„Én vagyok a törzsem – a törzsem vagyok én. Ha én alapítottam, ha utolsóként maradok belőle, ha hárman vagyunk, ha sok millióan – mi vagyunk. Nem érted, mit jelent a törzsed? Nézz bele a Harmadik Fénybe.”
Ninda: Metafizika, 1/43/61.
Az ünnepélyes csendet Límarrip mély hangja törte meg, amint dalra fakadt. Az első sor után az egész terem együtt énekelt vele, csak a három lány nem, hiszen aki fontos, az hallgat.
Köszöntjük a Tudás Fényét,
mely utat mutat nekünk,
megosztja velünk lényét,
bevilágítja életünk.
Kétszer ismétlődött ez a négy sor, és csend lett megint. Aztán a koromfekete sokaságból kivált egy kis csapat, és felsorakoztak a Fény túloldalán. Límarrip pedig hátralépett a lányok mögé.
– Hangilaoran-Dzsúmbauri sáhaddifja köszönti Hangilaoran kapitányát – szólalt meg Angrolími jól ismert hangja.
– Hangilaoran kapitánya köszönti Hangilaoran-Dzsúmbauri sáhaddifját – hangzott a válasz.
Az Érahaung-szandzsé körbetekintett az egybegyűlteken, majd megállt a pillantása a három sugárzó arcú kislányon.
– Ohangi! Különleges nap ez a mai. A Testvériség családfáján új hajtás fakad, új irányba ágazik tovább a törzsek sokasága. Gyertek és lássátok, liktenitek, rotongok, sáttirok, haurganitok, ilhurangitok, szesszik, irganómik, arkarandék, alihendák, silandék, ómerik, áfannilok, ríhautok, szóvahutok, siehargutok, fattilgák, szísszagitok, andépik, limandák, kertanok, jariszandék, kalgavitok, kerdzsivutok, rakihandák, ilpagészik, sérirongitok, jahasszurok, amdzsánik, hilgalutok, dzsuambok, satszék, dzségarok, lihaddutok, súmúnik, indzsilupok, szindehanok, ambandrék, sirhatenek, sivundák, szakvék, hapihuandák! Gyertek és lássátok, gyertek és köszöntsétek új testvéreiteket!
Míg az Érahaung-szandzsé beszélt, Límarrip lassú léptekkel a Tűz Otthonának a lányoktól nézve bal oldalára sétált. Az Őrző a jobb oldalon állt, Angrolími pedig velük szemben, két oldalán a sáhaddif Csillagaival.
– Hallgassátok az új törzs szavát – szólalt meg az Őrző. – Eldöntöttétek, ki lesz első törzsfőnökötök?
– Eldöntöttük – felelte a három lány kórusban.
– Lépjen a Fény elé!
Ninda két lépést tett előre és megállt közvetlenül a fehér tűz előtt. Nehezen tudott volna nevet adni annak a döbbenetes érzésnek, ami átjárta. Ő, aki valaha egy csavargó volt a sötétség mögött, e pillanatban a legfontosabb ember a Testvériség hatalmas népében.
Most a kapitány szólalt meg.
– Eldöntöttétek, mi lesz a törzs neve, amely a törzscsalád nevét is adja?
– Eldöntöttük – felelte Ninda.
– Amikor kimondod a nevet – szólt az Érahaung-szandzsé –, életet adsz a törzsednek. E pillanattól létezni fog, és az Élet Fájának részét képezi. Mondd ki hát.
Ninda nagy levegőt vett, igyekezve nem figyelni szíve kalapálására.
– Nindaran!
A hófehér tűz alján vörösség jelent meg, néhány pillanat alatt végigfutott alulról fölfelé, s az egész tűz pirosan kezdett lángolni.
– Törzsed a Testvériség új hajtása – mondta a három férfi kórusban. – Szúnahaum vérének új családja, a nindaranok törzse megszületett a Sínisuál alatt. Simnunná!
– Simnunná – felelte kórusban a janníhaum.
Valahonnan odaszaladt három gyerek. Az egyik Ninda elé állított egy haundihilgát, a másik átadott valamit a kapitánynak, a harmadik az Őrzőnek, s már el is tűntek. Ninda észrevette, hogy valaki megáll a háta mögött és egy leplet bont ki a feje fölött, ami pirosnak tűnt a tűz fényében, de persze fehér volt: a fahuddan-dzsittirt.
Límarrip és az Őrző Nindához lépdelt, aki hátrahajtotta a fahuddan csuklyáját – ahelyett védte a Harmadik Fénytől a fahuddan-dzsittir –, levette nyakából a liktenit-upeszek haundáját és a haundihilgára helyezte.
– A nindaranok törzsfőnöki szianergje – mondta Límarrip, és Ninda nyakába helyezte a szalagot, amely most egyszínű pirosnak tűnt, de valójában piros és fehér kockákból álló, geometrikus minta borította, s gondosan eligazgatta a bal vállán és a jobb derekán.
Ninda visszavette a liktenit-upesz haundát, tudva, hogy annak kell előbb a nyakában lennie, csak azután jöhet a másik, amit az Őrző tartott a kezében.
– A nindaranok haundája – jelentette be az Őrző, és éppoly gondossággal Ninda nyakába akasztotta a másik haundát, ügyelve, hogy a két aranykorong egymás mellett legyen, egyik se takarja a másikat. Majd átvette egy újabb gyerek kezéből a törzsi pecsétet, szabályszerűen rányomta Ninda jobb karjára, majd összecsukta és átnyújtotta neki.
– Míg törzsed elég nagy nem lesz, te mint törzsfőnök vagy a haundihúmat is. Őrizd a nindaranok haundáját.
A két férfi hátralépett és a homlokára tette a kezét. Ninda viszonozta. Aztán ismét a fejére borította a csuklyát és kiment oldalra, Szinensi mellé, aki beállt helyette középre és a fahuddan-dzsittir alatt hátrahajtotta a csuklyáját. Ninda átadta a pecsétet a sáhaddif-hilganilnak – aki éppúgy tartotta két tenyerén, ahogy a Sínisuál-hengert szokás –, hogy Szinensi nyakába akaszthassa a haundáját, amit egy másik hilganil hozott neki. Majd rányomta a pecsétet Szinensi karjára, aki visszahajtotta a csuklyát, kilépett a fahuddan-dzsittir alól, és következhetett ugyanez Ainival.
Végül a hilganilok eltűntek a sokaságban, ők öten pedig visszafordultak a Fény felé, amely egyszerre visszaváltott fehérre, és mindenki homlokára tett kézzel üdvözölte. A Tűz Otthonának túloldalán Angrolími kitárta két karját.
– Íme: létrejött a nindaranok törzse, az Élet Fájának új hajtása. Köszönjük meg a Tudás Fényének, hogy segítségünkre volt.
Felhangzott a Testvériség himnusza, amit az egész Dzsúmbauri együtt énekelt a zenekarral. Amikor a dal véget ért, a Fény hordozói a Tűz Otthonához léptek, s a Fény visszazsugorodott eredeti méretére. Felemelték és lassú léptekkel kivonultak vele. A Fény távozása után a mennyezeti világítás halványan működni kezdett. Két ember kivitte a Fény megnagyobbítására szolgáló szerkezetet, utánuk még hatan a nagy körlapot, s a Tűz Otthona visszanyerte rendes külsejét. Az emberek most már hátrahajtották a fahuddanjuk csuklyáját.
– Kapitány, kérlek – szólalt meg most a tömeg.
– Mit kívánsz, Őrző? – kérdezte Límarrip, mintha az Őrző lett volna az, aki a kérdést föltette. De a választ tőle kapta.
– A Harmadik Fény elvonult, kapitány. De a Testvériség janníhaumában mindig égnie kell az örök tűznek. Megtiszteltetés lenne számunkra, ha Hangilaoran kapitánya személyesen gyújtaná meg a janníhaum tüzét.
– A kapitány számára öröm és megtiszteltetés, ha a Tűz Őrzőjének segítségére lehet – felelte Límarrip, s persze egy szempillantás alatt ott termett előtte egy apró hilganil egy tűzpálcával és egy sorgitinfáklyával. Límarrip előbb a tűzpálcát vette el.
– A janníhaum tüze – mondta, és meggyújtotta a pálcát. Magasra tartotta, úgy várta, hogy lobogva égni kezdjen.
– A janníhaum tüze – szavalta a tömeg lelkesen.
Límarrip átvette a fáklyát is, és a közepébe illesztette a pálcát. A fáklya szisszenve lángra kapott. Límarrip kivárt, majd a Tűz Otthonának közepébe dobta. Az Őrző nyomban odanyúlt a janníruannal, széthordta a lángot, s az örök tűz ismét régi formájában égett.
Az emberek néhány pillanatig csendben álltak, aztán a sáhaddif lassú léptekkel elvonult. A szertartás véget ért. Nem volt más hátra, mint egymás nyakába borulva örülni, előbb hárman, majd négyen Silenivel, miközben kigyúlnak a mennyezeti fények, és aztán még végigölelgetni Haitékat és az ikreket, és kaptak még öleléseket a Híd és a sáhaddif tagjaitól, még magától Hangilaoran kapitányától is.
←oj-13 a Fény [40] Hogy mi nekünk szúniknak a Három Fény? Mi a napfény, a víz, a levegő? (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 144. sómir, 72. singir)oj‑13 oj-14 törzsalapítás [-22] Én vagyok a törzsem – a törzsem vagyok én. Ha én alapítottam, ha utolsóként maradok belőle, ha hárman vagyunk, ha sok millióan – mi vagyunk. Nem érted, mit jelent a törzsed? Nézz bele a Harmadik Fénybe. (Ninda: Metafizika, 1/43/61.)oj‑14 oj-15 Vỳḩaůteń [-21] És egyik pillanatról a másikra Ninda lett a legfontosabb ember a Testvériségben – de nagy örömére csak egyetlen napig. (Hait Kirísz: Ninda, 2152.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 60. èkaĩ 27., a fehér órájaoj‑15→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
718154 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-20 árdzsimanjáték [-350] () :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 · -275 733 249 szó (705 034+24 072+4143) 5 079 566 betű (4 915 555+164 011) 5 617 257 jel (@537 691) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2215. nap, 329 szó/nap, 2293 betű/nap, 76:49/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:1171, 3088 5. 10:01 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |