-22 ←oj-22 katonák [-21] Bárhol élsz a Galaxisban, bárki vagy és bármit csinálsz: egyszer csak beléphet az ajtón Ninda, mintha már előtted ott lett volna. (ÀLAN: Hősköltemény)oj‑22 oj-23 kocsma [-22] Egyszer azt mondta, a Galaxist benépesítő trilliók között már csak a nagy számok törvénye alapján is létezni kell olyanoknak, akikkel még ő sem ért szót. Voltaképpen Kíreán is ilyen volt. De a többséggel azért mégiscsak. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 47. sómir)oj‑23 oj-24 szülés [-25] Nem ő szülte az ikreket és Áuszit – sőt engem sem. Még kevésbé a két feleségét, és persze Haitot és Ámmaítot végképp nem. Mégis ő az édesanyja mindannyiunknak. (Sileni: Ninda élete, 531.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 670. senut saurgéman, 610oj‑24→

---

„Egyszer azt mondta, a Galaxist benépesítő trilliók között már csak a nagy számok törvénye alapján is létezni kell olyanoknak, akikkel még ő sem ért szót. Voltaképpen Kíreán is ilyen volt. De a többséggel azért mégiscsak.”
 


Minden feliratot el tudott olvasni a kattói épületeken, mert a thabbuan írás egy alig eltérő változatát használták. Ezen az üzleten az állt: Tinno Anarvi. Persze a jelentését nem tudta. Csak az írást vették át, a kattói nyelv nem is hasonlít a thabbuanra; legalábbis amit eddig hallott belőle, abból semmi sem volt ismerős.
  Az üzlet első pillantásra étteremnek tűnt, hosszúkás asztalok voltak a jobb oldali felében, emberek ültek mellettük. A bal oldalon hosszú, széles pult, ami mögött egy férfi állt. Odapillantott az ajtóra, és tátva maradt a szája.
  Katto régóta része volt annak a területnek, ahol a Ninda-kultusz megvetette lábát. Itt nem volt annyira uralkodó eszme, mint Szindorián – aránylag kevesen néztek úgy rá, mint valamiféle galaktikus szellemre, tíz-tizenöt százalékról szóltak a becslések. De ez csak a rajongói számát jelentette. Az arcát mindenki ismerte, ezerszer látták a tévében.
  Tinno Anarvi, a pult mögött álló nagydarab férfi előbb hitte volna el, hogy hallucinál, mint hogy valóban Nindát látja belépni, éppen az ő kocsmájába. De pontosan olyan volt. Vállig érő szőke haj, átható tekintetű kék szemek, szúni divat szerinti kék köntös, fehér saru. De – itt? A Tavekkon negyedben, éppen az ő kocsmájában? Egyáltalán – éppen Kattón? Valaki nyilván egy holovetítővel szórakozik.
  Már meg is kérdezte volna, amikor ráébredt, hogy egy holokép nem tudja kinyitni az ajtót. Egy érzékelőt még csak működésbe lehet hozni valami trükkel, de itt nem volt ilyen, az ajtót mechanikusan, kézzel kell mozgatni.
  – Ninda?… – szólalt hát meg mégiscsak, halkabban a kelleténél, a zavara miatt.
  – Igen, én vagyok – lépett közelebb Ninda, kezében tartva a fordítógépet. – Bocsánat a robotok miatt, de nem engednek nélkülük menni sehova.
  Anarvi is fordítógépet vett elő, tudva, hogy Nindáé túl messze van, nem hallja őt.
  – Semmi baj. Kerülj beljebb… mivel szolgálhatok?
  Ninda besétált középre. A két dzsindrobot – a másik kettő kint maradt – lassan körözni kezdett a mennyezet alatt. Az Uori már korábban elfoglalta helyét egy ponton, szintén a mennyezet alatt, s mozdulatlanul várakozott. Anarvi tudta, hogy ezek közül egy is porrá tudja lőni az egész házat, de nem a robotok miatt volt nyugtalan, hanem a vendégek miatt, akik közül egyik-másik eléggé meg volt már töltve. Nem volt Ninda-rajongó, egyáltalán nem érdekelte a dolog és nem is értette, hogy mit esznek annyian ezen a gyereken. De nem akart bajt. Márpedig ha egy részeg beleköt a gyerekbe, annak ő és a kocsmája látja kárát. A robotok még hagyján, azok nem fognak lepuffantani valakit pár illetlen szóért, de a nyakukra szabadítják a Testvériséget… attól pedig a hegyek oltalmazzanak mindenkit!
  – Talán innék valamit – mondta Ninda udvariasan, tudva, hogy nem illik itt lenni úgy, hogy nem fogyaszt. Csillagszerte ez volt a szokás, legalábbis olyan vendéglátóhelyeken, ahol emberi személyzet volt. Evésre nem is gondolt, elég volt rápillantania a pult mögötti polcra, hogy lássa, ez nem étterem, hanem kocsma, itt legfeljebb valami ropogtatnivalót kaphatna. De ez nem zavarta.
  Anarvi szorongása kissé alábbhagyott, ahogy a munkájával foglalkozhatott. Persze alkoholt nem kínálhat egy gyereknek, de…
  – Katto híres a mentaszörpjéről – mutatott egy sor palackra a háta mögötti polcon.
  – Nagyon jó lesz – mondta Ninda –, köszönöm.
  Helyet foglalt az egyik hosszú asztal mellett, Anarvi pedig szélsebesen keverte össze a Katto Aranya nevű esszenciát – nem kérdezte meg, melyikből adjon, hiszen a gyerek nyilván egyiket sem ismeri –, a Kalgor-ásványvizet és a csipetnyi tanagit… a két palackot és a tégelyt fölmutatta a robotoknak, remélve, hogy felismerik, vagy ha van egy kezelőjük, az ismeri fel. Aztán hirtelen ötlettel előkapott még egy poharat, egy keveset áttöltött bele a magas pohárból, amiben Nindának készítette az italt, a kis poharat felmutatta és látványosan kiitta. Meg is mutatta, hogy üres. A robotok nem reagáltak, a dzsindek ugyanúgy köröztek, az Uori rezzenéstelenül lebegett egy helyben. A kocsmáros jó jelnek vette közömbösségüket, felkapta a kis tálcát, amire a poharat állította, megkerülte a pultot és Ninda elé tette az asztalra. Soha nem szokott ilyet csinálni, csak nagyon öreg vagy beteg emberekkel; mindenki másnak onnan a pultról kellett elvennie az italát, főleg ha már a többediket kérte. Ha nem tudott egyenes léptekkel odamenni a poharáért, akkor mehetett kacskaringósan, de kifelé.
  Ninda végigpillantott az asztal mellett ülőkön. Három férfi a túlsó oldalán, egy emezen, de egészen az asztal végénél. Az már eléggé el volt ázva, Anarvi korábban közölte vele, hogy többet nem kap inni. A másik oldalon ülő három jobb állapotban volt, különösen a Nindával szemben ülő, aki gyanakodva szemlélte.
  – Te… tisztára olyan vagy, mint az a gyerek a tévéből – szólalt meg végül, éppen akkor, amikor nyílt az ajtó és belépett Kinalirre hadnagy.
  – Jó estét – lépett a pulthoz. – Egy mentaszörpöt kérek, Ezüst Gömböt.
  – Ninda vagyok – közölte Ninda a szemközt ülővel. – Te ki vagy?
  – Kalurri – felelte a férfi. – Kihu Kalurri rendszerkezelő. Tudod, mi az a rendszerkezelő?… hát a főnökeim se. Valójában senki se tudja. Ezért keresek én feleannyit, mint a főnökeim. Ja, nem… nem annyit keresek. Már rég nem. Mert a gyár már meg sincs. Vagyis de. Az megvan. Csak nem kell bele rendszerkezelő, mert a gyárban nincs már rendszer. Hát ez van. Én meg nem a rendszert kezelem, hanem ezt az üveg tommonit. Ebben még legalább van rendszer.
  – Hagyd azt az üveget. Beszélgessünk.
  – Velem akarsz beszélgetni? Minek? Nincs kivel beszélgetned?
  – De van. Te.
  Kinalirre közben helyet foglalt a másik asztalnál, éppen Nindának háttal. Végighallgatta, ahogy az állástalan rendszerkezelő elmeséli az életét a spirálkar leghíresebb emberének, s végig azon töprengett, mit akar ezzel a gyerek.
  Ninda figyelmesen végighallgatta az elbeszélést, időnként föltett egy-egy kérdést is.
  – Látod, mégiscsak volt miről beszélgetnünk – mondta végül csillagszerte ismert komoly mosolyával.
  – És?
  – Mit „és”? Az életed nem oldódik meg attól, ha beszélgetsz velem vagy bárkivel, ugyanúgy, ahogy az üveg tommonitól sem – de megváltozhat attól, ha sokakkal beszélgetsz.
  – Ugyan miért változna?
  – Nem tudom. Próbáld ki. Beszélgess sok-sok emberrel. Egy idő múlva, amikor már sok emberrel beszélgettél és megváltozott az életed, keress meg és meséld el, mi történt. Sok szerencsét.
  Fölkelt és kisétált – a mentaszörpjét már átvételkor kifizette.
  – Bolond ez a gyerek – dünnyögte Kalurri a poharát forgatva. – Nem is fog rám emlékezni.
  A hadnagy hirtelen hátrafordult és rámeredt.
  – De igen. Ő emlékezni fog. Vegye úgy a szavait, mintha a Galaxis maga mondta volna.
  S gyors léptekkel kiment Ninda után.

---

←oj-22 katonák [-21] Bárhol élsz a Galaxisban, bárki vagy és bármit csinálsz: egyszer csak beléphet az ajtón Ninda, mintha már előtted ott lett volna. (ÀLAN: Hősköltemény)oj‑22 oj-23 kocsma [-22] Egyszer azt mondta, a Galaxist benépesítő trilliók között már csak a nagy számok törvénye alapján is létezni kell olyanoknak, akikkel még ő sem ért szót. Voltaképpen Kíreán is ilyen volt. De a többséggel azért mégiscsak. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 47. sómir)oj‑23 oj-24 szülés [-25] Nem ő szülte az ikreket és Áuszit – sőt engem sem. Még kevésbé a két feleségét, és persze Haitot és Ámmaítot végképp nem. Mégis ő az édesanyja mindannyiunknak. (Sileni: Ninda élete, 531.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 670. senut saurgéman, 610oj‑24→

---

625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
725075 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt

ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 (2138 › 60:47) 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2223. nap, 328 szó/nap, 2286 betű/nap, 76:59/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.26.:1072, 3085 11. 20:31

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673