„Abban van gyűlölet, akiben nincs rend önmagában. Akinek harmónia van a lelkében, az nem gyűlöl senkit. Nincs szüksége arra az érzésre, hogy vannak, akiknél ő különb.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
288. sómir
288. sómir
Ìmsenỳ-ÂÃyl
59. ḱuòỹd 36.
a fekete órája
Az OÕdwṙ park, mint az ilyen jómódú külvárosokban általában, éjszaka is ki volt világítva, bár nem túl erős fénnyel. Ahhoz elég volt a világosság, hogy tájékozódni lehessen a sűrűbb, szinte már erdőszerű részeken haladó ösvényeken is.
– Nem is oly rég még nem mertem volna éjszaka idejönni – tűnődött Eĩdì, hátradőlve a padon és messzire kinyújtva a lábát. Átlagosan minden huszadban elsuhant a közelükben egy dzsindrobot, vagy talán gyakrabban is, csak nem mindet vették észre.
– Hát közbiztonságot azt mindenképpen teremtettek a sũùnỹk – mosolygott Dẁnśy.
– Annál azért sokkal többet teremtettek.
– Persze! És ezzel volt a legkönnyebb dolguk, csak szétengedték ezt a rengeteg robotot, ezek többet érnek, mint száz ervé.
– Szerinted mennyi robotjuk lehet? Nem tűnik úgy, mintha hiányoznának nekik.
– A tévések becslése szerint csak ezen a világon több tízmillió szálldos belőlük… – Dẁnśy megvonta a vállát –, bár hogy ezt mire alapozzák, azt elképzelni sem tudom, ezek teljesen egyformák, és egyik pillanatban itt vannak, a másikban amott. Azt azért nemigen hinném, hogy az egész készletüket idehozták, úgyhogy valószínűleg sokkal több van nekik. De igazából senki sem tudja, hogy nekik mijük van. Csak ők maguk.
– Ninda biztosan nem tudja. Tudod, mit mondott a fölösleges tudásról. Ha utánanézhetsz a lexikonban, minek megtanulni?
– Igen, emlékszem, ezt is egy ÀLAN-gyűlésen mondta, és valaki azt felelte, hogy ezzel megölte a sỳÿndoṙ iskolarendszer háromnegyedét.
– Én is emlékszem. Azt felelte, hogy akkor nem kár érte.
– Vajon mit csinálhat most? – tűnődött a fiú.
– Biztosan alszik… azaz dehogyis, lehet, hogy őnáluk most fényes nappal van. Lehet, hogy a lányával foglalkozik. Láttad a felvételeket arról a világról, ahol a kislány született? Ők is totál Ninda-fejűek már, akárcsak mi.
– A fél spirálkar Nindáért rajong már. Valami óriási dolognak vagyunk szemtanúi… méghozzá közvetlen közelből.
– Mert te írtál neki egy levelet – mosolygott kedvesére Eĩdì elismerően. – Nekem sose lett volna hozzá bátorságom.
– Én sem tudom, honnan szedtem – nevetett Dẁnśy. – Nem is gondoltam, hogy válaszolni fog. Később aztán elmesélte, hogy minden levélre válaszol. Nagyon kevés levelet kap, mert az emberek inkább a tévében beszélnek vele, és hát nyilván mások is azt hiszik, hogy úgysem fog válaszolni.
Hallgattak egy félhuszadot. A parkban csend volt, csak az időnként elsuhanó dzsindrobotok halk suhanása hallatszott, meg a távolból a városi forgalomból is beszűrődött néha valami.
– A diktatúrának vége – szólalt meg aztán Eĩdì.
Dẁnśy bólintott.
– „Nincs többé Ḱïyṙeàn-zsarnokság, nincsenek többé a régi szabályok. Új korszak kezdődik az országban, aminek a rendszerét, szabályait ti alakítjátok ki. Nem minden rossz, ami korábban volt, de nem is automatikusan jó ettől. Ti döntitek el, mit tartotok meg a régi szokásokból és mit vettek el.”
– Ninda – dünnyögte Dẁnśy. – Lũakẽàńban.
– Igen, ezt is ő mondta. És ezt ki mondta? „Az illemszabályaink háromnegyed része olyan, mintha a dédapáink dédapái találták volna ki, és már a dédapáink idejében elavultak voltak. A maradék negyedrészre is ráférne egy alapos leporolás.”
– Ezt Ìsy mondta – mosolygott a fiú.
– Igen, ő mondta. Nos, én most változtatok a szabályokon. Eltörlöm a dòynkỹ rítusát.
Dẁnśy felvonta a szemöldökét, igyekezve nem mutatni, hogy mennyire felkeltette érdeklődését ez a lehetőség.
– Mindenestül?
– Igen, mindenestül – felelte a lány határozottan. – Van egy halfaj, valami mũůpféle, az Ìmì-deltavidék környékén él a tengerben. Ha jól emlékszem, fél napig tart a párosodási rítusuk, de előtte a hímnek fészket kell építenie a tengerfenéken és odacsalogatnia a nőstényt. – Komoly arccal a fiúra nézett. – Hát mik vagyunk mi, halak?
– Már megettelek volna śÿndmártással – felelte Dẁnśy éppoly komoly arckifejezéssel, aztán elnevették magukat.
– Hát éppen ezért nem akarok hal lenni – nevetett Eĩdì, és hirtelen elkomolyodott megint. – Nem tudom, hogy mennyire terjed el az új felfogás és mennyire marad meg a régi dòynkỹ, de nem is érdekel, ami másokat illet. Én magunkról beszélek. Szeretni akarlak, szabadon és kötöttségek nélkül, nem pedig napokig mellébeszélni udvariaskodás címén. Egy új kor gyerekei vagyunk. Mi vagyunk azok, akik megkaptuk Nindától a fényt, te meg én személyesen őtőle kaptuk, és azt akarom, hogy ez a fény világítson egész életünkben és a gyerekeink életében. De ezzel nem érem be. Meg akarom tanulni a fhangít és minél több mindent Ninda bölcsességéből, nem mintha őhozzá mérném magamat, de érteni szeretném… de most nem ez a lényeg. Ninda is megmondta, hogy az életünk nem a filozófia elmélete, az legfeljebb megmagyaráz vele kapcsolatban részleteket, de az életünket nem filozófiában éljük. A sivatag sivatag és a sẃmẁ sẃmẁ, akármilyen filozófiát gondol ki az ember. Én magam akarom alakítani az életemet, Dẁnśy. Ha már végre megszabadultam attól, hogy Ḱïyṙeàn mindenféle helyi kinevezett nagy emberei mondják meg, hogy hogyan kell élnem, azt sem akarom többé, hogy százéves illemszabályok döntsenek az életemről. Én akarok dönteni. Mit szólsz hozzá?
A fiú határozottan bólintott.
– Igen, egyetértek. De… azt gondolom, hogy nem azért, mert Nindától megkaptuk a fényt. Az is fontos, persze. De kihunyt a sötétség. – Eĩdì meglepve felvonta a szemöldökét. – Tudom, ez képzavar, a sötétség nem tud kihunyni, de most ez illik ide. Ḱïyṙeàn sötétséget árasztott magából, és ez most megszűnt. Ninda fénye nem fogja irányítani az életünket, de nem ez a fontos: a diktatúra sötétsége sem uralja többé az életünket.
– Hát nem. Most már sem az ÀLAN, sem a Testvériség nem fogja engedni.
– Így hát: egyetértek. Az életünket mi alakítjuk, és én sem akarok hal lenni.
Egymásra nevettek, és Eĩdì fölállt a padról.
– Akkor hát menjünk. Nem tudom, hogy fejezné ki ezt egy sũùnỹ lány, de biztosan nem olyan szertartásosan, ahogy tőlünk várják a felnőttek. Valahogy olyasformán szeretném mondani, ahogy náluk tennék: veled akarom tölteni ezt az éjszakát.
Dẁnśy is fölkelt már, és átölelte. Most nem csókolták meg egymást, csak szorosan összeölelkeztek.
– Azt fogják mondani, hogy túl fiatalok vagyunk hozzá.
– Igen, azt fogják mondani.
– De ami azt illeti, Ninda egyidős velünk, és neki is van párja, kettő is.
– Így van… bár azt nem tudjuk, hogy szeretkeznek-e már egymással.
– Nyilván, Eĩdì. Nindában aztán végképp nincsen semmiféle sỳÿndoṙ hagyományok keltette gátlás.
– Viszont elég szörnyű tapasztalatai vannak a szexszel.
– Igaz. Bár amennyire elmondta, csak férfiakkal. Talán ezért választott lányokat.
– Bizonyára, Dẁnśy, de… menjünk.
Már valamivel távolabb jártak a padtól, amikor Eĩdì megrázta magát, mint egy vizes kutya.
– Dẁnśy, neked nincs olyan érzésed, hogy ha minden formaság nélkül lefekszünk egymással, az távolról sem olyan illetlenség, mint az iménti mondataink? Úgy értem… az ő intim szokásairól beszélgetni… ő mégiscsak Ninda…
←oh-23 ujjak 3 [-17] A politika sosem szól az emberekről. Vagyis de: arról a néhány emberről, akik politikai funkciókat töltenek be. Csakhogy rajtuk kívül még milliók élnek abban az országban, akiknek a politikusok csak hazudják, hogy róluk és hozzájuk szólnak. Ezért nekem ne beszéljetek politikáról, hozzám ne szóljatok politikusi nyelven, mert nem kaptok választ. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 148.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 664. muhat fattilgópan, 811oh‑23 oh-24 parkban [-13] Abban van gyűlölet, akiben nincs rend önmagában. Akinek harmónia van a lelkében, az nem gyűlöl senkit. Nincs szüksége arra az érzésre, hogy vannak, akiknél ő különb. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 288. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ìmsenỳ-ÂÃyl, 59. ḱuòỹd 36., a fekete órájaoh‑24 oiq [-1019] Ha megkérdeztek bárkit a Galaxisban, ki vagyok én, dicshimnuszt fog rólam zengeni – kivéve a gyerekeket, akik csak egy kicsi, törékeny öregasszonyt látnak. Hát én nekik jobban hiszek. És a tükörnek. (Ninda: Életem egy falevélen, 1084. sómir)oiq→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
725075 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |