„Ha azt hiszitek, Ninda valami szellem – tévedtek. Ha azt hiszitek, köznapi ember – akkor is.”
ÀLAN: Hősköltemény
A faliórán némán váltakoztak a számjegyek.
A három kislány ült és várakozott.
A fal túloldalán egymást váltották az orvosok, aszerint, hogy mire volt éppen szükség. Szemészek, belgyógyászok, ortopéd sebészek, mikrosebészek, plasztikai sebészek. A hasi szervek közül csak egy sérült meg súlyosabban, a mája, de ezt rendbe tudták hozni hiperfénysebészettel. A bal kezén négy ujját kellett amputálni, csak a hüvelyk maradt meg.
Janguti hosszabb idő múlva jelentkezett. Semmilyen adattal nem tudott szolgálni. A gyerek hiányzik a jaungaimaszi anyakönyvből, mert jalar nemzetiségű, és ők nem vezetnek semmiféle anyakönyvet. A szülei sincsenek anyakönyvezve. Az esszidzsinna vett génmintát a romok alatt talált halottaktól, amit összehasonlítottak a gyerekével. A nyolc ember közül négy közeli családtagja volt.
– Nyilván az egész családja – mondta Aini.
A száfunnup is megkapta a génkódot, hamarosan munkához látnak, ha meglesznek a dátumok.
Késő éjszaka volt, mire a gyerek kikerült a műtőből. Nindáékat felkísérték az intenzívre, ott látták viszont. Egy akkora ágyon feküdt, ami nem volt sokkal nagyobb nála. Csonka bal lábán és bal kezén fémtok, a fején körben egy rézcsillogású fémpánt, ami mindkét szemét takarta. Az ágy két oldalán hiperfénytábla, a fejénél állvány palackokkal, amikből csövek vezettek mindkét karjába és a hasába, a lábánál pedig egy képernyő számértékekkel, grafikonokkal.
– Nem olyan rémes az állapota, amilyennek látszik – fogadta őket Ilollut, akire az őrizetét bízták. Azazhogy az egyik a háromtagú csapatból, akik közül legalább kettő mindig mellette lesz, két derkin át. – Szépen gyógyul. Ha azt kibírta, amin keresztülment, ez már szulgi-julgi.
– Mikor térhet magához? – kérdezte Szinensi.
– Még sokáig nem engedjük meg neki, nagyon nagy lenne a pszichés sokk. Holnap meglátjuk, milyen a helyzet, aztán már valószínűleg magához is térítjük. De ezt majd meglátjuk folyamatában. A családjáról van hír?
– Meghaltak – felelte Ninda csendesen.
– Szissz.
Ninda bólintott, és a kisgyereket nézte, aki alig látszott a rengeteg műszer között.
– Mennyi idő lehet, amíg meggyógyul? – kérdezte Aini.
– Öt év… tíz… senki sem tudja. Persze ez csak a testi része. Pszichiáterre is szükség lesz, hogy ezt a szörnyű traumát feldolgozza. Reggel elkezdjük megszervezni az örökbefogadást, támogató család is kelleni fog neki.
Ninda ekkor mondta ki először hangosan, amit ők már megbeszéltek egymás között.
– Már van családja. Mi fogjuk fölnevelni.
– Kik „mi”?
– Mi hárman.
– Ugyan már. Még ti is gyerekek vagytok. Ez nem háziállat, ez egy beteg gyerek… – Végignézett a három arcon és megadóan fölemelte a kezét. – Jó, nem vitatkozom veletek, majd megteszik azok, akiknek ez a dolguk. Nekem itt van dolgom.
Közben mellettük Hilkare állítgatott az ágy lábánál a műszeren, és bólintott.
– A vércukra már rendben van, és a vérképe is kezd helyreállni. Reggelre stabilizálódhat a biokémia.
– Kimegyek a mosdóba – szólalt meg harmadik társuk, Oldzsú, de megvárta, amíg a másik kettő rábólint és Ilollut visszaül az ágy mellé.
Nindáék kisétáltak az előtérbe, hogy ne zavarják az orvosokat.
Hait meglepve nézett a képernyőre. Furcsa volt a gyerekek arckifejezése.
– Hallottad, mi történt? – kérdezte Ninda. Hait kurtán megrázta a fejét. – Kint a világon kiszabadítottunk egy harmincöt éves kislányt a háza romjai alól. Most itt van a kórházban, súlyos sérülésekkel. Az egész családja odaveszett. Mi pedig eldöntöttük, hogy mi hárman fogjuk fölnevelni.
Hait kinyitotta a száját, aztán becsukta megint.
Mit lehet felelni erre a képtelenségre? Mit mond az ember három kiskamasznak, akik a fejükbe veszik, hogy fölnevelnek egy gyereket? Csak százhetven évesek! Még iskolába járnak, ugyan hogy képzelik? Nem is a jogi részével van a baj, a rugalmas szúni jogrendszerben az is lehetséges volt, hogy Ninda száztizennyolc éves kiskölyök létére szülők nélkül…
Igen. Ninda.
Ha nem lenne a háromból az egyik Ninda, akkor ő most ezt a képtelenséget egyszerűen képtelenségnek nevezné, és hagyná, hogy annak a szegény kisgyereknek az életét az illetékesek oldják meg, ahogy a törvény szerint kell. Csakhogy…
Csakhogy a háromból az egyik Ninda. Nem, ő nem osztja a szindoroknak ezt a képtelen rajongását valaki iránt, akit igazából nem is ismernek, ő nagyon is jól ismeri Nindát.
Éppen ez az.
Mikor mondott Ninda bármit, ami ne lenne olyan mélységes igazság, mint a Galaxis?
– Odamegyek – mondta néhány pillanat után, és egy érintéssel beállította a suagját, hogy vezesse Nindához, nem rendelkezve a született szúnik képességével, hogy bárhová eltalálnak a hajójukon pusztán annyi információval, hogy melyik szektor, épület és helyiség.
Elszörnyedt, ahogy belépett az intenzívre. A szoba nem lehetett nagyobb, mint a jasszani nappalijuk, de annyi orvosi felszerelés volt benne, mint egy kisebb kórházban. S középen a kicsiny, magas ágy, benne műszerek hegye között egy parányi test… Hait első elszörnyedése annak szólt, ahogyan a kicsi kinézett, a második pedig annak, hogy… a gyerekek ezt akarják felvállalni?
– Mi baja? – kérdezte, önkéntelenül is lehalkítva a hangját.
Aini elmondta a gyerek összes sérülését, és hogy milyen körülmények között találták meg. Haitban egy pillanatig motoszkált a kérdés, hogy de hát miképpen került ez a három gyerek éppen oda, de aztán megfeledkezett róla – éppen úgy, ahogy korábban a két esszidzsinna, ő sem tudott róla, hogy ez Lí befolyásának következménye.
– Szóval… nézzétek, én igazán nagyra tartom a segítőkészségeteket, de hát… még ti is gyerekek vagytok, ez képtelenség. Még egy egészséges gyerek fölnevelése is nagyon korai nektek.
– Majd meggyógyul – felelte Ninda szokott nyugalmával.
– El tudod te képzelni, milyen az élet egy vak és féllábú gyerekkel?
– Nem marad az – kapta oda a tekintetét Hilkare. – Természetesen száfunnupot fogunk csinálni.
– Mit… az micsoda? – kérdezte Hait, aki édeskeveset tudott az orvostudományról.
– Pótoljuk az elvesztett testrészeket. Már folyik a tervezés. A gyerek saját génmintája alapján tenyésztett sejtekből alakítjuk ki a szöveteket. Régi, jól bevált módszer, nem lesz vele semmi gond.
Hait meghökkenve nézett az orvosra, aki fölkelt, odajött hozzá és hellyel kínálta a szoba sarkában.
– Bonyolult művelet, az igaz. A leginkább az nehezíti, hogy a gyerek még ennyire kicsi, tehát nagyon gyorsan növekszik. Márpedig az idegeket végtelenül pontosan kell visszailleszteni, szemenként másfélmillió idegrostot fogunk összevarrni.
– Hogyan… ja, gondolom, hiperfénnyel.
– Természetesen. Az idegrostok hihetetlenül vékonyak ugyan, de a hiperfénysugarak még sokkal vékonyabbak. Itt molekuláris szinten dolgozunk. De pontosan kell tudnunk előre, hogy mikor végezzük el a műtétet. A szemet kissé nagyobbra készítjük el, mint amekkora éppen akkor a látóidegek végződése, és várunk, hiszen a gyerek nő, a száfunnupszerv meg nem.
– Mennyit… úgy értem, milyen időtávlatokról van itt szó?
– Egy szem felépítése két év. Igyekszünk nagyon pontosan tervezni, és elérni azt, hogy miután elkészül, egy-két éven belül beültethessük.
– De mindkét szeme… vagyis akár nyolc év?
– Dehogyis. Természetesen egyszerre fogjuk elkészíteni mindkettőt. Saját magunknak csinálnánk pluszmunkát, ha nem ezt tennénk. Nem sokkal a szemek előtt elkészülnek az ujjak is, azokat is egyszerre fogja visszakapni, és utolsóként a lábát, nagyjából öt év múlva. A rehabilitáció hosszadalmasabb lesz, az agynak újra kell majd tanulni a visszakapott testrészek használatát. De az ő korában gyorsan gyógyulnak a gyerekek. Teljesen fel fog épülni.
Hait mélyet sóhajtott.
– Hogy hívják?
A lányok mosolyogva megvonták a vállukat.
– Azt nem tudjuk. Várunk, hogy magához térjen és megmondja.
←oh-5 szabadítás [40] Az volt a dolgunk, hogy menjünk és segítsünk. Miért éppen a miénk? Mert képesek voltunk rá. (Ninda: Beszélgetések, 403.)oh‑5 oh-6 orvosok [80] Ha azt hiszitek, Ninda valami szellem – tévedtek. Ha azt hiszitek, köznapi ember – akkor is. (ÀLAN: Hősköltemény)oh‑6 oh-7 bejelentés [-9] Legalább nyolc Limelullí-dalt megírt már, amikor még mindig nevetett azon az állításon, hogy ő maga Limelullí. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 811. fattilgópan) :: Sileni Fónird, Jaungaimasz, 43 664. nodzsat lidzsúmatan, 420oh‑7→
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
740087 – 99,8%
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
835447 g\grant ulysses s\cwgen11.zip::cwgen11.txt
ph-27 id [-201] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -176 740 836 szó (712 432+24 251+4153) 5 134 119 betű (4 968 789+165 330) 5 672 449 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2269. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:54/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.9.1.:1433, 3088 29. 13:55 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |