„A tenger ugyanolyan fontosnak érzi minden csepp vizét.”
Ninda: A fény lúmái, 3031.
Jasszani
43 667. szahut féninnulgan
namindan-harvakin
340
– Milyen nap van ma? – kérdezte Aini öltöztetés közben.
– Szahut – felelte Sileni magabiztosan. – Megyünk táncolni?
– Hát persze hogy megyünk. És még milyen nap van?
– Féninnulgan. Szahut féninnulgan! És namindan-harvakin?
– Igen. Ez harvakin harmadik napja. El tudod sorolni mind a hármat?
Sileni az ujjain számolta a napokat. A bal keze ujjain, persze.
– Liktuharan… nendihilgan… féninnulgan!
– Nagyszerű – adott Aini puszit a kicsi homlokára. – És hogy van tovább?
Sileni előrelökte a kezét – megint a balt –, széttárva mind az öt ujját.
– Így! Dzsorehan a különujj, ez! – Fölmutatta a különujját, behajtva a másik négyet, amikről már semmiből sem látszott, hogy valaha száfunnupok voltak. – Különujj napja, namindan-sirgakin!
– Nagyszerű! – Aini megkötötte Sileni világoskék köntösén az övet és leguggolt a sarujáért. – Mondd tovább.
– Nesszihuran, anyaujj napja – hadarta Sileni. – Namindan-jallakin. Fattilgópan, apaujj napja, namindan-limmakin. Úsarrigan, gyerekujj napja, namindan-dzservakin. Ééééés sziangdzsan! – nyújtotta ki utolsóként a legkisebb ujját is. – Babaujj napja, namindan-szisszakiiiiiin! – énekelte valamiféle jalarra és szindorra is emlékeztető dallamos hanghordozással, és az anyukája nyakába kapaszkodott, míg az leemelte az öltöztetőasztalról, s a padlóra állította.
– Nagyszerűen tudsz mindent. És egyre nehezebb vagy, már nem sokáig fogunk emelgetni.
– Nem is kell, majd csapkodok a szárnyammal, mint a ŕǒp kǐot! – A gyerek meglengette karjait a levegőben. Aini nevetett és bólintott.
– Tǎ kèu dĺyp, jin dõy – felelte.
Sileni, mint minden reggel, rávigyorgott az asztal alatt maradó bal sarujára és az ötször tizenkét színes kockára, amik eredeti funkciójukat elveszítve most építőkockaként szolgáltak, minden este kirakott belőlük valami szép képet. Most kis tájképet alkotott, kissé elvont módon, hiszen csak hatvan kockája volt. Kékeket, lilákat rakott le alul, azokra zöldeket állított – csatorna és rét, nyilván –, rájuk két sárgát, ezek voltak a házaik, és közéjük egy zöldet, az volt a huhalli. Felülre világoskékeket és sárgákat, az égbolt jelképeként. A többi kockát csak leszórta a kis művecske mögé, amit persze Aini már gondosan lefényképezett.
– És aztán jön namindan? – kérdezte Sileni már kifelé tartva.
– Igen, aztán namindan. Nekem is ez lesz az első, akárcsak neked.
– Mert eddig a fáááák alatt szaladgáltál – kacagott a gyerek, és kiszaladt a házból.
Kint csatlakoztak a többiekhez, legelsőként persze Dzsellihez, aki aznap reggel már egy csomószor borult Sileni nyakába, mint aki száz éve nem látta. De most sem mulasztotta el.
– Hová menjünk? – kérdezte Ninda, amit persze úgy értett, hogy melyik janníhaumba.
– Likalgíbe! – mondta Sileni.
Ez volt a város legújabb janníhauma, már Ninda és Haiték ideköltözése után létesítették, mert a Likalgí negyed népessége megnőtt, elkelt nekik egy saját janníhaum. Szabadtéri janníhaum volt, mint az Abroncsvilág melegebb övezeteiben a legtöbb. Milagu hosszúkás háza előtt volt, az választotta el a hegyoldaltól. Sileni nyomban a szívébe zárta Milagut, amikor a lányok felismerték mint a szemműtéten részt vevő egyik orvost. Ő volt az egyetlen közülük, aki ugyanebben a városban lakott. És amikor kiderült, hogy Milagunak két gyereke is van Sileninek nagyjából megfelelő méretben, a harminchét éves Ánuri és az ötvennyolc éves Ergit, még inkább megkedvelte ezt a helyet. A lányok már tudták, hogy a jalar szokások szerint Sileni csak körülbelül száztíz éves koráig játszhatna a fiúkkal, onnantól ez már nem illik, de úgy döntöttek, csak abba avatják be eredeti nemzetiségének hagyományai közül, ami hasznára válik.
A janníhaumban most ismerős lépkedett az örök tűz körül, Szomendzsi, egy helybeli öreg bácsi, aki alig néhány háznyira lakott innen. A két kisfiú nem volt kint, de Milagu nagylánya, Ísenni igen, éppen a fiújával, Amszenuval beszélgetett. Sileni egyből odafutott az Őrzőhöz, homlokára tett kézzel üdvözölte, aztán megkérdezte Ísennit, hol vannak a fiúk. Ők is jönnek hamarosan, volt a válasz. A kislány nem tűnődött azon, hogy mit fog addig csinálni, szaladt a dzsorongitszőnyeghez, lehuppant, körülnézett a játékok között, elfoglalta magát egyedül is. Az Abroncsvilág szabadtéri janníhaumainak dzsorongitszőnyegein ugyanúgy szanaszét hagyták a játékokat éjszakára, mint a hajók janníhaumaiban, hiszen nincs időjárás, nincsen semmi, ami kárt tenne bennük. Auríhaumon persze más a helyzet.
A lányok most nem ültek le mind játszani vele, Aini követte, Szinensi utánanézett a reggelinek, Ninda pedig elővette a suagját. Dúnszi mosolygott rá a képernyőről.
– Nem zavarlak?
– Egy szúnit nem lehet zavarni hiperfonon, mert akkor nem is jelez a suag – felelte Ninda.
– Mit csinálsz éppen?
– Reggelizni készülök. Itt még kora reggel van.
– ÝỲsssss… be kell állítanom a szúni órát is. Hogy van a lányod?
– Remekül. Figyelj, ha el akarsz mondani nekem valamit, vágj bele, ne tekergesd a sẃmẁ bajuszát.
– Ne csavargasd a sẃmẁ bajuszát. Így van a mondás. Szóval az a terv, hogy lesz egy gyerekünk nekünk is. Tessék, kiböktem.
Ninda fölvonta a szemöldökét.
– Nem korai ez egy kicsit?
– Hé, te sengiri, idősebb vagyok nálad – méltatlankodott Dúnszi szúni nyelvre váltva.
– De nem sokkal, és gondolom, ti nem örökbefogadni szeretnétek. Már úton is van?
Nindának persze fogalma sem volt arról, hogy a szindor illemszabályok szerint lehetetlenség arról érdeklődni, hogy egy tíz éven aluli lány terhes-e. De Dúnszi jól tudta, hogy Nindát azok az illemszabályok sem érdeklik, amiket ismer. Igyekezett tipikus szúni módra válaszolni, inkább csak sejtve, mint tudva, hogy a szúniknál a szexualitással kapcsolatos tabuk java része alighanem hiányzik.
– Nem, még nincs, ámbár mi semmit sem teszünk a védekezésért. Már közel egy hónapja együtt vagyunk testileg is, és nem tartottunk szünetet, kivéve persze amikor havonta kétszer szükséges.
– Hát akkor most már bármikor megszólalhat a kék virág – felelte Ninda mosolyogva. – Meg ne kérdezd, hogy miért éppen az. Valamelyik világon hallottam.
– Jó, nem kérdezem. Viszont arra gondoltunk, hogy ha véletlenül akkoriban nem járna túl messze a hajód, elvállalnád-e esetleg, hogy śuẁsynẽp legyél.
Ninda kinyitotta a száját, aztán becsukta.
– Persze – sietett a fiú tisztázni –, nem gondoltunk nagy felhajtásra. Ha nem akarod, azt sem kell a nyilvánosságnak megtudnia, hogy itt vagy.
– Nem ez a gondom a dologgal, Dẁnśy. De fogalmam sincs, mi az a śuẁsynẽp.
A fiú riadtan nézett rá. Most ő sértett illemszabályt.
– Kérlek, bocsáss meg, amiért zavarba hoztalak – felelte, és kis híján valamilyen bocsánatkérő kézmozdulatot is tett, mielőtt észbe kapott volna, hogy ezt Ninda nem venné jó néven. – Ha megengeded, elmagyarázom. A śuẁsynẽp a régi szokások szerint egyfajta kísérő, aki az újszülöttet bemutatja a világnak. Tudok róla küldeni egy ismertetőt.
Tehát mint a hilgihut, gondolta Ninda, és elmosolyodott. Többször vett részt hilgihutszertartáson, bár ő maga még nem szerepelt benne.
– Értem. Természetesen örömmel elvállalom, ha a csillagtérkép is úgy akarja.
←oi-8 Társaság [28] Valamit csinálsz valahogyan – és legközelebb is úgy. Valamit leteszel valahová – és ott hagyod. Még nem is gondolsz rá, de hagyományt teremtesz. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 302.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 667. higit nendihilgan, namindan-harvakin, 450oi‑8 oi-9 śuẁsynẽp [-19] A tenger ugyanolyan fontosnak érzi minden csepp vizét. (Ninda: A fény lúmái, 3031.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 667. szahut féninnulgan, namindan-harvakin, 340oi‑9 oi-10 reggeli [-23] Az egyik legszebb látvány, amit ismerek: a suagokból fölfelé szálldogáló zöld feliratok. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 103. sziangdzsan)oi‑10→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 id [-201] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -176 740 836 szó (712 432+24 251+4153) 5 134 119 betű (4 968 789+165 330) 5 672 449 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 13:55 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |