„A legszörnyűbb, legkártékonyabb emberi tulajdonság a felelőtlenség. Gondolni sem szeretek rá, hogy milyen károkat okoznak emberek embereknek a nemtörődömségükkel.”
Hait Kirísz: Emlékiratok, 330.
Fílangir-Silluhilpan
43 668. namindan-lidzsúmatan
400
Fél derki óta gyülekeztek az emberek Silluhilpan hosszúkás, tojásdad szigetére, amint több tucat más helyszínre is. A Fílangiron átívelő huszonnégy hidat, a sziget partján körbefutó sétányt, a sziget sénin végében levő Sillu falucska házait fehér zászlók sokasága díszítette. Az emberek színes köntöst viseltek, és minden felnőtt feltette a haundáját. Csak két csoport volt másképpen öltözve: tizenkét idősebb férfi és nő piros köntösben, rajta bal válluktól a jobb derekukig haladó fehér szianerg, azon a haunda – ők voltak az ohangi-szunnunok, akik felsorakoztak a nézőkkel szemben. És egy népesebb csoport a szokásos színes köntösben, de azt eltakarta a fekete fahuddan, és azon ragyogott a haunda.
– Akkor hát kezdjük el, ohangi – lépett elő egy idős asszony az ohangi-szunnunok sorfalának elején, hangját szétvitte a hangosítás az egész szigeten. – Dzsúfauri vagyok, a Szoramminlilgahaurígí saonája. Köszöntöm a jelenlevőket és külön a nyolcvankét ohangi-súmannit. Néhány pillanat múlva meghallgathatjuk a kapitányt, legyetek türelemmel.
Jelt adott, s az automaták kifeszítettek egy óriási képernyőt a levegőben, az ő hátuk mögött, a sziget dzsisszá vége fölött, s nyomban meg is jelent rajta egy mélybarna fal. Egyszerű, vékony arany vonalakkal megrajzolt minta borította, ami fent a magasban Hangilaoran címerét fonta körbe: arany körben vékony fehér vonalakkal, az ősi szúni írás kacskaringós betűivel írva a Hangilaoran felirat, semmi más. A fal előtt kis asztalka, sötétbarna, kerek, egyetlen lábon állt, s rajta kis arany kúp, aminek tetején fehér lángocska lobogott.
– Ez a Híd – közölte Szinensi a lányával. – A legfontosabb hely a Galaxisban. Az pedig ott a Harmadik Fény.
Az emberek homlokukra tett kézzel köszöntötték a Tudás Fényének jelképét. Aztán belépett a képbe egy férfi is: Hangilaoran kapitánya, Límarrip, hatszázötven éves sugárvegyész, testes, szakállas férfi, mélybarna köntösén fehér szianerggel és törzse, a dzsilafun-hirragi haundájával, fején az arany kapitányi süveggel. Ő nem látta a sok-sok helyszínen levőket, de a képernyők előtt álló emberek őt is üdvözölték, tenyerüket homlokukra simítva.
– Ő a kapitány, Límarrip – mondta Sileninek Szinensi. – Nálunk nincs elnök vagy miniszterelnök, úgyhogy ha lenne az országnak vezetője, ő lenne az.
Límarrip belépett az asztalka mögé, lenézett a fehér lángocskára és homlokára tette a kezét. Aztán leengedte és megszólalt.
– Nyolc napja vette kezdetét a dzsúmi, s én átvettem a névsort, ahogy minden kapitány teszi namindan-saurgéman délutánján, sok tízezer év óta. Két dolog tűnt fel első látásra. A listán pontosan százezer név állt. Eggyel sem több és nem is kevesebb. Ez érdekes szám, de persze véletlen. A másik szám is véletlen, és még érdekesebb: a lista legidősebb és legfiatalabb szereplője között kis híján kilencszáz év a korkülönbség. Öreg emberek és gyerekek, kiskamaszok is vannak rajta. Szeretem ezt Hangilaoranban. Mindenkinek, minden korosztálynak nyújt valamit. – Kitárta két karját a kamera felé. – Ez így lesz ezentúl is; gyertek, ohangi, osszátok meg velünk a tudásotokat, s mi is megosztjuk veletek a miénket. Most pedig hívjuk a Harmadik Fényt, hogy legyen velünk és kísérje utunkat ezentúl is.
Leengedte karját, kissé meghajtotta magát és kiegyenesedett.
– Mi az a Harmadik Fény? – kérdezte közben Sileni.
– A Tudás Fénye. Az első Fények a Felhő Csillagaié, amik ősiek, sok-sok milliárd éve ragyognak itt a Felhőben. A második a Sínisuál, ami fiatalabb, de mégis sokkal öregebb az emberiségnél. A Tudás Fénye csak azóta létezik, amióta ember is létezik. Azóta van emberi tudás. Magát a jelképet, a fehér tüzet valamikor néhány tízezer vagy százezer évvel ezelőtt alkották meg. Több ország is őriz belőle egyet-egyet a Galaxisban.
A kamera lassan ráközelített a Tudás Fényének fehér lángjára, s közben megszólalt a Testvériség himnusza, amit a nézők együtt énekeltek a kórussal. A kamera nem mozdult tovább, a láng ott lobogott a képernyőn, mögötte látszott Límarrip barna köntöse.
– Ohangi – szólalt meg Dzsúfauri fennhangon. – Itt az idő, hogy bemutatkozzatok a Tudás Fényének!
A fekete fahuddant viselők eddigre sorba álltak, s az első odalépett Dzsúfaurihoz. Felnézett a Fényre a képernyőn.
– Szirgahut – mondta a nevét hangosan.
– Doktor Szirgahut, orvos – felelte az egyik ohangi-szunnun.
– Tiéd a Fény – mondta Dzsúfauri, feltartva jobb tenyerét, és Szirgahut hozzáérintette a magáét. Aztán fejére borította a fahuddan csuklyáját és továbblépett.
– Dzsilti – mondta a következő, egy csengő hangú fiatal lány.
– Doktor Dzsilti, fizikus – felelte egy másik ohangi-szunnun.
– Tiéd a Fény – emelte föl Dzsúfauri a tenyerét.
S így tovább, nyolcvankét ember, természettudósok, orvosok, jogászok, történészek, zenészek, képzőművészek, irodalmárok, színészek. Miután átvették Dzsúfauritól a Fényt, elindultak jobbra az ohangi-szunnunok előtt, mindegyikkel összeérintették a tenyerüket, mindegyik elmondta: „Tiéd a Fény”, s az utolsó előtt megálltak. Levették nyakukból a haundát, letették az utolsó ohangi-szunnun előtt álló asztalka fekete bársonypárnájára, az a nyakukba akasztotta a fehér szianerget, s visszavéve a haundájukat megint elfoglalták helyüket a sorban.
Nindáék senkit sem ismertek azok közül, akik most átvették a Tudás Fényét, azaz ettől kezdve joguk volt a doktori cím használatára. De Milagu tagja volt az ohangi-szunnunnak, ő ajánlotta, hogy nézzék meg a szertartást. S ő lépett elő, amikor mindannyian átvették a Fényt és a fehér szianerget.
– Én, Nilgáfannut Dzsinambi Milagu Hesszun Jaurómi – mondta harsányan a szöveget fejből, s a harminc orvos a maga nevével ismételte –, a Tudás Fényének lángja előtt esküszöm, hogy amit eddig tanultam és ezután tanulok, azt mindig betegeim javára fogom használni. Nem ártok és nem engedek mást ártani. A hozzám fordulót segítség nélkül nem hagyom. Tudásomat mindig arra használom, hogy betegeimet egészséghez, vagy ha ez nem lehetséges, emberhez méltó, minőségi élethez segítsem, s ha állapotuk túllép az orvostudomány lehetőségeinek határán, segítségükre leszek, hogy életüket fájdalommentesen, méltósággal folytathassák vagy az általuk kívánt módon és időpontban befejezhessék. Munkám során más szempontot, mint a beteg érdekét, nem ismerek. Minden embert egyenlőként kezelek, és közöttük más rangsort, mint állapotuk sürgősségét, nem ismerek. Magam fölött más tekintélyt, mint a tudományos igazságot és betegeim jólétét, nem ismerek és nem fogadok el. Társaimtól mindig tanulok és őket mindig tanítom. Így ragyogjon fölöttem és vezéreljen utamon a Tudás Fénye. Simnunná.
Esküt csak az orvosok és az űrhajósok tesznek, s mivel itt űrhajós nem volt, a szertartás véget ért. A képernyőn változatlanul a fehér lángocska lobogott, mialatt a súmannik átvették a gratulációkat, egészen addig, amíg az utolsó helyszínen is végeztek. Akkor ismét távolodott a kamera, megint mutatta Límarripet is.
– Gazdagabb lett ma a Testvériség, barátaim. Szép nap ez a mai. Érezzétek jól magatokat mindnyájan a namindanon!
←oi-23 törzsi nap [-22] Életem első részét szigorú szabályok között éltem, amiket alig ismertem, de eszembe sem jutott soha, hogy betartsam őket. Ezért maradtam életben. Hát nekem ne magyarázzatok a szabályokról. (Ninda: Beszélgetések, 317.) :: Szúnahaum, Szilannun-Híhergauti, 43 668. namindan-dzsanargan, 603oi‑23 törzsi nap oi-24 doktoravatás [-22] A legszörnyűbb, legkártékonyabb emberi tulajdonság a felelőtlenség. Gondolni sem szeretek rá, hogy milyen károkat okoznak emberek embereknek a nemtörődömségükkel. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 330.) :: Szúnahaum, Fílangir-Silluhilpan, 43 668. namindan-lidzsúmatan, 400oi‑24 doktoravatás oi-25 emlékdíj [-24] Ha tudásra tettél szert, őrizd meg. Sosem tudhatod, mikor veszed hasznát. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 160.)oi‑25 emlékdíj→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
725448 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2225. nap, 327 szó/nap, 2284 betű/nap, 77:03/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.28.:861, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |