Ninda

28 ← →

„Valamit csinálsz valahogyan – és legközelebb is úgy. Valamit leteszel valahová – és ott hagyod. Még nem is gondolsz rá, de hagyományt teremtesz.”

Szinensi: Összegyűjtött lúmáim,
302.

Szúnahaum
Jasszani
43 667. higit nendihilgan
namindan-harvakin
450
Erre az alkalomra átrendezték a két ház közötti területet, amit a lombját fölébe terítő huhalliról Ninda huhallupnak nevezett el. Kibővítették az ülőgarnitúrát, most két hosszabb, ívelt pamlagból állt, amik tojásdad formán vettek körül három asztalt. Az asztalokon a szúnik két elmaradhatatlan szokása szerint enni-innivaló, és több helyen letéve suagok, amikből már elkezdtek felfelé szállingózni a jól ismert zöld feliratok. Már látták az Aulang Laipot és a Hallihuat Fónirdot is. A Testvériség hazatér a Testvériséghez.
  A pamlagokat pedig a Ninda Társaság számára hozatták. Itt volt mindenki – még maga Ninda is, amint Hiragi megállapította, hiszen Ninda eddig még vajmi csekély érdeklődést tanúsított a Társaság munkája iránt.
  – Mozgalmas volt ez a dzsúmi – állapította meg Hait, aki már egészen hátradőlve, feltámasztott lábbal ült. Áuszi egyre gyorsabban növekedett. – Namindan-dzsúmikor ketten indultatok be a Galaxisba, de négyen tértetek haza. A dzsáhifannunnal pedig beírtad magad a történelembe, sien.
  Ninda lebiggyesztette a száját.
  – Legfeljebb Szindoria történelmébe, és abba sem hosszú időre. Pár évszázad és elfelejtik.
  – Dehogy felejtik – felelte Vaheffun, a most már Ninda-levéltárnak nevezett gyűjtemény fő kompilátora; Sugiran és Andzsihut átengedte neki a munka vezetését, és ők inkább arra koncentráltak, hogy annyi dzserang hírügynökséggel teremtsenek munkakapcsolatot, amennyivel csak lehet. – Még a Kíreán-rezsimet sem fogják elfelejteni, nemhogy a te fellépésedet. Az ugyanis egy hőstett, és az emberek szomjazzák a romantikát. Engem egészen meglepett, hogy a szindorok csak mostanára határozták el, hogy filmet készítenek belőle.
  Ninda mosolygott. Ők némi késéssel értesültek erről, mert amikor Dúnszi hiperfonált a hírrel, ők a műtőben voltak a száfunnupon. A filmet Sâáneś Mëêreloý fogja rendezni. Ha megkapja Ninda hozzájárulását, természetesen. Megkapta, egy vállvonással és a „felőlem” szócskával.
  – Romantikus… ugyan. Bementünk, beszélgettünk, Vuird velünk evett, de válaszolni nem tudott.
  – „Velünk evett” – idézte Hait –, ez egészen úgy hangzott, mint annak idején a csavargók világában.
  – Többé-kevésbé annak szántam – bólintott Ninda –, de mégsem egészen, mert Vuird nem lett közülünk való azáltal, hogy együtt ettünk, és a társai sem. Hing-hing, szóval nem volt ebben semmi hősies. Enni nem egy hőstett. A hatalomtól való megfosztásukat pedig Ámmaít mondta ki, nem én. Remélem, Sâáneś nem fogja azt állítani a filmben, hogy én voltam, mert az akkora ostobaság lenne, mint a Súaf. Ahogy Salumaton mondják, nekem túl rövid az orrom ehhez.
  – Majd beszélünk Szánesszel – felelte Fíraszengi azon a hangon, amiből mindenkinek világos volt, hogy a rendező kellemetlenségekre számíthat, ha bárhogyan kiforgatja Ninda szerepét az eseményekben.
  – Fura lesz egy másik kislányt látni a helyeden – mondta Aini.
  – Hát igen. Meg a tiéteken is. A szindoroknak meg, gondolom, a híres nagy kék csoda helyén lesz fura másvalakit látni.
  – Eddig tiltotta a törvény, hogy Kíreánt megjelenítsék filmen – magyarázta Ámmaít. – A „kék csoda” egy szindor mondás, ami kihasználja a kék jelentésű szó hasonlóságát egy trágár szóhoz.
  – Mi az a kíreán? – kérdezte Sileni, aki a szúni kisgyerekek szokása szerint az asztal alatt játszott az ikrekkel és az állatokkal.
  – Ez egy ember neve, kicsim – felelte Szinensi.
  – Dĺup – fejezte ki véleményét a kicsi tömören. – És mi az a trágár?
  – Hát amikor azt mondod valakire, hogy dĺup – kacagott föl Szinensi, és a többiek vele nevettek.
  – Ha visszatérhetek a hőstett kérdésére – szólalt meg Sotten, a Társaság legújabb tagja –, azt hiszem, Halgellir barátom írt erről már korábban.
  – Mire gondolsz, a Hikkenun-ciklusra? – pillantott rá a másik fhangímester.
  – Egy régebbi művedre. Sommek umen khen rauth – ákhban nin immifh inen.
  – Ó, erre – mosolygott Halgellir. – Már nem is emlékeztem rá. „Khop darja harkin szinfhen – rokhnud nit khúme immifh.”
  – Igen, ohangi – szólt közbe Lingdzsaéti –, bár szerintem ehhez valójában csak a Namminir-lúma teszi hozzá az adott kontextust… de nem silgunban vagyunk, és a társaság nagy része egy szavunkat sem érti.
  – Igazad van, ohangi – hajtott fejet Sotten szelíden. – Elnézést.
  – Hát ez a Ninda Társaság – mosolygott Ámmaít –, Ninda pedig odavan a fhangíért, úgyhogy a Társaság összejövetelein aligha lehet bárkinek is kifogása ellene.
  – Egy pillanat – szólalt meg Andzsihut. – Suórin, Hilgan Száhannífi, suórin.
  – Sénu, sénu, Andzsihut – felelte egy női hang az asztalon fekvő suagból. – Hilgan Száhannífi köszönti az Abroncsvilágot. Itt Engriti, a Felhő gyermeke.
  – Az Abroncsvilág köszönti gyermekeit a Hilgan Száhannífin. Veletek utazik-e még Sigerszip?
  – Sénu, sénu, Andzsihut fiam – válaszolt egy másik, idősebb nő. – Hát ismét a Felhőben.
  – Ismét Szúnahaumon, anyám. Szeretnék bemutatni neked egy különleges gyermeket.
  – Mindnyájan különlegesek vagyunk, fiam.
  – De nem egyformán – vágta rá Ninda. – A legtöbben köznapi módon különlegesek, de akadnak néhányan, akik különleges módon különlegesek. És közöttük is a többség köznapi módon különleges módon különleges, csak kevesen vannak, akik különleges módon különleges módon különlegesek.
  – No lám – mondta a suag –, egy lánycsemete, aki a Jorokkenin-számbaun dzsullát idézi, namindan-harvakin délelőttjén.
  – Namindan-harvakin vidám délelőttjén egy lány sétált a Sorengur partján-ján-ján-ján – nevetett Ninda, s már énekelve folytatta. – Namindan-harvakin vidám délelőttjén arra jött egy fiú, akit még sose látott-tott-tott-tott. Namindan-harvakin vidám délelőttjén egy fiú jött szembe és rámosolygott-gott-gott-gott. Namindan-harvakin vidám délelőttjén a lány visszamosolygott a fiúra-ra-ra-ra, namindan-harvakin vidám délelőttjén belökte a fiút a Sorengurba-ba-ba-ba!
  – Művelt gyerekeket terem felétek jó Szúnahaum – nevetett az asszony. – Ez a csibész dalocska akkor volt divat, amikor én még nem is éltem.
  – Ami azt illeti, ezt a gyereket még csak nem is az Abroncsvilág termette, anyám – mondta Andzsihut. – Sivatagi hirkeninbokorban jött a világra, sötét utcák mélyén nevelkedett.
  – Mit, csak nem az a szöszke csitri, akiért megőrülnek a dzserangok csillagszerte?!
  – Hát de – dünnyögte Hait a beállt nagy csendben. Itthon a Testvériségben ritka eset volt, hogy valaki, aki egyébként nem ismerte Nindát, tudott a dzserang világokon terjedő kultuszról.
  – No, elmegyek és megnézlek magamnak, csak boruljon fölém a Sínisuál.
  Ezzel Sigerszip letette. A jelenlevők derültségét Halgellir öntötte szavakba.
  – Lám, ketten is vagyunk, akik ismeretlenül is hallottunk már rólad, sien-Ninda. Egy ekkora országban nem is rossz!…
  – Ha kettőről tudunk, lehet négy is – hahotázott Hiragi.
  Amikor a vidámság csillapodott, Andzsihut megjegyezte:
  – Igazából persze azon kell megdöbbennünk, hogy a dzserangok közül ennyien ismernek, sien, anélkül hogy valójában ismernének. Azt hiszem, a fő ok mellett, amiért megalapítottuk a Ninda Társaságot, az is szempont, hogy ennek az okait is kutatásra érdemesnek tartjuk.
  Ninda ránézett azzal a tipikusan szelíd, egyszerre kutató-firtató és mélyen megértő Ninda-tekintetével.
  – Mit akarsz ezen kutatni, ohangi-Andzsihut? A tömegpszichológia csillagideje létező tudomány, mit lehet ehhez még hozzátenni?
  – Azt a részét, ami nem tömegpszichológia. Mert azt elismerem, hogy Akárhol világ Bárhol falucskájában egy öreg kertész, aki semmit sem ismer a Galaxisból a közeli kisvároson kívül, csak amit lát a tévében, elhiszi a tévének, hogy te egy ekkora szummumi-dzsummumi vagy. Honnét lehetne saját világképe? A kérdés nem ez, és nem is az, hogy a tévé honnét veszi. Hanem hogy akitől a tévé veszi, az honnét veszi.

← →

645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740581 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt

ph-27 hombéban [-198] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 -173 (2159 › 61:23) 740 891 szó (712 435+24 303+4153) 5 134 473 betű (4 968 807+165 666) 5 672 830 jel (@538 357)	699, 69,9%, 421 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.9.1.:1433, 3088 29. 17:05

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673