„Életem első részét szigorú szabályok között éltem, amiket alig ismertem, de eszembe sem jutott soha, hogy betartsam őket. Ezért maradtam életben. Hát nekem ne magyarázzatok a szabályokról.”
Ninda: Beszélgetések, 317.
Szilannun-Híhergauti
43 668. namindan-dzsanargan
603
– Elég, elég – zihálta Ninda, és lehuppant a fűbe. Fújtatott néhányat. Már vagy másfél derki óta táncolt a liktenitekkel, silandékkal és ríhautokkal a nagy tűz körül, és alig tartott szünetet. Sileni ránevetett és hasra vágta magát Ninda mellett a fűben.
– Jó nagy tűz, és jó a kaja – mondta.
– No persze, te elsősorban a hasadra gondolsz – nevetett Ninda gondolatvillanása.
– Én melyik törzsbe kerülök, anya?
– Azt még senki sem tudja. A sáhaddif dönti el, amikor elég nagy leszel.
A gondolatban benne volt az a mellékzönge, hogy „amikor már a sáhaddif is elhiszi, hogy elég nagy vagy”, hiszen Sileni, magasan fejlett receptor lévén, szellemileg sokkal érettebb volt a koránál, nyolcvan-százéves szinten állt. A lányok szerint százötven éves korára bőven elég érett lesz a sáhaddifra.
– Aini mikor áll a sáhaddif elé?
– Namindan-dzsúmi után, hiszen tudod. A namindan idején nem találkoznak a Fények.
– De – villant Sileni –, csak a namindannak világítanak, nem a sáhaddifnak. Hogy a törzsek a Fények alatt táncolhassanak a tűz körül.
– Simnunná – mosolygott Ninda, és föltápászkodott. Még mentális jelzésre sem volt szüksége, hogy tudja, a kislány éhes már. Ami azt illeti, ő is megéhezett. Elindultak a dzsomdzstűzhelyekhez.
– Süssünk lǐap kwotot – mondta a kicsi.
– Hogy mondják szúniul?
– Ha sima tésztából van, akkor inszimu. Ha teszel bele fűszert is, akkor ángszimu. Az a jobb. De igazából a töltelék számít. Ilgangyümölcsöt tegyünk bele!
Ninda bólintott, sokadszor állapítva meg, hogy a kislánya igazi ínyenc, éspedig csillagközi ínyenc. Az ilgan nem szokásos tölteléke az ángszimunak, effélét inkább a jalarok használnak – ők ëit ĺimnek hívják ezt a gyümölcsöt –, de a lǐap kwotba nem azt teszik, inkább édesebb gyümölcsöket. Az ilgan kissé fanyarabb ízével jól illik a fűszeres ángszimutésztába, az édes gyümölcsök a jalar módra készített tésztához valók. Sileni, ahogy a szindorok mondják, még a saját cipőjéből se látszik ki, de már ért a konyhaművészethez.
A dzsomdzsokon különféle automatizmusokat lehetett igénybe venni, mert a szúnik, ha úgy tartotta kedvük, közönséges késsel hámozták és szeletelték a zöldséget, de ha siettek, akkor a konyhai robotokat használták. Ninda legtöbbször, így most is géppel kevertette ki a tésztát, tisztíttatta a gyümölcsöt és süttette meg művét. Néhány mati alatt megvolt.
Közben odajött egy fiú, érdeklődve szemlélte, hogyan dolgozik Ninda. Ilvarnak hívták, és a silandé törzs jelvényét viselte, de négyszögletes kitűzőn, vagyis nem ő maga volt silandé, hanem az egyik szülője, ő nyilván nem volt még haungszí. Valamivel idősebb lehetett Nindánál.
– Ángszimu?
– Áng – felelte Ninda a szúni köznyelv szokása szerint, hogy egy egyszavas kérdésre a szó első szótagjának megismétlésével is lehet igennel felelni. Nem kínálta meg a fiút, majd vesz belőle, ha akar. Ez itt a janníhaum.
Sileni a padon állt, két tenyerével megtámaszkodott az asztalon, úgy szimatolt mindenfelé, mint egy kiskutya. Rajta is volt kitűző a nevével, és alatta a liktenit törzs jelvénye, hiszen Ninda lánya volt. Aini és Szinensi Ómgaszenben ünnepelt a sáttirokkal, hiszen Szinensi sáttir-szindanongi volt, a sáhaddif majd vélhetően a sáttirok valamelyik törzsébe teszi. Aini, aki hinargi-dzserang volt, bármelyikükkel tarthatott, vagy elmehetett volna akármelyik törzs rendezvényére Abroncs-szerte, mindenütt szívesen látják – ez itt a janníhaum. Neki egyszerűen nem volt törzsi jelvénye, és kész. De már nem sokáig, namindan után a sáhaddif elé áll. Azért nem korábban, mert a neriknek nem lett volna érthető, hogy egy lieha kislány csak betoppan Saunisról, mint egy kósza meteorit, és úgy tud mindent a törzsszövetségről, akár a szellemek. Márpedig a valóságban így van, hiszen Ninda egy egész könyvtárnyi irodalmat kapott a hipnopédiával – még ha félbeszakadt is, a könyvek átértek hiánytalanul, később valamennyit ellenőrizte, és akárhol lapozott beléjük, ismerte a szöveget –, és később is olvasott rengeteg mindent, a Harkakun dzsullától a Talmisszanig mindenfélét olvasott már, és persze a mentális kapcsolaton az egész csoport birtokába jutott a tudásnak. Sileni is, de ő még nem tudott mihez kezdeni vele, nagyrészt felnőttek felnőttes problémáival foglalkoztak, egyszerűen csak emlékezett édesanyjainak olvasmányaira, ahogy a kisgyerekek emlékeznek egy felnőttek között lejátszódó jelenetre, amit még nem értenek, hát nem is törődnek az egésszel.
– Helyes lány vagy – közölte Ilvar a szúnik lényegretörő módján.
– Kösz – felelte Ninda szenvtelenül, és nekilátott beletölteni az ilgankrémet a tésztába.
– Van már srácod?
– Nincs. Két csajom van.
– Meg egy láááányod! – rikkantotta Sileni. – Dǒp kièp lan ni ôit hĺak tǐǐǐǐǐǐp?
– Kŕun dõa kièp – bólintott Ninda –, és nem illik mások előtt olyan nyelven beszélni, amit nem értenek.
– Sasszu – vágta rá a kislány, Ninda pedig elnevette magát. Szúniul ez a szó azt jelentette: rendben – de Sileni zenei hangsúllyal ejtette, šã sǔ, és így viszont valójában jalarul volt és az volt a jelentése: dehogynem.
Ilvar vigyorogva nézett a kislányra, aki a padon állva is jóval alacsonyabb volt nála.
– És ez a kis muneszk a te lányod? Hány éves vagy?
– Százhetvenhat. Sileni pedig harminckilenc.
– De akkor őt nem te szülted – remélte Ilvar meglepve.
– Nem hát. Örökbefogadtuk.
– Ó, hát persze – kapott a homlokához a fiú. – Emlékszem már! Most volt, dzsúmifolyamon, olvastam róla, földrengés, három kislány… szóval ti vagytok azok.
Ninda mosolyogva bólintott és jelzett az automatának, hogy kezdje berakni a lepényeket a sütőbe. Persze hogy így már ez a fiú is emlékezett, Sileni örökbefogadása nagyobb port vert föl a Testvériségben, mint a Galaxisban csillagerővel terjedő Ninda-kultusz. A Társaság – nagyon nyers, főleg a helyi sajtó információin alapuló – becslései szerint mostanra kétmilliárdra is rúghat azok száma, akik Nindát valamiféle galaktikus szellemként tisztelik, de a szúnik nincsenek közöttük, őket ez nem érdekli. Vagy legfeljebb egy nagyon apró kisebbséget. Az azonban, hogy három iskolás kislány örökbefogadott egy súlyosan sérült dzserang gyereket, akinek a születésekor alig százharminc évesek voltak – az a törzsek családi ügye, és nagyon ritka különlegesség, erről mindenki tud a törzsszövetségben. Ilvar is, csak nem ismerte föl az arcukat és a neveket sem jegyezte meg.
– Tetszett a történet. Ide hallgass, meglátogatnálak benneteket dzsúmiban, ha itthon lesztek.
– Maradunk – bólintott Ninda –, gyere csak.
Ilvar bólintott, tányért és lapátkát vett föl, kiemelt egy lepényt a sütőből frissen érkező tálcáról, tányérra tette és elsétált vele. Ninda tányérra söpört vagy féltucatot és átnyújtotta a lányának.
– Tetszel neki – villant közben Sileni gondolata, amire ő egy mentális biccentéssel válaszolt.
– Majd te is megtetszel a fiúknak meg a lányoknak, meglátod.
– Már megláttam – nevetett Sileni, mert Ánurinak és Ergitnek meg egy csomó környékbeli gyereknek nagyon tetszett, és tudta is.
←oi-22 Megbékélés 2 [-25] Lérejn Víhauten pályafutása azért vett olyan nagy kanyart, mert ő mindig nyílegyenesen haladt előre, de a világ elfordult körülötte. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 16. V.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 60. aîkån 39., a fehér órájaoi‑22 oi-23 törzsi nap [-22] Életem első részét szigorú szabályok között éltem, amiket alig ismertem, de eszembe sem jutott soha, hogy betartsam őket. Ezért maradtam életben. Hát nekem ne magyarázzatok a szabályokról. (Ninda: Beszélgetések, 317.) :: Szúnahaum, Szilannun-Híhergauti, 43 668. namindan-dzsanargan, 603oi‑23 oi-24 doktoravatás [-22] A legszörnyűbb, legkártékonyabb emberi tulajdonság a felelőtlenség. Gondolni sem szeretek rá, hogy milyen károkat okoznak emberek embereknek a nemtörődömségükkel. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 330.) :: Szúnahaum, Fílangir-Silluhilpan, 43 668. namindan-lidzsúmatan, 400oi‑24→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 hombéban [-201] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 · -176 740 836 szó (712 432+24 251+4153) 5 134 119 betű (4 968 789+165 330) 5 672 455 jel (@538 336) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 15:11 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |