Ne zavard, álmodik,
a világ legszebb álmait.
Ne zavard, táncol,
a világ legszebb táncait.
Ne zavard, gondolkodik,
hiszen ő Limelullí. (Ninda: Limelullí)pa‑11→
„Az emberiség felébred, és a világok megváltoznak, akár tetszik nektek, akár nem.”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
32.
32.
Dzsúmun Auríhaum
43 691. higit szisszadzsan
817
Természetesen Ninda megnézte a Tiliv balettiskola fellépését, hiszen megígérte, és másnap föl is hívta őket. Kétszeresen is nagy örömet szerzett nekik, mert nem egyedül nézte meg a műsort, hanem Haittal együtt, aki szintén ott volt a hiperfon előtt és beszélgetett velük. Ami persze óriási boldogság volt a kis balerinanövendékeknek, magával Kirísz művésznővel beszélgetni, aki Hangilaoranon igazi nagyságokat tanít, egy csomó könyve jelent már meg – a balett történetéről, a táncművészet kifejező eszközeiről, a mozdulatok nyelvéről, a zenei szimbolika megjelenéséről a táncművészetben, a koreográfia módszertanáról –, ez a csillaghírű művész és szakember, aki ráadásul magának Nindának az anyja vagy olyan, mintha az lenne, itt ül velük szemben a képernyőn, azaz dehogy ül, föláll és megmutat lépéseket, hogy hogyan csinálták ők, és hogyan lehetett volna még másképpen. Válaszol a kérdéseikre, elbeszélget Hienn tanárnővel, eszmét cserélnek oktatás-módszertani kérdésekről. És közben ott üldögél a háta mögött a Galaxis e vidékének legnagyobb híressége, maga Ninda személyesen, írogat valamit, de figyel, hát hiszen ő Ninda, aki mindig odafigyel mindenre. A gyerekek el voltak olvadva. Hát még amikor Kirísz művésznő magától értetődően közölte, hogy nem ez lesz az egyetlen beszélgetésük!
Higit este a négy lány Addirmi kupolavárosában sétált ki a suárkapun. Addirmi kicsiny, félmilliós világán a Ninda-kultusz még nem vert gyökeret a Társaság kutatásai szerint, így csak arra lehetett számítani, hogy felismerik mint híres embert, de nem rajongják körül.
Addirmi kikötőjén is látszott, hogy ez egy szegény világ. A kikötőtérség két oldalán megvoltak a szokásos üzletek, de egy csomó közülük üres volt, és néhol ennek ellenére fent maradt a cégtábla.
– Ha üres a bolt, miért van fönt a tábla? – kérdezte Sileni.
– Mert az utolsó tulajdonos vagy bérlő nem vette a fáradságot, hogy levegye – felelte Aini. – Mert nem tud máshol üzletet nyitni, hogy ott fölhasználja, nincs rá pénze.
– Egy ilyen világon ezek a legjobban menő üzletek – mondta Szinensi –, itt a kikötőben. Ha ezek közül ennyit be kellett zárni, mi lehet a városban?
– Nézzétek, el van törve – pillantott Sileni az egyik táblára, ami egy most is működő étterem fölött volt, de a sarkából hiányzott egy nagy darab. – Erre sem fordítottak gondot, hogy kicseréljék.
– Hát igen, a szegénység tipikus jele – felelte Ninda. – Ami nem hoz közvetlen hasznot, arra nem tudnak ügyelni, mert ami hoz, az is nagyon keveset.
A kikötőből kiérve, mint a legtöbb világon, egy széles sugárútra jutottak, amit magas házak szegélyeztek mindkét oldalon. Feltűnően gyér volt a forgalom, akárcsak magában a kikötőben. Aki vásárolni tud a suárban, nyilván már odament – egy derki óta áll itt a Dzsúmun Auríhaum –, de kevés a pénzük az embereknek. Nem is marad sokáig a hajó, berakodják az ércet, amit itt vettek, és mennek tovább, éjfélkor indulnak.
Kezdettől nyilvánvaló volt, bár eleve nem volt kétséges, hogy Ninda itt is híres: megnézték az utcán, és itt-ott már hallatszott is a neve. De nem kellett hozzá egy limli, hogy kiderüljön, a Társaság információi hiányosak. Bizony már ide is elért a Ninda-kultusz.
Egy kis térre értek, ahol nagy csoport jött szembe, legalább kétszáz ember. Fiatalok, idősek, a legtöbben fehér vagy pasztellszínű, bokáig érő lepelbe öltözve, akárcsak a többi járókelő, akiket eddig láttak. Egy magas, középkorú férfi kivált közülük, Ninda elé sietett, néhány lépésnyire tőle megállt és jobb karját mellkasán vízszintesen keresztbe téve mélyen meghajolt.
– Kedves Ninda! – kezdte ünnepélyesen, szúni nyelven. – Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy rendkívüli személyiségedet szerény világunkon üdvözölhetjük. Kérlek, engedd meg, hogy bemutatkozzunk. Mi vagyunk azok, akik ezen a világon úgy érezzük, hogy különleges időket élünk annak köszönhetően, hogy itt élsz te, ezen a spirálkaron, ugyanabban az időben, mint mi. Magam a csoport afféle vezetője vagyok, a nevem Szannufe-ronn Dorambip-kab.
Ninda szája egy kicsi résnyire nyílt. De mielőtt megszólalt volna, megismételte ugyanazt a meghajlást, amit a másiktól látott, mert nem szenvedhette, ha megalázkodást kifejező mozdulatokkal üdvözlik. Így, hogy viszonozta, már egyenlőek voltak.
– Köszöntelek benneteket, és én is örülök, hogy találkozhattunk… Thakindhramszu.
A férfi elmosolyodott.
– Ó, tehát találkoztál a nevemmel.
– Aki eltölt pár évet a fhangíirodalom tanulmányozásával, az mindenkinek a nevét megismeri, aki húszdíres fokozaton publikál.
– Van az már huszonöt is – mosolygott szélesen a mester –, hiú ember vagyok, szeretem a kihívásokat, s az a tervem, hogy egyike leszek a legmagasabb khomfokozatra jutottaknak a történelemben. Semmi értelme, csak egy játék, de engem szórakoztat. Te, ugye, négydíres vagy, omdzs thamszin, ahogy Sotten barátom elnevezte.
– Igen. – Ninda nem tette hozzá, hogy két kedvese szintén, mert ők minden nyilvános szereplést kerülni akartak. – Ez is csupán egy játék, de engem szórakoztat.
Egymásra mosolyogtak. Értették egymást. Fhangímesterek voltak.
Thakindhramszu meghívta Nindát egy kis beszélgetésre. A lányok továbbsétáltak várost nézni, mintha nem is tartoznának különösebben össze, csak együtt szálltak ki a hajóból, hát mostanáig együtt jöttek, de ők mennek a dolgukra. Ninda követte a mestert és társait egy épületbe, ahol hosszan leomló, fehér vagy pasztellszínű leplekbe öltözött emberek fogadták nagy tisztelettel, és helyet mutattak neki egy kerek asztalnál. Nagyon sokan voltak.
– Meglepetést látok az arcodon – ült le mellé a mester –, mi okozza?
– Úgy tudtam, ezen a világon még nincsenek rajongóim – felelte Ninda.
– Hát aki ezt mondta, nem volt elég tájékozott – biccentett a mester derűsen a sokaság felé –, mert bizony a csoportunk háromszáz tagot számlál, ami talán nem tűnik nagy számnak – világunknak több mint ötszázezer lakója van –, de sorainkban üdvözölhetjük a helyi értelmiség színe-javát, színészeket, orvosokat, állami vezetőket. Történetesen itt veled szemközt ül az elnökünk.
Egy úr fölemelkedett ültéből és meghajolt Ninda előtt.
– Így van, én vagyok az. Hanndin-rup Erridon-szet államelnök. Köszöntelek világunkon, Ninda.
Ninda is felállt és meghajolt, itteni módra.
– Te milyen elnök vagy? – kérdezte, persze köszönés nélkül.
Az elnök mosolygott.
– Szerintem jó. Az ellenzék szerint rossz. Mit tudsz kezdeni ezzel a válasszal?
– Nem sokat, de annyit mégis, hogy nem tartozol azok közé a vezetők közé, akik nem vesznek tudomást az ellenzék létezéséről.
– Örömmel megtenném – nevetett az elnök –, de köteles vagyok naponta egyeztetni velük, és minden észrevételükre reagálnom kell. Így írja elő az alkotmány.
– És nincsen tele a terem a testőreiddel – szögezte le Ninda. – Nem félsz az emberektől.
– Talán csak bízom benne, hogy nem fognak a te jelenlétedben meggyilkolni – kuncogott az elnök.
– Ti már előttem itt voltatok – nevetett Ninda, s a társalgás oldott hangneme meg is volt alapozva.
←pa-9 balettiskolások [-19] De most komolyan. Az országok miért nem vigyáznak minden egyes állampolgárukra? Van bármijük, ami értékesebb? (Ninda: Beszélgetések, 743.) :: Hargihá, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. nodzsat lilgamíszan, 882pa‑9 pa-10 fhangímester [-25] Az emberiség felébred, és a világok megváltoznak, akár tetszik nektek, akár nem. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 32.) :: Addirmi, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. higit szisszadzsan, 817pa‑10 pa-11 fhangímester [-24]
Ne zavard, álmodik,
a világ legszebb álmait.
Ne zavard, táncol,
a világ legszebb táncait.
Ne zavard, gondolkodik,
hiszen ő Limelullí. (Ninda: Limelullí)pa‑11→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-201] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 · -176 740 836 szó (712 432+24 251+4153) 5 134 119 betű (4 968 789+165 330) 5 672 455 jel (@538 336) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:11 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |