„Nem ő szülte az ikreket és Áuszit – sőt engem sem. Még kevésbé a két feleségét, és persze Haitot és Ámmaítot végképp nem. Mégis ő az édesanyja mindannyiunknak.”
Sileni: Ninda élete, 531.
Jasszani-Haugímú
43 670. senut saurgéman
610
A kicsik már teljesen be voltak vadulva. Sileni volt a legvadabb, de már csak egy árnyalattal tudott kergébb lenni az ikreknél, egész nap rohangáltak a két ház körül, föl-le ugráltak a házak körül elhelyezett mászókákon és csúszdákon, párszor elrohantak úszni is – ilyenkor az Uori vigyázott rájuk, ami pontosan számon tartotta, hogy melyikük mennyi ideje vett levegőt utoljára –, és persze minden harmadik matiban megkérdezték, jön-e már Áuszi. De hát Áuszi még nem jött. A fájások hajnalban elkezdődtek, le is szállt a ház elé a szokásos mentőautó, egyetlen orvossal, Singépuval, aki elvégzett egy rutinvizsgálatot és leült beszélgetni Haitékkal. Rengeteg idejük volt még.
A lányok elmentek az iskolába, éppen mert rengeteg idejük volt még, de Sileni nem akart velük tartani, otthon maradt és várta Áuszit. Gyerekfelügyeletre nem volt gond, átjöttek egy csomóan a városból, ilyenkor ez volt a szokás, a ház előtt üldögéltek, beszélgettek, vigyáztak a kicsikre, akiket három kis muneszknek szólítottak, és készenlétben voltak, ha valami segítségre lenne szükség. A ház előtt várakozott a mentőautó. Szúnahaumnak bőségesen voltak mentőautói, minden otthoni szülésnél állt egy a ház előtt.
Ötszázötvenkor értesítették a lányokat az iskolában: jöhetnek, elkezdődött. Volt náluk siklókerék, azzal szaladtak haza. Mire hazaértek, a városbeliek már előszedték a tűzpálcákat. Ninda persze Kis Őrző volt, csak lekapta hát a lábáról a siklókerekeket és gyorsan leguggolt Ámszedzsi, Súnargi és Milagu mellé.
– Lobbanj fel, kicsi tűz, Jasszani-Haugímú tüze, Áuszi üdvözlésének tüze. Köszöntünk téged ezen a világon, s köszöntsd te is velünk együtt Áuszi kicsiny életét! Simnunná!
Lángra lobbantotta a tüzet, s azzal már szaladt is. De fölösleges volt ennyire sietnie, Singépu még karba tett kézzel ült az ágy mellett, a fali képernyőn a javun-tuekan éppen kettes erősségű középfájást mutatott, amit Hait persze már nem érzett, a hiperlapok ott lebegtek az ágy mellett. Ámmaít a fejénél ült és a kezét fogta, a többiek pedig a szobában mindenfelé álltak, ültek. Hait kívánsága az volt, hogy más ne legyen jelen, csak Ámmaít, a gyerekek és az orvos.
– No jó – mondta Singépu kicsivel később –, lassan kezdődik az utolsó felvonás. Most öt-ötvenhárom. Hatszázra ez a baba itt fog bömbölni közöttünk.
– Később lesz az – mondta Ninda. – Hatszáztíz.
– Á, öt-kilencvenöt.
– Hat-öt – mondta Ámmaít.
– Kilencven – sóhajtotta Hait vágyakozva.
– Tizenkettő – szólalt meg Szinensi.
– Nyolc – zárta a sort Aini. A kicsiknek még nem volt eléggé kialakult idő- és számfogalmuk, nem vettek részt a tippelésben.
Vártak, beszélgettek. A fájások lassan erősödtek. Aztán a javun-tuekanon kilencvenháromkor kigyulladt egy kék lámpa.
– Hing-hing – mondta Singépu, fölkelt és a sterilizálóhoz lépett. – Tolófájás, Hait. Én nyerem a fogadást, hatszázra itt lesz Áuszi.
– Nem, én nyerem a fogadást – nyögte Hait.
– Hát ebben igazad van. Te Áuszit kapod ebből a fogadásból.
Singépu sterilizált, ilgaunfóliával bevont kézzel visszament az ágyhoz, és homlokráncolva nézte a tuekant.
– Hát ez még nem elég erős, de azért készülődhetünk. Szeretek időben felkészülni. Ígihelut!
Az automaták mozgásba lendültek, egykettőre odarakodták az összes eszközt Singépu keze ügyébe, leginkább az ágy fölött a levegőbe. Valóságos géperdő keletkezett Hait fölött.
– Ne aggódjatok – nézett a doktornő a gyerekekre –, ha minden jól megy, akkor ezek közül a Sínisuál alatt semmire nem lesz szükség, csak a sillafupra és a dzsomminra, és ha nem megy minden jól, akkor is legfeljebb még egy vagy két holmi fog kelleni. De nem tudjuk előre, hogy melyik egy vagy kettő, ezért idehozunk mindent.
– Igen, így volt akkor is, amikor ti születtetek – bólintott Hait –, az kórházban volt, de ugyanígy történt minden.
– És melyik egy vagy két holmi kellett? – kérdezte Tunni.
– Csak a sillafup meg a dzsommin – mosolygott az anyukájuk.
– Az a sillafup – mutatott Singépu fölfelé –, az a rózsaszín doboz. A színét mindig az anyuka választja.
– Tudjuk – lelkendeztek az ikrek –, a mieink megvannak! Az enyém világoskék volt, az enyém barna!
Minthogy egyszerre beszéltek, nem volt könnyű szétválasztani, de hát a család persze tudta, hogy Tunnié volt világoskék és Lorráé barna. Áuszinak rózsaszínűt választottak.
– Hosszabbodnak a fájások – nézett Singépu a tuekanra.
– Minden rendben a babával? – tette föl Hait legalább századszor azt a kérdést, amit minden szülő nő a történelem hajnala óta.
– Abszolút. Agyműködés, szívműködés, vérkép, szervek állapota, minden jó. A fekvése is. Most már erősen kifelé igyekszik. Sénu!
– Minden rendben nálatok? – érdeklődött egy férfihang is az orvos zsebéből.
– Hogyne, Ómsindi, itt minden a legnagyobb rendben. Nemsokára egy kis muneszkkel többet számlál a Testvériség. Otthon is minden rendben?
– Hát ez a két kis muneszk még nem ette meg a kutyát, de csak mert gyorsan tud futni.
– Hing-hing – bólogatott Singépu, és megint fölnézett a tuekanra. – Jól van, elindult. Kilencvenkilenc. Gyere, baba, gyere csak, a Fények várnak rád idekint. Meg én, de velem ne törődj, nekem egyetlen dolgom lesz, kiemelni téged. Ne siess, sien-Hait, akkor nyomj, ha úgy érzed, hogy nyomnod kell. Egy ütéssel sem előbb. Ha hétszázkor vagy kilencszázkor ér ide Áuszi, akkor sem késünk le semmiről.
A tolófájások szépen jöttek, hatszázöt körül Áuszi szünetet tartott, erőt gyűjtött, és nyolckor elindult megint.
– Hát itt vagy, csöppség – üdvözölte az orvos, amikor már kint volt a feje. Már a bal karján feküdt a sillafup lapja, arra csúsztatta rá az újszülöttet, ahogy lassan kibújt.
Hatszáztízkor ért ki, s már ordított is.
– Simnunná – mondta Singépu, és átadta a kicsit az édesanyjának. – Suórin, Dzsalgivéni!
– Sénu? – jött a válasz a zsebéből.
– Áuszi megérkezett. Külalak rendben, légzés… hát azt hallod.
– Legyen üdvözölve a Sínisuál alatt. Simnunná!
A család elragadtatva nézte a kicsit, mialatt Hait ismerkedett vele, magához ölelte, ránevetett.
– Nyolcszáztizenhárom tinerígin – állapította meg Singépu anélkül, hogy még egyszer hozzányúlt volna a babához, csak leolvasta a sillafup kijelzőjéről – és százhuszonnégy larendzs. Szép méretek, és gyönyörű baba. Elgit volt ilyen, amikor megérkezett, meg az a kisbaba, akit pár napja fogadtam, Háruni.
Letépte a kezéről a fóliát, újat öntetett rá a sterilizálóból, a dzsomminkészlet ott lebegett előtte, de nem nyúlt hozzá, amíg Hait nem bólintott, hogy már lehet. Másfél mati telt el Áuszi születése óta. Singépu kivette a dzsomminszorítót, rátette a köldökzsinórra, amit Ámmaít pedig szépen elvágott.
– Simnunná! – mondták Haittal mindhárman egyszerre.
– Jól van – mondta Singépu, és megint letépte a fóliát. – Két limli és készen vagyunk, nincs itt semmi hihundzsi. – Odahajolt, egy ujjal megcsiklandozta Áuszi arcát. – Hát megjöttél, kicsi Áuszi! Jól van, szépen reagálsz, az izomtónusod is hiiiiiiiibátlan, igaz, picikém?
←oj-23 kocsma [-22] Egyszer azt mondta, a Galaxist benépesítő trilliók között már csak a nagy számok törvénye alapján is létezni kell olyanoknak, akikkel még ő sem ért szót. Voltaképpen Kíreán is ilyen volt. De a többséggel azért mégiscsak. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 47. sómir)oj‑23 oj-24 szülés [-25] Nem ő szülte az ikreket és Áuszit – sőt engem sem. Még kevésbé a két feleségét, és persze Haitot és Ámmaítot végképp nem. Mégis ő az édesanyja mindannyiunknak. (Sileni: Ninda élete, 531.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 670. senut saurgéman, 610oj‑24 oj-25 hilgihut [-16] Egy olyan világon, amelyik nem kering és nem forog – illetve olyan lassan, mintha nem tenné –, nincs nappalok és éjszakák váltakozása, nincsenek évszakok, még az időjárás mozgalmassága sem töri meg az idő egyhangúságát, nekünk embereknek kell a saját életünkben változatosságot találni. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 240. sómir, 48. singir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 670. famut algillíszan, 480oj‑25→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
716606 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-19 id [-586] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -523 732 038 szó (703 854+24 041+4143) 5 070 589 betű (4 906 773+163 816) 5 608 121 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2209. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:43/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.14.:1046, 3086 30. 11:48 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |