nem kérdeztél volna róla, én hoztam volna szóba, mert az a legérdekesebb hely világunkon. Azt mindenki megnézi, aki ellátogat hozzánk. Ha gondolod, elhívom a kocsimat és odamegyünk.
– Miért, milyen messze van?
– Három szirszi, a ti mértéketek szerint.
– Ahhoz minek a kocsi? – Ninda válaszra sem várva útnak indult a sivatag homokján. A helyiek összenéztek, aztán követték.
Ninda itteni idő szerint reggel érkezett Sidadra, s a délelőtt nagy részét a városban töltötte. Délre járt már, amikor elindultak a barlang felé, és a délután nem kis részét igénybe vette az út. Sidad gyorsan forog, kevesebb mint öt és fél derki alatt körbefordul.
– Nem jól lépsz – szólt oda Ninda Inidnek, amikor már vagy húsz lépést megtettek, aztán körbenézett a többieken. – Egyikőtök sem. Ti sose jártok a sivatagban?
A felnőttek kénytelenek voltak beismerni, hogy nem.
– Így nem lehet ekkora távolságot megtenni a sziví hátán – Ninda habozás nélkül vette kölcsön a szindor szót. – Rettentően fárasztó lenne. Nézzétek, megmutatom. Így kell.
Megtett néhány rígint ůvỹt lépésben, ahogyan a szindor sivatagjárók szoktak haladni, könnyedén, úszva a homokon.
– Ne hagyjátok, hogy a homok akadályozza a lábatokat, mert minden lépésnél egy kicsi akadály az rövid idő után szörnyű fáradság lesz.
Persze elkísérte őket az Uorin kívül egy helyi tévé gömbkamerája is, így csillagszerte nyomban híre ment, hogy Ninda sivatagot járni tanította a sidadiakat. A szindoroknak dagadt a mellük, igen, ilyen egy igazi szindor sivatagi ember, aki szúni saruban és saunisi ruhában is úgy jár a sivatagon, ahogy zárt sivatagi ruhában és porálarcban kell. Még el sem érték a barlangot, amikor Sidad már belopta magát a szindorok szívébe, mint az a hely, ahol Ninda – szülőbolygója után másodjára – megmutathatta, milyen egy sivatagjáró.
A barlang kivilágított bejárata csakhamar fényvonalak sorára bomlott, majd azok is különálló lámpákra. A bejárat közelében két aungir várakozott, meg egy csomó helybeli légikocsi. Mialatt közelebb értek, egy harmadik aungir is érkezett, egy csoport kiszállt belőle és bementek a barlangba. Persze hogy a sidadiak nem a sivatagon át járnak ide, hanem légi úton.
A bejárat nyolc-tíz rígin magas lehetett, szabálytalan, girbegurba trapéz alakú, talajszinten tizenöt rígin széles. Sötétszürke sziklafalban tátongott, aminek ez a része úgy nézett ki, mintha óriási építőkockákat dobáltak volna egymásra. Bal felé ugyanígy folytatódott vagy száz ríginen, aztán eltakarta a légültetvény, amely a város határából nyúlt idáig. Jobb felé a sziklafal egyre alacsonyabb lett és pár száz rígin után véget ért, átadta helyét a sivatagnak.
Ninda kicsi meglepve nézett a jegyautomatára, ami a bejárat előtt úgy állt, kissé ferdén a homokon, mintha épp csak leejtették volna. Felnőtteknek hatezer halid, gyerekeknek háromezer, olvasta a többnyelvű kiírást. Ott volt több más pénznemben is. Négytized, illetve kéttized palan.
– Muszáj korlátoznunk a látogatók számát – magyarázta Inid, mialatt Ninda megnyomta a gombot. – Ez a harmadik legnagyobb szalvilbarlang a galaktikus környéken, és szerintem a legszebb. Tudom, elfogult vagyok, de éppen ezért jártam az összesben. Nem szabad túl sok embert bebocsátani, és ez a legjobb módja a dolognak. Egy elég magas, de megfizethető belépődíj.
Éppen egy nagyobb csoport tartott kifelé, főleg szúnik, meg néhány másféle arcú, öltözetű ember, alighanem utasok a Dzsúmun Auríhaumról, mert ők is az egyik aungir felé tartottak. A rendszer egyszerűen megoldja, ha utasok is vannak az aungiron, akkor a szísi aungir-sónurjába irányítja, és a szúnik onnan fölmehetnek lifttel.
Ninda és a vele levő tucatnyi helybeli fontos ember belépett a barlangba. Bent is egészen nyers volt minden, éppen olyan, amilyennek a geológiai erők megteremtették. A világítótesteket sem erősítették a sziklába, a levegőben lebegtek, úgy világították meg a tíz és húsz rígin között változó szélességű folyosót, amely először egyenesen befelé haladt, aztán enyhe ívben balra fordult, majd éles kanyarral jobbra. Közben erősen lejtett. A kanyar után következett az egyetlen mesterséges dolog a fényforrásokon kívül, egy nagy fekete műanyag lap, ezen haladtak tovább, mert a folyosó véget ért, meredek szakadék fölött mentek. Csakhamar oldalfala is lett a lapnak, s bal felől kitárult előttük a barlang terme.
– Szissz – dünnyögte Ninda elismerően.
←pa-12 államelnök [-20] Ha nincs célod az életben, az baj. Ha van célod, az jó. De csak ha az a célod, hogy te magad mit csinálj. Ha azt akarod eldönteni, hogy mások mit csináljanak, az a legnagyobb baj. Akkor inkább ne legyen semmilyen célod. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 78.)pa‑12 államelnök pa-13 sivatag [-24] Másképpen kell élni dzsungelben, másképp rerruerdő szélén. Másképpen egy kis szigeten és másképp a sivatagban, sőt mindegyik sivatagban más és más módon. Az ember az egyetlen lény, amely azonnal alkalmazkodni tud bármilyen helyszínhez. (Ílgaszaumi, A Galaxis világai, 314.) :: Sidad, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. senut ukingahan, 658pa‑13 sivatag pa-14 szalvilbarlang [-24] Miért futsz tovább? Miért nem állsz meg körülnézni? Egyetlen kis zugban seregnyi történetet találnál. (Ninda: A fény lúmái, 988.)pa‑14 szalvilbarlang→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-27 id [-1019] () :: , , , ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 337 betű (4 963 007+165 330) 5 666 611 jel (@538 274) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.27.:465, 3084 24. 21:37 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |